Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-310

310. országos ülés november 30. 1880. 259 Azon művelt elemek pedig, kik sorozás utján kerülnek a honvédségbe, csakis a szolgálati időben lennének kiképezendők. A mennyiben pedig további szolgálattételre nem volnának hajlandók, mint hadapródok lennének szabadságolandók. A kik pedig hajlandók tovább szolgálni, azok teljes kiképeztetésben részesülnének, de viszont szintén köteleztetnének 4— 5 évi tényleges szolgálatra. Ez, t. ház, nézetem szerint az egyedüli út és mód jó ós megfelelő tisztikar teremtésére. De a mint már felemlítettem, mindenek előtt feltételezi a szolgálati időnek megfelelő szabályzását és megállapítását. Szükségesnek tartom továbbá, t. ház, honvédségünknél az ezred-organisatió behozatalát; hogy a zászlóaljaknak egy ezredbe való egyesítése mily előnyökkel jár, hogy tactikai szempontból is szükséges, hogy a dandár és ezred köztt egy bizonyos középpont létezzék, ezek rég elismert dolgok. De annál előnyösebb lenne ezen organisatió a honvédségnél és pedig azért, t. ház, mert a zászlóaljak egyesítése által a garnisonban a tisztikar és legénység létszáma emeltetnék, mi által sokkal nagyobb lehetőség van nyújtva a tiszti s altiszti kar gyakorlati kiképezhetésére. De eltekintve ettől, ezen organisatió által maga az administratió is nagy mérvben egyszerűsittetnék. Számtalan egyén, ki ma az irodában szolgál, a tényleges csapatszolgálatnak volna megmentve, a mi pedig, tekintve a tisztikar hiányát, mindenesetre fölötte fontos előny. Végre, t. ház, az ezred-organisatióval egyidejűleg óhajtanám a hadkiegészítő kerületek rendezését is. Hadkiegészítő kerületeinknek új onczállítási képessége a. legkülönbözőbb, mit leginkább igazol a honvédség anyakönyvi állománya, mely a legkülönbözőbb számokat tünteti fel. A hadkiegészítő kerületek rendezésének szüksége rég elismert dolog ós nem is létezik józan akadály, mely ennek útjában állana. Ezek, t. ház, t. i. honvédségünknek mindenekelőtt nagyobb újonczjutalókban való részesítése, a szolgálati idő megfelelőbb szabályozása, a Ludovica-Academia reformja, továbbá az ezredorganisatió behozatala, ós a hadkiegészítő kerületek rendezése, ezek azon reformok, melyeket én honvédségünk egészséges fejlődése érdekében feltétlenül szükségesnek tartok s azért bátor vagyok azokat egész tisztelettel a t. honvédelmi minister ur figyelmébe ajánlani. A költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Átalános élénk tetszés és helyeslés balfelől.) Ivánka Imre: T. képviselőház! (Halljuk!) Az előttem szólt t. képviselő ur előadására egy pár igen rövid megjegyzést vagyok bátor tenni, (Halljuk !) T. barátom Tischler Vincze azzal kezdte, hogy a honvédségnél a nyugdíjasok száma nem áll arányban a létszámhoz, hogy azon szám túlságosan nagy. Tischler Vincze (közbeszól): Az existentiát, nem a létszámot mondtam. Ivánka Imre : Ennek magyarázatát én nagyon közelfekvőnek találom, t. i. abban, hogy a mikor a honvédség felállíttatott, abba a régi honvédség tisztjei a szerint, a mint jelentkeztek és alkalmasoknak találtattak, besoroztattak, de ezek már akkor is nagyrészt öreg urak voltak és miután 8—10 esztendeig szolgáltak, közülök aránytalanul több ment máris nyugalomba, mintha rendes keretnél kerültek volna ilyenek ki. A másik, mire megjegyzésem van, azon különbség, melyet t. barátom az ezredrendszer és a zászlóaijrendszer köztt felállít. Én ellenkezőleg éppen a zászlóaijrendszer mellett maradok. A tactikai egység nem az ezred, hanem a dandár és ismét a, zászlóalj. Már most, ha a honvédséget ezredekre méltóztatik összevonni, mindenesetre nagyobb területről való több zászlóaljat kell egy szókhelyre összevonni s ha ezek egy székhelyre összevonatnak, az újonczok behívása több időt és nagyobb költséget vesz igénybe. Az emberek nem fognak szülőhelyükhez közel szolgálni, hanem a 8 — 4-ik vármegyébe kell menniök, de a székhelyeken terjedelmes épületek felállítása is szükséges lesz. Ha tehát azon elmélet fogadtatnék is el, hogy a honvédségnél az ezred volna az egységes működő — a mit én nem fogadok el — akkor költségkímélés tekintetéből nem fogadhatom el a gyakorlatok költségére nézve sem az ezredrendszert. A többiekre nézve a minister ur bizonyosan sokkal alaposabban fog felelni, mint én; csak ezen egyszerű megjegyzéseket voltam bátor az előttem szólott ur beszédjére előadni. A mi végett tulajdonképen szót kértem, | az ugyanaz, a mi iránt már tavai}* és harmadéve is felszólaltam; ez egy hiány, melyet nemcsak a honvédségnél, hanem — nem ugyan oly nagy mérvben — az állandó hadseregnél is tapasztalok s ez az, hogy a lövészet fejlesztésére nem fordittatik a kellő gond, a mi pedig szükséges éppen most, midőn a gyalogság a jó fegyvernemmel bír, ezen hiány éppen legkiválóbban a fegyverek tökéletesítése által tűnik ki. Minden más hadseregben 280—300, sőt némelyikben 400 lövés is adatik évenként egy katonának, hogy a czéllővésben begyakorolja magát, nálunk pedig a honvédségnél a 100 lövést sem éri • el. Ennek következése az, hogy honvéd - gyalogságunk I korántsem lő oly präcise, a mint lőni kellene 33*