Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-313

SÍ 3. országos fii és deozember 4. 1880. 311 hogy Magyarországnak becsület kell, hogy ennek a nemzetnek a lételére újraalkotás kell : ez a gondolat felver hajnali álmomból és oda kerget dolgozó asztalomhoz. Hát ha űz ez a gondolat engem, hívogasson mást is. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Mert most nem az a jelszó, hogy a hol elesünk, ott aluszunk nagyot; most az a jelszó : a hol elesünk, ott meghalunk! (Igaz! Igaz! jobbfelöl.) A mely nemzet csatában esett el, annak a számára még van feltámadás; de a mely nemzet békében esik el, az nem támad fel többé. (Elénk tetszés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Azért, hogy el ne essünk, tartsunk össze, vessük össze vállainkat és segítsük fenntartani azt az alkotmányt, mely vállainknak oly terhes. Én elfogadom a törvényjavaslatot. (Zajos éljenzés és tetszésnyilvánítások a jobboldalon.) Ugron Gábor : T. ház! (Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur egy hasonlattal kezdte beszédét. Az ellenzék szónokainak nyilatkozatait a költségvetési vita folyamán egy photographiához hasonlította. Legyen szabad nekem is hasonlattal kezdeni felszólalásomat. (Halljuk!) Én ez előttem szólott t. képviselő ur beszédét olyannak tartom, mint az angol festészeti iskolának első korszakában kikerült képeket : arany szentek, arany hegyekkel, de egy nagy hibájuk volt, ugy mint a t. képviselő ur beszédjének : hogy nem volt láttávlatuk. A t. képviselő ur, hogy beszédjének megszerezze a távlatot, kénytelen volt az absolutizmus korszakához visszatérni. Sajátságos, hogy önök saját kormányuk védelmére nem találnak az alkotmányos államok alkotmányos kormányai köztt olyat, a melyhez magukat hasonlíthassák, (Helyeslés a szélső balon) hanem vissza, kell térniök az általunk utált, megvetett és fegyverrel is leküzdendőnek itélt absolutismushoz, hogy magukra nézve egy kedvező hasonlatot állíthassanak fel. (Ugy van! a szélső balon.) De vájjon ezen hasonlat olyan kedvező-e, mint a milyennek az előttem szólott t. képviselő ur képzeli ; ő maga bevallja, akkor adót kevesebbet fizettünk, Magyarországon a hivatalok sokkal csekélyebb számban voltak, mint most s a bureaukratia, melyet mi akkor szidtunk, ma túl van tengve és két-három akkora számban emészti fel az állam minden jövedelmét. (Ugy van! a szélső balon.) A fogyasztók osztályát éppen az által, hogy mint egyszer volt alkalmam a képviselőházban mondani, majdnem minden kaputos ember az államból és nem saját produktív munkájából, szorgalmából és erejéből él, oda vitték, hogy a producens>osztály nem birja a eonsumenseket táplálni, hogy a társadalomnak földszintes része nem birja meg az emeletet. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy igen, az absolutismus alatt Magyarország, a magyar nemzet ellen törtek. Igaz, akkor nyiltan tették azt, de most teszik alattomban és a mit nem mernek elvenni erőszakkal, évek során át apránkint csikarják tőlünk vissza. Fájdalmas az a különbség a két állapot köztt, hogy az absolutismus idejében a nemzet egységes volt, egy szívvel és lélekkel igyekezett jogait kikűzdeni, mig most a nemzet fiai segítenek arra, hogy a nemzet jogai elsikkasztassanak. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Mondja a t. képviselő ur, hogy a hadsereg akkor mi ellenünk volt felállítva, most meg minket védelmez. Bocsánatot kérek, honnan tudja azt bebizonyítani, hogy a hadsereg minket védelmez. Igen, nem bánt minket, ez a kifejezés, az a hadsereg, mely kivül áll a magyar alkotmányos élet és az osztrák alkotmányos élet felelős kormányzatán, az egy oly területet képez, oly Archimedesi pontot, melyről egyszerre, ha kell, úgy a magyar, mint az osztrák alkotmányosságot kilehet emelni tengelyéből. (Ugy van! a baloldalon.) Az csak akkor volna a mi védelmünkre, ha a mi parlamenti ellenőrzésünk alatt állana, ha nem a delegátióban snttogva, titkon adnák a felvilágosításokat, melyeket az illetők elhallgatnak. Vájjon minket védelmez-e azon hadsereg, a mi törvényeink tiszteletét őrzi-e, midőn vele szemben az ez évi delegatio is arra volt kénytelen hivatkozni, hogy hamar a törvény lényegét nem tartja meg, tartsa meg legalább külső formáit az alkotmányos közegek elnevezéseinek. Inkább szeretem, hogy egy nemzet küzdjön jogaiért, mint hogy azt higyje jogairól, hogy birja azokat, mikor azok oly állapotban vannak, hogy az illető közegektől függ azokat respectálni még fennállásuk 13-ik évében is. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy akkor nem volt haza, most pedig van s nem akarja azt, hogy a haza elveszszen, hanem fizessük az adót, hogy a hazát megmentsük. Nem az adóban van a haza. Az adó arra való, hogy a hazának rendes kormányzatát fenn tudjuk tartani. De nem azért van a kormányzás, hogy oly nagy és költséges legyen, mely a nemzetet emészsze fel lassankint. Mert mit érünk a hazával, ha mi, a nemzet tagjai, felemészteíünk és nem leszünk, ha a mi vérünk a szomszéd állam által, mint egy polyp karjain keresztül, idegen testbe vándorol át. (Ugy van ! balfelől.) A haza egy szent fogalom, melyet védelmezni, megtartani mindnyájunknak kötelessége, de e védelmezés nemcsak a csaták terén vívatik, hanem a jogért való küzdelem terén épp oly harczok vívatnak és azok ne hangoztassák itt nagy patkóssal, hogy meghalni készek a hazáért, a kik nem tudnak a haza érdekében szavazni. (Ugy van! balfelöl.) Sajátságos a t. képviselő urnak azon okos-