Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-299
299. országos ülés november 17. 1880. 25 ségnek. Ez az Achilles sarka, a melyre a t. minister ur czéloz, jól tudván, hogy a szerbek egyháza és vallása közéletük történelmi fejlődése szerint szoros kapcsolatban van a nemzetiséggel, hogy az egyház a nemzetiséghez, ez pedig amahoz támaszkodik; s talán úgy elmélkedik, ha megrengetem az egyházat alapjában, csakhamar azután tornya is ledől. Áttérek most ad acta et faeta a t. vallásés közoktatásügyi minister urnak. Hogy előadásom hosszas ne legyen, a nagykikindai egész vitatárgyra vonatkozó terjedelmes történetből csak a főbb mozzanatokat emelendem ki. Mégazl875-ik évben a t. vallás-és közokt. minister ur egy egyszerű denuiitiatióra, állítólag bizonyos rendetlenségek miatt, de a valóságban, mert az ülésben egyes tagok a szokásnál valamivel hangosabban felszólaltak — mi mindenütt s itt a parlamentben sem valami ritkaság — eloszlatta a törvényes egyházi gyűlést N.-Kikiíidán s helyébe 1877. évi deczember 26-án 30,438 sz. a. kelt rendeletével egy ideiglenes egyházi bizottságot nevezett ki azon utasítással, hogy e bizottság az új választást megejtse. Az időköz, mely erre következik, az, a melyben a ministeri rendeletek dörögtek. Valahára 1879. évi augusztus havában ezen, a t. minister ur által feloctroyált bizottsághoz a temesvári egyházmegyei közigazgatási választmány egy átiratot intézett oly czélból, hogy azt azon tagoknak kézbesittesse, a kiket a t. minister ur az egyháziskolai képviseletből kizárni jónak talált. Miként ezeu átirat már magában véve a nagy-kikindai egyházi iskolai község kétségbe esett állapotát kirivó színekkel illustrálja és minthogy abban a ministeri rendeletek hosszú sora foglaltatik, a melyek úgyszólván vetélkednek az egyházi tagok tömeges kizárásában, úgy azt a t. ház engedelmével egész terjedelmében felolvasandom, de a kizárt tagok hosszú névsorának kihagyásával minden rendelet-' nél csakis a kizárt tagok összegét idézendem. Az átirat igy hangzik (olvassa): „Az ideiglenes egyházi bizottságnak NagyKikindán (Exmissis exmittendis). Végtére, hogy ezen ideiglenes bizottság, mely a magas magyar kir. vallás- és közoktatásügyi mmisteriunmak 1877-ik évi deczember hó 26-án 30,438. sz. a. kelt rendelete értelmében arra van hivatva, hogy az új választást eszközölje, tudomása legyen, kik azon kizárt tagok, kik az egyházközségi képviseletbe újból meg nem választhatók; az ideiglenes egyházi bizottság ezennel értesíttetik, miszerint az ottani egyházközségi képviseletbe ez alkalommal meg nem választhatók sem képviselőkké, sem bizottsági tagokká, sem pedig tisztviselőkké a következő' egyének KÉPYH. VJLFLÖ 1878—81. XV. KÖTET. (összesen 9 tag), kik kizárva lettek a magas magy. kir. vallás- és közokt. mmisteriunmak 1875. évi február 15-én 1598. sz. a. kelt rendeletével. Továbbá a következő egyének (összesen 20 tag) kizárva lettek a magas magy. kir. vallás- és közoktatási ministeriumnak 1878-ik évi november 4-én 24,681 sz. a. kelt rendeletével. Továbbá (összesen 9 tag) kizárattak a magas magy. kir. vallás- és közokt. ministeriumnak 1879. évi január 6-án 34,345. ex 1878. sz. a. kelt rendelete értelmében Kelt az egyházmegyei közigazgatási bizottságnak Temesvárott 1879-ik évi augustus hó 9-én tartott üléséből. Dr. Sztefanovics Branko s. k., a közigazgatási bizottság alelnöke. Másolat hiteléül: Rajkovics Constantin s. k., a reclamationalis bizottságnak elnöke." Igen jellemző az, hogy ez átiratban még csak nyomát sem találni azon indokoknak, melyek a t. minister urat indították, hogy e tagokat az egyházi képviseletből kizárja. Egy ministeri rendeletről különösen kell, hogy megemlékezzem, mert az valóban specialitás a maga nemében. A t. minister ur e rendeletében, mint valóságos hitnyomozó qualificálja és classificálja az egyházközségi tagokat, némelyeket csak bizonytalan időre, másokat pedig örök időkre az egyházi képviseletre méltatlanokká nyilvánítván. Azt fogja talán gondolni valaki, hogy ezek az emberek bizony borzasztó büntettet kell, hogy elkövettek légyen, ha a t. minister ur úgyszólván, excommunicálja őket az egyházi közösségből. Pedig uraim, ezek az emberek csak azért kárhoztattak pokoltűzre, mert mint egyházi gyűlés tagjai, elég merészek voltak az egyháziskolai képviseletnek betöltése alkalmával újból megválasztani azon, a t. minister ur által már egy Ízben kizárt tagokat, a melyekről alaposan azt tartották, hogy büntetésüket — bár érdemetlenül — kiállották. És miért? mert ezeket az embereket a nagy-kikindai szerb esperesnek hireveszett káplánja sötét színekkel festé a t, minister urnái azon igen közel fekvő oknál fogva, mert nem akarják őt semmi szín alatt lelkésznek választani. Tehát egy kétes jeliemu káplán kedvéért a polgárság legjobbjait az egyházi képviseletből örökidőkre kiutasítani s igy azokat pellengérre kitenni ? Az ily eljárás, bocsássanak meg uraim —• legalább is unicum a maga nemében. E csodatevő káplánról, a ki azzal dicsekedik, hogy a t. minister úrral közvetlenül érintkezik és folytonos levelezésben van, a temesvári g. k. püspök, a szerb congressus egyik múlt év október havában tartott ülésében — a midőn éppen ezen vitatárgy szőnyegre került — szóról szóra igy nyilatkozott: (olvassa) „Mindezekből kitűnik, 4
