Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-311
294 311. országos illés áeczemfcer 1. 1SS0. lesz fönntartható. Vájjon ezélszerű-e azért, hogy talán 8, vagy 10 év helyett i5-ig 5 vagy 20-ig tartassák fenn, ezen ideiglenes házba nagyobb összegeket befektetni, a t. ház elhatározásától függ. Én azt hiszem, hogy nem czélszerű. De mondom, a törvényjavaslat egyenesen a t. ház utasítása folytán terjesztett be. Különben a t. ház bölcsessége fog határozni benne, hogy kiván-e intézkedni az országház létesítése iránt, vagy nem? Áttérve azon kérdésre, melyet a t. képviselő ur egy esetleg beadandó módosítványának indokolásául már felhozott, szabad legyen a helyiségre nézve is nyilatkoznom. (Halljuk!) Első sorban bátor vagyok azon meggyőződésemnek adni kifejezést, hogy a képviselő ur az olcsóság szempontjából nagyon csalatkozni méltóztatik. Azzal indokolja ő, hogy a Só-téren épülő ház olcsóbb lenne még a Tömő-térinél is, mert hiszen azon telkek legnagyobb része az állam tulajdonát képezik, csak egy kis részt kellene kisajátítani, s ott is részint egy emeletes, részint földszintes nem nagy értékű házak vannak. Mondhatom a t. háznak, hogy a Tömő-tér egy talán még kisebb, de semmiesetre nem nagyobb részének kivételével, hasoniag az állam tulajdona. Ha tehát a kormány és ennek alapján a pénzügyi bizottság a Tömő-térnél is kijelölte az értéket, ezt nem azért tette, mintha azon összeget a Tömő-térért ki kellene fizetni, hanem tette azért, mert azon meggyőződésben van, hogy ha oly telek vétetik is igénybe, mely az állam tulajdona, csak ugy lehet megbírálni az egészet, ha azon teleknek értéke is tekintetbe vétetik, (Helyeslés) tehát, a mint a Tömő-tér értékét tekintetbe kell venni, mindamellett, hogy az államé: éppúgy a Só-tér értékét is tekintetbe kell venni, mindamellett, hogy az államé. S akkor olcsóság szempontjából bizonyára a Tömő-tér lenne választandó. A másik, a mit a képviselő ur felhozott, a fekvés. Nem tehetek róla, de én a fővárost nem tudom csak Pestnek tekinteoi, hanem Budapestnek kell tekintenem. Már most nézze meg akárki a város térképét, nézze meg a helyiségeket s azt fogja találni, hogy a városnak mai központján egyik sincs ugyan, de a városnak mai központjától tetemesen messzebb van a Sótér, mint a Tömőtér. Egy tekintet a térképre azt megmutatja. Még azt is meg kívánom jegyezni, hogy bármi legyen is véleménye valakinek, én ugy tudom, hogy 3000 Q ölön is eshetőleg el lehet helyezni az országházat; de ha lehet olcsóbban, czélszerübb fekvéssel, — mert amannál czélszerübb a fekvés is, — egy nagyobb helyet biztosítani, akkor már ennek is minden esetre előnye van, mert egyfelől sokkal helyesebben lehet a beosztást megtenni és másodszor lehet arról is gondoskodni, miről a sótéri helyen nem lehetne, hogy ha egyszer az állam mindenesetre nagyobb költséggel egy ily középületet emel, az ne legyen szűk helyre beszorítva, ugy a mint a legtöbb középület a világon és nálunk is van, hanem emelje a város szépségét ugy, a mint egy ily épületnek emelnie kell. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt 4000 D Ölön el lehet érni, 3000 D ölön azonban nem, annál kevésbbé, mert azon hely a nagy vámház és más nagyobb épületek közé van szorítva. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezeket kívántam elmondani a helyiségre nézve, minthogy az fölemlittetett. S még csak kettőt kívánok megjegyezni. Az egyik az, hogy én nem tudom, a t. képviselő ur kivel beszélt az országház építéséről. Megengedem, hogy igen jeles szakférfiú volt; de azzal, a ki a Tömo-téri országház tervét készítette, bizonyosan nem beszélt és pedig igen egyszerűen azon okból, mert ily tervet még senki sem készített, mivel vele senki meg nem bízatott. (Derültség.) Hanem a t. képviselő ur talán azt hitte s azért akart rámutatni, hogy a ministerium már preoccupálta a dolgot — mondom azt hitte, hogy itt előttem egy országház terve fekszik, pedig ez csak a főváros térképe a különböző helyek kijelölésével. (Derültség.) A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az, hogy a telek-árbeli különbözetek ugy állnak a mai valóságos becsár szerint, a mint azok az indokolásban felhozattak: de ha a törvényhozás a Só-téren kívül — miután ott a telkek nagy része az államé — más telekre fogná az országház építését elhatározni, a ki ismeri a fővárosi kisajátítási törvényt és az annak alapján követett eljárásokat, nem fogja kétségbe vonni, hogy — nem mondok sokat — 25 °/ 0-kal még nagyobb lenne a differentia, mert a mely perczben elhatároztatnék az országháznak oly helyre építése, a hol magánosak házait és telkeit kellene kisajátítani: azon, hogy ezen kisajátítás a valódi értéknél legalább 25 °/o-kal többet fog igénybe venni, senki kételkedni nem fog. Ez is egy argumentum tehát a többi telkek ellen. De végül legyen szabad még arra is felhívnom a figyelmet, hogy nézetem szerint a főváros jól felfogott érdeke — szólva a fővárosról, mint egészről — nem azt kívánja, hogy a különböző természetű középületek egy helyre tömegesittessenek, hanem azt kívánja, hogy a fővárosban azok ugy helyeztessenek el, hogy a főváros különböző részein gyúpontokká és a fejlődés feltételeivé lehessenek, (Helyeslés jobbfelöl) már pedig, ha Budapest fővárosnak, mint fővárosnak, mint európai városnak fejlődése kívánatos, a mint vallom, hogy kívánatos: annak éppen a Duna mellett felfelé kell fejlődnie, mert csak