Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-311

311. országos ülés deczember 1. 1836. §93 De ugy látszik a t. bizottság csak olyan telkekre irányozta figyelmét, melyek a Tömő-térinél többe kerülnek, melyek kevesebbe kerülnének, azokra nem terjedt ki figyelme. Az említett sóházi telek homlokzata a vámhás-körutra néz s mélysége olyan, mint a vámház, e négy utcza köztt fekszik: t. i. a Vámházkörűt, Pipa-utcza, Csillag-uteza és sóház-utcza köztt. Ezen telken csakis néhány oly ház van, melyek kisajátítása szükségessé válnék és csekélybe kerülne. Ugyanis a házak rajta, egy-két kétemeleteset kivéve, többnyire sülyedt épületek, melyeket ugy is le kellene bontani s nagyobb részben különben is a kincstár tulajdonát képezik. A mi a terület térfogatát illeti, az 3000 • ölnyi főhomlokzatának hossza pedig vagy 40 öl&i tesz ki. Én szakemberekkel értekeztem e tárgyban és pedig oly nagy hirnévnek örvendőkkel, a kik az országház építésébe is hihetőleg be fognak folyni. Sőt magának Ybl Miklósnak nyilatkozata is az : e sóházi telek elég nagy arra, hogy azon az új országház fölépíttethessek. Nem akarom itt a helynek előnyeit fejtegetni a fekvés tekintetében. Csak annyit jegyzek meg röviden, hogy azt a belvárostól csak egy utcza választja el; négy utcza által vétetnék körül, szabadon áll minden tekintetben. Azt sem lehet ellenvetni, hogy azon tájon igen élénk comunicatió fog kifejlődni, mert ugyanez áll a Tömő-térre nézve is, sőt a Tömőtéren még zajosabb közlekedés keletkezend, mint a vámház-köruton. Különben, én azt hiszem, hogy termeknél, melyek zárt szerkezetűek, ugy hogy az utczai lárma oda nem hathat, ezen körülménytől el is lehet tekintenünk. Mindenesetre áll azonban az, hogy az általam ajánlott helynek választása által a bel- és Ferenczváros felépült részei és telkei nyerni fognának s a képviselők mostani lakóhelyeiken megmaradhatnának, — miután lakásaik jelenleg többnyire a mostani országház közelében vannak — és nem lennének kénytelenek egy puszta városrészbe költözködni, bevárván azt, hogy ott évek hosszú során át utczák épüljenek. Felhívom továbbá a t. ház figyelmét arra, hogy a Tömő-tér oly alacsonyan fekszik és oly talajon áll, hogy a Dunának kissé magasabb vízállásai mellett alólról a víz benyomulásának lesz kitéve; mit szakavatott építészek nyilatkozata szerint, annak nyilatkozata szerint is, a ki ezen tervet készítette, csak ugy lehet elkerülni, ha beton-alapépítkezést teszünk. Elismerem, hogy ezzel és talán pilotázással is, ezen alsó talaj-viz felszivárgásán segítve lesz, de tudjuk t. ház, hogy a beton-építkezés véghetetlenül költséges és éppen ez a körülmény az, a mi előttem & telek kedvező fekvésén kivül döntő; mert a sótéri telek, mint talaj, nem igényel beton-építkezést és igy az ország1 ház felépítése itt, a vámház-köruton mindenesetre előnyösebb. Ajánlom az eszmét a t. ház figyelmébe ; a részletes tárgyalásnál bátor leszek erre módosítványt benyújtani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Igen röviden szándékozom a szőnyegen levő tárgyhoz szólni és minthogy az előttem szólott képviselő ur az általánosságban való elfogadás esetére, a helyre nézve is nyilatkozott, a magam részéről is egy pár szóval érinteni tartozom e kérdést is. (Halljuk!) Méltóztatnak talán tudni, hogy az országház építésének eszméje nem új. Sokszor felhozatott már, a múlt esztendőben pedig a pénzügyi bizottság kezdeményezésére — nem a kormányéra — a t. ház utasította a kormányt, hogy országház építése iránt javaslatot terjeszszen elő. A képviselőház ezen utasítása következtében létrejött javaslat van most a t. ház előtt. A mi mindenekelőtt azt a kérdést illeti, hogy helyes-e, kell-e ez iránt intézkedni, megvallom, azon nézetben voltam és vagyok, hogy a t. ház, midőn a múlt évben ezen határozatát hozta, tisztában volt ezen kérdéssel. Kétségtelen, — ebben igaza van az előttem szólt t. képviselő urnak, — hogy a mostani képviselőház nincs oly állapotban, hogy egyik napról a másik napra, vagy egyik évről a másikra attól lehetne tartani, hogy benne majd nem lehet az üléseket folytatni. Kétségtelen az is, hogy ha az országnak szüksége lesz a múzeum azon termére, hol most a főrendiház tartja üléseit, minthogy a múzeum is az ország tulajdona, senki sem tehet kifogást az ellen, hogy a főrendiház ott tartsa jövőre is a maga üléseit. De a mi egyfelől ezt a mostani képviselőházat illeti, figyelmébe kívánom ajánlani a t. háznak, hogy egy országház építése ott is, a hol a kiadások czélszerü beosztása nem képez oly fő momentumot, mint mi nálunk, mindenütt hosszú évekig tartott. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy ha ma méltóztatnak annyi intézkedést tenni az országház létesítésére, a mennyi e törvényjavaslatban foglaltatik, bele fog telni bizonyosan hat-hét, de sőt azt hiszem, nyolez esztendő, mig abban az új házban a törvényhozás ülésezhetni fog. Czélszerűbb volna tehát, nem várni be, mig a meglévő épület majdnem tarthatatlanná lesz, hanem intézkedni előre, hogy midőn azon perez bekövetkezik, akkor a másik ház, még pedig a nemzet törvényhozásához méltó ház, készen legyen. A mostani épületet azon 8 esztendőn túl is — igaz — fönn lehet tartani; de a mennyire én tudom, hosszabb ideig csak nagyobb költekezéssel, új födélzettel s más hasonló javításokkal