Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-299

$99. ortíágos tlés a tárczát jelenleg kezeli, nem tette. Szavaim elődjére vonatkoznak. E működési szabadságot kérjük csak azért hogy polgártársainkat felvilágosítsuk, meg levén győződve, hogy előbb-utóbb be fogják látni, hogy azon az utón, melyen önök haladnak, az országot nem megtartani, de bizonyosan megrontani fogják. De ha nem sikerülne is a legközelebbi választásoknál, (flaBjuA/) hogy többségre jussunk,hamég sokáig kellene is várnunk azon időpontra, midőn elveinket valósíthatjuk, midőn zászlónkat győzelmesen kitűzhetjük e házra, mi azért sem kétségbe esni, sem önökkel kaczérkodni, sem más párttal egyesülni nem fogunk, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) hanem tovább fogunk haladni a pályán, melyen elindultunk. És ha úgy volna is megirva a végzet könyvében, hogy előbb kelljen lehajtani fejünket, hogy előbb kelljen leszállni a sírgödörbe, mintsem az igéret földjét megláttuk, azzal fogjuk vigasztalni magunkat, hogy azon zászlót, melyet tisztán fogunk átadni utódainknak, utódaink győzedelemre fogják segíteni, (Helyeslés a szélső' baloldalon) mi magunk nem kívánván egyéb jutalmat sem a jelen nemzedéktől, sem az utókortól, mint hogy egykor azt írhassák sírkövünkre: ők híven haltának. (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a költségvetést s pártolom Helfy barátom határozati javaslatát. (Hosszas élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Elérkezvén azon idő, midőn az interpellátió előterjesztendő, a vita folytatása a holnapi ülésre halasztatik, most pedig meg fognak tétetni az interpellátiók. Szabovljevics Mihály: T. képviselőház ! Minden rendezett államnak legszilárdabb alapja kétségkívül a törvény, mely, ha talán nem is igazi kifolyása, nem csalhatatlan tükre az Összes állampolgárok közakaratának és törekvéseinek, mégis, hogy mint törvény fenntartassák és tiszteletben tartassék, az államnak első és legfőbb feladata keil, hogy legyen; mert a törvényben maga az állam is saját legbiztosabb és leglényegesebb támaszát találja. E szerint a jogállamnak, a milyennek Magyarország is tekintetik, egyik legfőbb követelménye, legjellemzőbb attribútuma az, hogy a törvények tiszteletben tartassanak és szigorúan végrehajtassanak azon ismeretes elv szerint; „törvény és igazság mindenekfelett." Azonban ezúttal szó lévén egyházi ügyekről, különösen pedig a g. k. szerb egyház és az államkormány köztt legújabban felmerült bonyodalmakról — mi tulajdonképen interpellátióm tárgyát képezi — talán nem lesz felesleges, hogy kapcsolatban a bevezetőleg említettem criterinmával a jogállamnak, mindenekelőtt rövideden és átalánosságban néhány szót koezkáztassak az egyháznak az államhozi viszonyáról, különösen ••VBWber lí. 1IS0- igg pedig egyházunknak a magyar államhozi jogi viszonyáról. T. ház! Minden culturai, szabadelvű intézményekkel rendezett állam átengedi kizárólag az egyháznak a vallási ügyek és viszonyok rendezését, az egyházi vagyon kezelését, különösen pedig az egyházi fegyelem szabad gyakorlását, respectálja függetlenségét, ha az az állam egységévél nem áll ellentétben és támogatja nem ritkán anyagilag, de néha mind anyagilag, mind erkölcsileg. Nagyon hosszas volnék, ha történeim fejtegetésekbe bocsátkoznám arra nézve, hogy mily állást foglalt az egyház az állam ellenében különböző időkben és országokban. Elég legyen, hogy azon történelmi tényt constatáljam, miszerint hosszú idők lefolyása alatt az egyháznak az állam ellenében való viszonyaiból főképen három rendszer keletkezett: a hierarchicus (systema hierarchicum •— ez pedig vagy systema pontifieium, vagy episcopale lehet), mely szerint az egyház az államtól teljesen független; a térköri vagyis territoriális rendszer (systema territoriale), a hol az egyház az államnak van alávetve azon ismeretes elv szerint: „cujus regio ejus religio"; és vé^re a társas, vagyis collegialis rendszer (systema collegiale, systema confraternitatis), mely szerint az állam az egyházzal egyetemkép egy és ugyanazon főezél elérésére eoordinált — egyenjogú. E rendszerekhez képest érvényesítette és gyakorolta, az államhatalom az egyház ellenében állami jogát, vagy u. n. vallásújítási (jus reformandi) jogánál fogva, vagy pedig legfelsőbb felügyeleti (jus supremae inspectiom's) jogánál fogva, vagy végre világi védjogánál fogva (jus advocatiae secularis). Ezen általános megjegyzések után lássuk, mily természetű és alkotású a g. k. szerbegyház, mily állást foglal el az Magyarországon az állammal szemben és különösen mily jogot érvényesít és gyakorol felette az államhatalom s mikép. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a g. k. egyház alkotása szerint egyátalában hierarchicus jellegű; mind a görög, mind az orosz egyházban létezik az u. n. hierarchia ordinis és hierarchia jurisdictionis. De a g. k. egyház egyházi joga teljesen elfogadta azon elvet, mely szerint az egyházak azon országok politikai állása és viszonyai szerint rendeztetnek, a melyekben léteznek és ezen elv az önállókká vált egyházakban mindenütt gyakorlatilag is lett foganatosítva. Ehhez képest a g. k. szerb egyház, alkalmazkodva Magyarország alkotmányos intézményeihez, hazánkban már a szerbek ősi privilégiumai, de a fennálló törvények szerint is teljesen önálló; alkotását, alkotmányát és igazgatását