Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-313

308 313. országos ülés deczenber 4. 1880. magyar nép, az özönvíz ellen, mint a tiszai gátok és sokkal rosszabb özönriz ellen, mint a tiszai özönvíz; mert ha ez elönt, nem megy le rólad többé soha. El fogja mondani a magyar népnek: Lásd, szomszédunkban ott van a keserves példa, a hol a kormány elmulasztotta a népet kényszeríteni arra, hogy önmagának védelméről jókor gondoskodjék, mof-t elvesztette a nép nemcsak az ideális hazáját, de szántóföldjét is és százezerével hazájából kénytelen kivándorolni rokonai földjére. De te magyar nép, hova vándorolsz, te neked nincs hova menni, ha innen el kell költöznöd ? azért kötelességed védelmezni ezt a hazát. Ezt mind el fogja mondani t. barátom. Sőt miután a hadászat tudománya meg nem állapodik, hát többet is fog még mondani. Megmondja majd a népnek Lássák barátaim a mi egész fegyverzetünk nem ér semmit, lomtárba való, most valami bolond angol föltalálta a dynamogént. Ez oly szer, a mely nem ad hangot nem terjeszt, füstöt, annálfogva, a ki azzal jön, reánk lő anélkül, hogy tudnánk, hogy honnan? — ez nem háború többé, hanem tömeges orgyilkolás, ezt magunknak is kell követnünk, az egész fegyverzetet át kell alakítanunk, kell rá ennyi és ennyi millió. Aztán meg fogja mondani, hogy valami bolond amerikai feltalálta a karaptulikon alkalmazását. Ezt már a porosz kormány aceeptálta és készítteti szász ezeréivel katonai számára, a mi áll egy tökéletesen golyómentes, semmiféle golyó és vágószerszám által át nem hatható felsőruhából és mégis oly könnyű, hogy a katona által elviselhető összegöngyölítve s harcz esetén pánczélul viselve. Ezt utánoznunk kei!, mért különben katonáinkat védtelenül lemészárolják. Akkora még talán a kormányozható léghajó is fel lesz találva s azt is behozza t. barátom. Ezen a téren tehát a nép terhein nem fog segíteni, hanem az államadósságokon. Hát mi történik ezekkel. Adósságoktól egyszerűen nem lehet elszökni. Ekkor igen t. barátom ismét kényleien lesz magát érintkezésbe tenni az osztrák ministerekkel. No most azok fognak lejönni Budapestre, nem ő megy fel. Itt aztán értekezik velők egy hétig, két hétig. A harmadik hét elején összehívja legbizalmasabb barátait. Azt mondja: Barátim, baj van, a német nem akar reeipiskálni, nem akarja megérteni azt a dolgot, hogy egyszerű szavazás által kitörülhetjük törvényeinkből azt, hogy ennyi millió államadósság kamatait fizessük. Azt mondja, hogy ahhoz a feltételhez köti a hadseregünk visszaadását, hogy ha a törvényi, melyet saját'országgyülésünkön bozíuuk, megtartjuk. Már most mit csináljunk. Leköszönjünk-e mi új ministerek és aztán mondjuk azt, hogy jertek vissza Tisza Kálmán és íutti-quanti traditori, {Nagy derültség) segítsetek el bennünket e magas emelvényről, hadd menjünk vissza a kényelmes helyünkre, vagy pedig appelláljunk a nemzetre s azt mondja, keljen fel minden ember, legyen harcz és háború Ausztriával s ezután tudjuk meg, hogy vájjon a kiegyezés Ausztriával, vagy a harcz-háború Ausztriával kerül-e többe a nemzetnek? E kettő köztt tessék választani! Akkor az én t. barátaim azt fogják mondani, hogy sem az egyiket, sem a másikat nem csináljuk, hanem azt csináljak, hogy összehívjuk a pártot, megmondjuk neki, hogy édes barátaim, igy meg így áll a dolog, a német nem akar engedni, mert hát a német bolond, ellenben mi okos emberek vagyunk s mindig az okosabb enged. Ergo mi nem akarjuk koczkáztatni azt, a mi már megvan, azért most egy kis időre felfüggesztjük elveinket. Nem örökre, de csak ideiglenesen és a többi. (Átalános zajos derültség.) Erre aztán 10—20 képviselő —rajok tudnék mutatnak, hogy kik, — ott hagyják őket, átmennek a baloldalra és folytatják azt, a mit most tesznek, a többiek pedig ott maradnak és segítenek az én Helfy barátomnak még egy-két, kilencz új adótörvény]avaslatot kitalálni {Nagy derültség), akkor aztán Helfy barátom lesz azon miuister, a kit legjobban szidnak és ő lesz azon minister, a ki azzal nem fog törődni. Én ugyan már akkor ott leszek az én atyáimnál, mert éu Mathusalem nem vagyok, hogy még ezt is megérjem. (Éljenzés jobb felöl) Hasonlóan komoly, de külszinre szelídebb eljárás az, mit követ az igen tisztelt társalgásra f egyesült ellenzék. (Nagy derültség jobbfelol.) Ok a budgetet egyátalában elfogadják, de nem szavazzák meg ezen kormánynak, mert nincs hozzá bizodalmuk. Hát kérem, melyik kormányhoz van? Fő-fő, legkitűnőbb kapaczitásaik egymásután abdícálnak és azt mondják, hogy ők kormányt vállalni nem akarnak. Megkezdette a sort igen t. képviselőtársam báró Sennyey Pál. a kinél valóban nem conventionális szólásforma, midőn azt mondom, „igentisztelt" ; mert soha sem fogom elfeledni, hogy ő és azon párt, melynek ő leghívebb kinyomata, mily fontos és hasznos szolgálatokat tett Magyarországnak azon időben, midőn csak két véglet köztt való tévedezésre voltunk ítélve; ők és különösen ő legelői, akkor Magyarországnak oly szolgálatokat tettek, miket nem szabad e nemzetnek elfeledni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Valóban ők voltak a névtelen hősök, kik elkövették azon névtelen hőstetteket, miket nagyon kevesen tudnak és azon kevesek soha sem fognak róla beszélni, (Helyeslés minden oldalról) azért őszintén mondom, nagyon sajnáltam azon nyilatkozatát, melyben egyelőre, mint abdicáló államférfi mutatta be magát. De ezí még nem tartotta elégnek az igen t. képviselő ur, hanem egyúttal a még akkor politikai társalgásra egyesült ellen-