Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-310

280 310. wszágos ülés november 30. 1880. azon roppant nagy distantiák mellett, melyekre most a lőfegyver visz. Igen rövid, de drastikus példát vagyok bátor felhozni. Azt gondolom, senki sem fogja tagadni, ha azt mondom, hogy egy jó lövő száz lövés közül legalább is kétszer talál. A rossz lövő pedig találjon 100 lövés közül egyszer. Pedig olyan, a ki fél annyiszor találna, mint a jó lövész, nincs. Ha már most 2000 lépés távolságról közeledik 100—100 emberből álló két vonal és nem 14 lö­vést, hanem esak 4 lövést ad egy-egy ember egy perez alatt, míg azon 2000 lépésnek megtétele után birokra kerül a dolog, ez igénybe vesz leg­alább 20 perczet. Azon csapat, melynek lövészei roszszabbak, csak 19 emberrel, a jobbik 45 emberrel fog oda érkezni akkor, midőn a szuronyokra kerül a sor. Hogy ez mennyire hátránj^ára van azon. nemzet­nek, melynek természete az, hogy fürelmetlen és az eldöntést a személyes viadalban keresi, azt nem szükséges kimagyaráznom s azért ismételve kérem a honvédelmi minister urat, hogy a lövé­szet terjesztésére kiváló figyelmet méltóztassék fordítani és hogy különösen mindenütt, a hol honvéd-garnisonok léteznek, a polgári osztályban is lehetőleg mindent megtegyen ez ügy emelésére, praemiuniókat, nyeremény-lövész-díjjakat tűzes­sen ki ós mint sportot iparkodjék divatba hozni a lövészetet. Mert hiába tartjuk a 800,000 sor­katonát és a 300,000 honvédet, ha lőfegyverek­kel nem tudnak ugy bánni, mint azon csapatok, a melyek velők szemben állnak s a legbátrabb emberek fognak legelőször áldozatul esni a kevésbé bátor, de lövészetben ügyesebb emberek irányában. (Igaz! Igaz!) Ez az egyik, a mire a honvédelmi minister ur figyelmét fölhívni kíván­tam és kérem őt, hogy a jövő évre tegyen ez iránt előintézkedést. Nem kétlem, hogy a világosan előttünk lévő szükségletre az országgyűlés a szükséges összege­ket meg is szavazza. A másik, a mire a t. házat felkérem, az 1848 — 49-iki bajtársak sorsát illeti. A múlt évben a t. ház határozatot hozott, mely szerint honvéd-menház a minister ur által átveendőnek mondatott ki. A körülmények ugy hozták magukkal, hogy ez máig nem történhetett meg. Kérem a t. házat, hogy eltekintve az ebbeli nehézségektői, méltóztassék az akkori határoza­tot a jövő évre is fenntartani, de egyszersmind az igen t. minister urnak az illető határozat vég­pontjára nézve némi latitude-öt adni. Ezen pont igy szól: iTJtasittatik, illetőleg felhatalmazta tik. hogy azonnal megkezdvén a fenntebb jelzett czél­ból a tárgyalásokat, azok folyama alatt ez év folytán, kellő ellenőrzés mellett az okvetlenül szükséges kiadások fedezésére mérsékelt előle­geket adhasson*. Ha tehát nem sikerülne egy­hamar keresztül vinni azt, a mit a képviselőház, határozott volt, azon esetre, ha a menházban levő honvédők csakugyan szükségbe jutnának, külö­nösen az épület fenntartására nézve, kérném az­igen t. házat, hogy a minister urat e határozat­nak második részére is felhatalmazni méltóztas­sék (Helyeslés johbfelöl) s a tavalyi határozatot újjítsa meg. Szende Béla honvédelmi minister: T. ház! (Halljuk!) Igen nehéz valamely intézményre nézve oly rendszert felállítni, a mely az idő­különböző körülményei köztt változtatást ne igé­nyelne. E szempontból kiindulva Tischler Vincze képviselő urnak nézetei jogosultak; változtatá­sokat lehet, sok esetben talán czél szerű is tenni s ezt applicáíom a honvédség intézményére is; de nem hiszem, hogy ő azt úgy érti, hogy e javí­tások rögtön életbeléptettessenek s hogy azok a budget tárgyalásoknál vétessenek elő. Ennek akkor lesz ideje, miden a vódrendszer némely pontjának módosításáról lesz szó, a mikor e kér­dések megvitatásába bele lehet bocsátkozni. Hogy azonban a honvédség nem lesz ten­gésre kárhoztatva — a mint a t. képviselő ur magát kifejezte — azt bizonyítják az eredmények, melyeket legközelebb is elértünk; bebizonyítot­tuk a világnak, hogy a hadászatban a honvédség oly factor, a melylyel számolni kell. Ha ezen intézménynek alapjai nem lettek volna fejlődésre képesek, ez eredmény bizonyára nem lett volna elérhető. A t. képviselő ur azon kórdóst intézte hoz­zám, való-e, a mit egy hírlapban olvasott, hogy a német hadseregben a repetier-fegyvert akarják j behozni. Ezt ón is olvastam, de hiteles tudomá­som nincs róla, mert a kormányok nem igen szokták egymással közölni, ha valami új fegyvert hoznak be, sőt inkább mindig titkot csinálnak az ilyen dologból. De akárhogy áll budgetben felvett összeg, a honvédség fegyvereinek javítását czélozza azon rendszer szerint, melyet a közös had­j ügyi kormányzat és a delegatio is elfogadott s a mely mindenesetre kitűnőbb a mostaninál; de a honvédség más rendszert alig is fogadhatna el, ha mindjárt jobbat is tudna — mellőzve a pénz­kérdést — már azért sem, mert a vódtörvény kimondja, hogy a fegyverzet a közös hadsereggel egyforma legyen. Ez a dolog természetéből folyik, — ha a törvény nem is rendelné, — mert a hon­védség csak annyira van felfegyverezve és fel­szerelve, hogy a mozgósítás pillanatában teljesen felszerelve állhat ki, de azontúl minden további szükségleteit a közös hadügyi kormánynak kell pótolnia és hogy ezen esetben a töltények ós fegyverek különbözősége mennyi zavart idézne elő, azt a t. képviselő urnak talán nem kell magyarázni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom