Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-313
312 313. orsíágos ülés deczember 4. 188Ö. kodása is, hogy a beruházásokat, melyeket az | absolut kormány megtett, megtette ez a kor- | mány is; jó hogy megvannak, mert most nem telnék rajok. Ebben látom én a kormánypárti politikának egész bölcsességét culminálni. Önök igy gondolkoznak: Költsünk, tékozoljunk, mert nemsokára előbb-utóbb úgy is bekövetkezik az állambukás és legalább ama instructiók megmaradnak az országnak, a többi pedig, a mit az ország administratiójára elköltöttünk', egyszer mindenkorra el lett fecsérelve. Én ez okoskodásnak más alapját nem fedezhetem fel, mint egyszerűen ezen rejtett kétségbeesési indokot. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy kötelességünk a nemzetet a nemzettel szemben védelmezni. Jó volna, hogy ha a nemzetet a nemzettel együtt védelmeznék. Hisz a nemzet nem akar önmagának rosszat, hanem rosszat akarnak a mi elleneink és jó volna, hogy ha önök a szövetséget a nemzettel kötnék meg, nem pedig Bécscsel. {ügy van! a szélső baloldalon.) A nemzetet boldogítani a nemzet ellenére, hirdeti minden zsarnok, legyen az fejedelem, avagy párt. [Helyeslés a szélső baloldalon.} Képesittettiik kereskedelmünket, hogy gabonánkat, árúczikkeinket hat héttel előbb dobhassuk ki a külföldi piaczokra és igy a concurrenseket megelőzve, magunknak előnyös piaczokat alkossunk, monda a képviselő ur. T. ház! ki szavazta meg az Oláhországgal kötött vám- és kereskedelmi szerződést, a mely keletről, a bujább földben termelt és olcsóbban termelt czikkeket a mi nyakunkra hozza és nekünk concurrentiát képez ? És kik voltak azok, kik eltérve a magyar érdek politikájától, beleegyeztek az osztrák védvámos irányzat elveibe, a minek következése lőn, hogy Németország megtorlásj politikát követve, mig mi képesek nem voltunk vele helyes alapon nyugvó vám- és kereskedelmi szerződést kötni, módjában áll a mi terményeinket oly vámtétellel sújtani, a melyet czélszerűnek lát saját termelőinek érdekében. Hiába van nekünk vasutunk, ha önök azon a concurrentiát Eomániából nyakunkra hozták és a külföldi piaczokra továbbítni segítik; hiába van nekünk vasutunk, hogy ha a mi gabnánk régi és rendes fogyasztó piaczát, Németországot a magas vámtételekkel előlünk elzárják. Azt is mondja a t. képviselő ur, hogy az ellenzéki képviselők ide deputatiókat hoznak fel és azokat a ministerek elé vezetik és mikor azután azok, a kik oly dolgokat kértek, a melyek pénzbe kerülnek, elmennek, visszajőnek mint mas deputatiók, hogy az új adók ne szavaztassanak meg. Ezen feltevésnek első részéből az látszik ki, hogy a kormányról felteszi, hogy az annyira könnyelmű és annyira tékozlási hajlammal bir, hogy c^ak egyes deputatiók raegjelenének ürügyére vau szüksége, hogy azonnal nagyobb pénzösszeget felemésztő vállalatokat kezdeményezzen. Én, ha mondtam volna ily vádakat, bizonyos, hogy a t. kép viselő ur visszautatotta volna; de miután a t. képviselő ur adta elő, elég azt nekem egyszerűen constatálni. Áttért a t. képviselő ur arra, hogy mit fogunk mi csinálni, ha kormányra jutunk. S itt megvallom őszintén, egy keserű bánkódás lepett meg engem, hogy hát én, mint fiatal ember, mint e háznak fiatal tagja, oly egyéneket követtem 1874-ig, a kik igen kevés fogalommal bírtak arról, hogy miként fogják saját politikai hitvallásukat valósítani, hogy a balközépnek azon férfiak a kikkel egy padban ültem s a kikkel megosztottam első fiatalságom politikai küzdelmeit, ily gyenge politikai tervezet védelmére hivtak fel küzdelemre, fáradtságra és gyűlöletre. Hiszen ez a jámborságnak, a politikai buíádoknak egész sorozata. Hogy mi miként fogjuk a külön magyar hadsereget megalkotui? Nagyon egyszerűen. Klőször keresztül viszszük a territoriális divisiókat, hogy minden ezred úgy, mint Poroszországban van, saját területtel birjon, hogy a magyar tisztek magyar ezredekben avaugirozhassanak és másodszor, hogy a honvédelmi minister rendelkezése alá bocsátjuk azon területi divisiók administrátióját, a melyek Magyarország földéről egészittetnek ki, továbbá, hogy ezen hadseregnek szelleme átalakuljon magyarrá és nemzetivé, nem áll útjában, mint az idő, rövid idő, melyet önök mind távolabbra akarnak kitolni. Nemcsak a balközép, hanem a Deákpárt is 1867-től 1869-ig követelte a magyar hadsereget. Deák Ferencz orgánumát képezett akkori „Pesti Napló "-ban e mellett erős vezérczikkek jelentek meg. És ezt ma ugy tüntetik fel, éppen volt balközépiek, mint kivihetetlent, lehetetlent. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez sokkal többe fog kerülni. Mi a keretrendszert oly mérvben fogjuk alkalmazni, a mely mellett azt hiszem, lehetséges a külön önálló hadsereg mellett még megtakarításokat is tenni. De ha többe kerül is, az esetben állni fog a t. képviselő ur okoskodása, miszerint okunk lesz áldozatokat hozni, mert oly hadseregünk lesz, a mely nemcsak a kül-ellenség ellen védelmez, hanem alkotmányos institutióinkat belső felforgatása, belső összeesküvés ellen is, legyen az bármily magas, képes lesz minket megvédeni. {Helyeslés szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a regenerátió munkája vár azon pártra, azért nem adhatja fel állását. Szépen, fognak regenerálni, ha előbb tönkre juttatnak és a közmorált kiölik, a nemzetből
