Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-310
274 310. országos ülés november 30. 1880. felmenteni, a mi mozgósítás esetében igen természetes, nem történnék. De mert az arány kedvezőtlen voltát érzem s a bajon segíteni akarunk, azért adtam be a védtörvény néhány pontjának módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, a mely e bajon, reméllem, segítni fog, mert ott van az az elem, melyet a hadapródokból kaphatunk s reméllem, hogy az egy évi önkénytesekből is fognak tisztek jutni, a mi szaporodást fog előidézni. De valljuk meg, hogy annak oka, hogy oly kevés a tiszt a honvédségnél, önmagunkban rejlik, mert például az egyévi önkénytesek a törvény értelmében leszolgálván a közös hadseregben a 10 évet, ezután nem igen akarnak a honvédséghez átjönni. Az ő szempontj okból értem őket, mert sokkal kényelmesebb a még hátralevő két évet a közös hadseregben tölteni, mert nem kell más egyenruhát csináltatni és nem kell új vezényletet tanulni s ott biztosak benne, hogy gyakorlatra be nem hivatnak, nálunk pedig be kell őket hívni, hogy a vezényletet megtanulják ós a honvédség viszonyaival megismerkedjenek. De elvártam volna tőlök annyi •— nem akarom mondani, hazafiságot, mert ott is éppúgy kötelességet teljesítenek, mint itt, hanem — a honvédség iránt való ügybuzgalmat és sympathiát, hogy átjöjjenek. A contemplált intézkedés folytán az egyéves önkénytesekből is lehet számos átlópőre számítani. Kétségtelen dolog, hogy minden úton és módon iparkodni kell a tiszti anyagot előkészíteni és szaporítani. Ez már több ízben szóba is hozatott s remélem, siker is fogja törekvéseinket koronázni, ha alsóbb katonai tanintézeteket. azaz inkább katonai nevelő-intézeteket fogunk a hazában felállíthatni, a melyekből a fiatalság kijőve, a tiszti anyagot szaporítni fogja. Ez intézkedést mindenesetre alul kell kezdeni a kisebb iskoláknál, mert lehetetlenség volna azt tenni, a mit b. Mednyánszky Árpád t. képviselő ur akar, hogy mindjárt vezérkari iskolákat állítsunk fel és félre is értett engem b. Mednyánszky Árpád t. képviselő ur, midőn velem azt mondatta, hogy nem kell magasabb tanintézet azért, mert ott Kriegsschule. Ezt soha se mondhattam, mert nem volt ez a nézetem, hanem azt mondtam, hogy lehetetlen ez idő szerint magasabb tanintézeteket felállítanunk, mert tanerőink nincsenek, a nekünk szükséges tanerőket pedig ott a Kriegsschuleba kell képeztetnünk és ha egyszer lesznek tanerőink, akkor lehet gondoskodnunk felsőbb tanintézetek felállításáéról is. Ernuszt képviselő urnak második kérdése az volt, hogy tettem-e az irányban lépést, hogy a tisztek létszáma szaporittassék. Már elmondtam, hogy mit tettem és mitől várom a tisztek létszámának szaporodását. Az ordre de bataiHe iránt tett kérdést azon oldalról (a szélső balra mutat) is hallottam és határozottan mondhatom reá, hogy nem vagyunk beosztva úgy a hadseregbe, a mint azt némely képviselő ur képzeli. A honvédség hadosztályokon aluli részletekre nincsen beosztva, a honvédség hadosztályai mindig együttesek, együtt maradnak és a honvédség hadosztályaiba vannak a szükséges tüzérség stb. csapatok beosztva. Tehát a hadosztály egészen és határozottan függetlenül áll, de be kell osztani valahová; mert pl. az idén a jövő évi működés és tervezet megállapíttatik, szükséges ezt a factort valahová beosztani, bár nem okvetetlenül szükséges, hogy ott maradjon, mert mozgósításesetén többször megtörtént már és megtörtónik T hogy egyik hadosztály, mely papíron ide volt beosztva, tényleg máshová osztatik be. Ez tehát nem zárja ki azt, hogy a honvédség önállólag is működjék. A t. képviselő urnak harmadik kérdése a sátortáborok költségeire vonatkozik. Az eddigi budgetekben mindig volt rovat a tábori építéséé elhelyezés költségeire és az elhelyezési rovat adja a legnagyobb contingenst a tábori építkezés költségeire, a mi természetes dolog, mert ha az elhelyezés egyes szállásokra történik, 50—60 ezer embernél oly összeggé növekedik ez, hogy kéthárom esztendő alatt lehetővé lesz ebből a pénzből ily állandó elhelyezést létesíteni. Ez volt eddig mindig a gyakorlat, igy volt eddig elszámolva és azt hiszem, a t. képviselő ur ebben nehézséget nem fog találni. Ezek voltak azok, a miket az ellenem intézett vádakra elmondani akartam. (Tetszés a jobboldalon.) Rakovszky István: T. ház! (Felkiáltások: Eláll!) Ha a t. képviselő urak nem állottak volna elő vádjaikkal a pénzügyi bizottság ós a költségvetés ellen, én is elállottam volna a szótól. De miután e vádak megtétettek, méltóztassék megengedni, hogy röviden megtegyem én is azokra észrevételeimet; csupán azokra szorítkozván, a mik részint a költségvetés ellen, részint pedig a pénzügyi bizottság jelentése ellen felhozattak. A leglényegesebb ellenvetés, a mely a költségvetés ellen felmerült, az, hogy a költségvetés 5. ós 6. czímei között átruházási jog engedélyeztetik. Méltóztatnak a jelentésből tudni, hogy ez tisztán a pénzügyi helyzetre való tekintettel történik, a mit a kormány és a pénzügyi bizottság minden körülmények köztt figyelembe vesz és a mit az ország mai pénzügyi helyzetével szemben mindig figyelembe venni kötelességének tart. Ha ezen átruházási jog nem adatik meg, majd minden egyes czímnél külön-külön szaporodnának az;
