Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-313

SÍ 3. országos fii és deozember 4. 1880. 311 hogy Magyarországnak becsület kell, hogy ennek a nemzetnek a lételére újraalkotás kell : ez a gondolat felver hajnali álmomból és oda kerget dolgozó asztalomhoz. Hát ha űz ez a gondolat engem, hívogasson mást is. (Élénk tetszés a jobb­oldalon.) Mert most nem az a jelszó, hogy a hol elesünk, ott aluszunk nagyot; most az a jelszó : a hol elesünk, ott meghalunk! (Igaz! Igaz! jobbfelöl.) A mely nemzet csatában esett el, annak a számára még van feltámadás; de a mely nemzet békében esik el, az nem támad fel többé. (Elénk tetszés a jobboldalon. Mozgás bal­felöl.) Azért, hogy el ne essünk, tartsunk össze, vessük össze vállainkat és segítsük fenntartani azt az alkotmányt, mely vállainknak oly terhes. Én elfogadom a törvényjavaslatot. (Zajos éljenzés és tetszésnyilvánítások a jobboldalon.) Ugron Gábor : T. ház! (Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur egy hasonlattal kezdte beszédét. Az ellenzék szónokainak nyilat­kozatait a költségvetési vita folyamán egy pho­tographiához hasonlította. Legyen szabad nekem is hasonlattal kezdeni felszólalásomat. (Halljuk!) Én ez előttem szólott t. képviselő ur beszé­dét olyannak tartom, mint az angol festészeti iskolának első korszakában kikerült képeket : arany szentek, arany hegyekkel, de egy nagy hibájuk volt, ugy mint a t. képviselő ur beszéd­jének : hogy nem volt láttávlatuk. A t. képviselő ur, hogy beszédjének meg­szerezze a távlatot, kénytelen volt az absolutiz­mus korszakához visszatérni. Sajátságos, hogy önök saját kormányuk védelmére nem találnak az alkotmányos államok alkotmányos kormányai köztt olyat, a melyhez magukat hasonlíthassák, (Helyeslés a szélső balon) hanem vissza, kell tér­niök az általunk utált, megvetett és fegyverrel is leküzdendőnek itélt absolutismushoz, hogy magukra nézve egy kedvező hasonlatot állíthas­sanak fel. (Ugy van! a szélső balon.) De váj­jon ezen hasonlat olyan kedvező-e, mint a mi­lyennek az előttem szólott t. képviselő ur kép­zeli ; ő maga bevallja, akkor adót kevesebbet fizettünk, Magyarországon a hivatalok sokkal csekélyebb számban voltak, mint most s a bu­reaukratia, melyet mi akkor szidtunk, ma túl van tengve és két-három akkora számban emészti fel az állam minden jövedelmét. (Ugy van! a szélső balon.) A fogyasztók osztályát éppen az által, hogy mint egyszer volt alkalmam a képviselőházban mondani, majdnem minden ka­putos ember az államból és nem saját produktív munkájából, szorgalmából és erejéből él, oda vitték, hogy a producens>osztály nem birja a eonsumenseket táplálni, hogy a társadalomnak földszintes része nem birja meg az emeletet. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy igen, az absolutismus alatt Magyarország, a magyar nemzet ellen törtek. Igaz, akkor nyiltan tették azt, de most teszik alattomban és a mit nem mernek elvenni erőszakkal, évek során át aprán­kint csikarják tőlünk vissza. Fájdalmas az a különbség a két állapot köztt, hogy az absolu­tismus idejében a nemzet egységes volt, egy szívvel és lélekkel igyekezett jogait kikűzdeni, mig most a nemzet fiai segítenek arra, hogy a nemzet jogai elsikkasztassanak. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Mondja a t. képviselő ur, hogy a hadsereg akkor mi ellenünk volt felállítva, most meg minket védelmez. Bocsánatot kérek, honnan tudja azt bebizonyítani, hogy a hadsereg minket védelmez. Igen, nem bánt minket, ez a kifeje­zés, az a hadsereg, mely kivül áll a magyar alkotmányos élet és az osztrák alkotmányos élet felelős kormányzatán, az egy oly területet ké­pez, oly Archimedesi pontot, melyről egyszerre, ha kell, úgy a magyar, mint az osztrák alkot­mányosságot kilehet emelni tengelyéből. (Ugy van! a baloldalon.) Az csak akkor volna a mi védelmünkre, ha a mi parlamenti ellenőrzésünk alatt állana, ha nem a delegátióban snttogva, tit­kon adnák a felvilágosításokat, melyeket az ille­tők elhallgatnak. Vájjon minket védelmez-e azon hadsereg, a mi törvényeink tiszteletét őrzi-e, mi­dőn vele szemben az ez évi delegatio is arra volt kénytelen hivatkozni, hogy hamar a törvény lényegét nem tartja meg, tartsa meg legalább külső formáit az alkotmányos közegek elneve­zéseinek. Inkább szeretem, hogy egy nemzet küzdjön jogaiért, mint hogy azt higyje jogairól, hogy birja azokat, mikor azok oly állapotban vannak, hogy az illető közegektől függ azokat respectálni még fennállásuk 13-ik évében is. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy akkor nem volt haza, most pedig van s nem akarja azt, hogy a haza elveszszen, hanem fizessük az adót, hogy a hazát megmentsük. Nem az adóban van a haza. Az adó arra való, hogy a hazának ren­des kormányzatát fenn tudjuk tartani. De nem azért van a kormányzás, hogy oly nagy és költ­séges legyen, mely a nemzetet emészsze fel las­sankint. Mert mit érünk a hazával, ha mi, a nemzet tagjai, felemészteíünk és nem leszünk, ha a mi vérünk a szomszéd állam által, mint egy polyp karjain keresztül, idegen testbe ván­dorol át. (Ugy van ! balfelől.) A haza egy szent fogalom, melyet védel­mezni, megtartani mindnyájunknak kötelessége, de e védelmezés nemcsak a csaták terén vívatik, hanem a jogért való küzdelem terén épp oly harczok vívatnak és azok ne hangoztassák itt nagy patkóssal, hogy meghalni készek a hazáért, a kik nem tudnak a haza érdekében szavazni. (Ugy van! balfelöl.) Sajátságos a t. képviselő urnak azon okos-

Next

/
Oldalképek
Tartalom