Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-313
310 313, országos ülés deczember 4. 1880, gon is? Én részemről, ha ez létrejöhetne, igen nagy felelősséget rónék az önök vállaira, a kik ezt megindították. Ne adja Isten, hogy azt keresztül vihessék. Az a megtagadása a ajipropriátiónak, a mit önök röviden kimondottak, válasz akar lenni azon nobilis felhívásra, melyet pénzügyministerünk intézett ezen párthoz, (Szóló a baloldalra mutat.) Hát visszautasítják? Tudomásul veszszük. Itt lesznek nem sokára a választások, akkor odaléphetünk a mi bíránk, a nép elé. ítéljen felettünk. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj. Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Tessék elhinnijt. képviselő urak, (Halljuk!) hogy ha csak az volna a feladatunk, hogy itt egy roppant nagy majoritást csináljunk a választásoknál, bizony nem volna az aranycsinálás. Higyjék el, van 30—40 választókerület, mely kínálva kínálkoznék, a mely szívesen átjönne hozzánk, csak egy kis sanctióra volna szükség. Az egyiknek is kellene valami, a másiknak is kellene valami. És nem is jogtalan e kívánság, hanem olyan, a mi megilleti őt. (Halljuk!) Az egyiknek vasút, a másiknak egyetem, a harmadiknak törvényszék kellene. (Derültség.) Mind jogos aspirátió. r Nem lehet mondani, hogy pazarlás, vesztegetés. És ha mindezen kívánságait teljesítenők, a nélkül, hogy a legkisebb vesztegetés történnék, elérnők azt, hogy zászlóstól, muzsikástól jönnének át hozzánk, hogy jönne egy oly nagy többség az országházba, a mely előtt eltörpülne minden ellenzék. És azután mit vesztenénk? Kerülne az egész dolog az országnak egy millióba. (Halljuk! Halljuk!) így is azt mondja Bittó igen t. képviselő ur, hogy csak 12 millióval apasztottuk a deficitet, hogy ez semmi, hogy az ország tönkremegy. Akkor tehát csak 11 millióval apasztanók. Rosszabbat akkor sem mondhatna felőlünk. A t. szélsó'bali ellenzék pedig úgy felhasználta már ellenünk a szidalmazások superlativusait, hogy azoknál nagyobbakat nem is mondhat már reánk. Mi tehát megkapuók a választókerületeket. $ azok is meg volnának elégedve. Mi kellene több ? „Mein Herz was willst du noch mehr?" (Zaj; ellentmondás a bal- és szélső baloldalon.) De ne tessék indulatba jönni. Nem fogják azt tenni azok a választókerületek, melyeknek megnyerése ennek az országnak kerülne valami áldozatába s azoknak csak méltóztassék tovább is oppositiót csinálni. Mi az országnak filléreiből egyetlenegyet sem fogunk a magunk javára meghódítani. (Elénk helyeslés a jobboldalon; zaj, Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) És ezt nemcsak azért, mert az országnak áldozatába kerülne, hanem ezért is, mert én nem tartom szükségesnek, hogy egy kormánynak oly igen nagy többsége legyen. Szükségesnek tartom, hogy legyen egy összetartó, magát és czéljait értő compact pártja, mely magát a közvéleménynyel contactnsban tartva, a kormánynak jó tanácsadója legyen és megakadályozza abban, hogy könnyű szerrel törvényjavaslatokat hozzon be, a mik nem lettek elég önbírálat által megrostálva. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De azt ki merem mondani, uraim, hogy ezen kis többséggel^ el vagyunk szánva helyeinken megmaradni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És itt megmaradunk egész azon szent napig, a midőn a szavazatok egyenlősége mellett, az elnöknek szavazata fogja eldönteni az ellenzék részére a kérdést. Akkor elhagyjuk helyeinket és helyeifogunk csinálni az ellenzéknek. (Élénk helyeslés a jobboldalon; zaj a bal- és szélső baloldalon, Halljuk!) Addig azonban megmaradunk helyünkön és teljesítjük nagyon háládatlan feladatunkat, mely az ország eltagadhatlan deficitjének a fedezéséüen *és azután az ilyen deficites budget mellett, az ország népei jogos aspirátióinak kielégítésében összpontosul. Kölcsönöket veszünk fel, felhasználva országunk hitelét. Behozunk adókat, a mik lehetségesek. Az adókat nem hozzuk csupán a választók számára, hanem a magunk számára is, azok minket épp úgy terhelnek, mint a választókat. (Ügy van! a jobboldalon.) Hisz én elismerem, hogy az a földbirtokos, kinek az Isten telket, dominiumot adományozott, hogy az a tőkepénzes, a kinek capitalist adományozott, bizony nagy megerőltetéssel, nagy keserűséggel fizeti a reá rótt adót, de én, a kinek az Isten nem adott egyebet, mint egy fejet, melynek minden haja szála munkában hullott el, hát én nem fizetem-e azt az adót? (Tetszés a jobboldalon.) Uraim, nekem négy kötet munkát kell megírnom minden esztendőben csak azért, hogy az államnak és a községnek tartozó adómat leróhassam. (Éljenzés a jobboldalon.) Nem panaszlom fel. A német idejében egyetlen egy nyomatott ív honoráriuma elég volt az adóra, azt is felpanaszoltam, mert akkor nem volt hazám : nem volt Magyarország. Mit bántam én, hogy van-e az osztrák absolut kormánynak elég pénze a bachhuszárokat fizetni, hogy van-e az osztrák katonának jó puskája és belevaló tölténye. (Közbeszólások a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Én kihallgattam önöket, önök is tartoznak engem kihallgatni. (Halljuk!) Azt mondtam : ha elbukunk, a hol elestünk, ott aluszunk nagyot. De most van Magyarország s az a gondolat, hogy a magyar katonának, a magyar honvédnek kenyér kell, hogy fegyver kell, hogy a magyar tisztviselőnek biztosított existentia kell, hogy a magyar népnek, magyar tudomány, magyar nevelés kell, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon) hogy a magyar kereskedelemnek hitel kell, hogy a magyar iparnak pártfogás, gyámolítás kell, (Mozgás bülfelŐl. Halljuk! a jobboldalon)
