Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-309

Ü09. ®rssás»s ülés aovejatber 29. 1880. 247 ígazságügyminister részéről, folösieges dolog volt, j állítván, hogy habár buzgóságos mutat is az, mert hiszen százakra megy azon kötetek száma, melyekből a szóbeliséget, közvetlenséget és nyilvánosságot a törvénykezés terén éppoly alaposaa lehet megismerni é& megtanulni, mintha az ember külföldön tanulmányozná. Erre t. ház, csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy még akkor is, ha, garantia volna arra nézve, hogy hasai törvényhozásunk minden tagja el fogja olvasni azon százakra menő köteteket, melyek a szóbeliségre vonatkoznak és ha nem volna ezen okból szükséges, hogy a német kifejezés szerint „nrandgerecht" alakban terjesztessék elő az ügy, még azzal is indokolhatom és kell indokolnom annak szükségét, — mert ha helytelenül történt volna a kiküldetés, én volnék vádolva azzal, hogy sok oly intézkedés, mely valamely törvényben megállapítva és kifejezve van, az életben egészen más irányt ölt. Ha pl. a solothurni törvénykezési rendtartást méltóztatott volna elolvasni, arról győződött volna meg t. képviselőtársam, hogy ott a szóbeliség elvileg teljesen meg van állapítva és keresztül vive és ha ott a helyszínén látja vala, azt találta volna, hogy a szóbeliség keretében a gyakorlat tökéletes írásbeliséget csinált belőle, minden kinövéseivel együtt. Avagy kérdem a t. képviselő urat, ismeri a franczia code de procedure 806 és következő esabaszait ? Ott néhány szakaszban meg vau állapítva a referé eljárás, melyről alapos fogalmat alkotni nem lehet. Első elolvasásra azt hinné az ember, hogy ez analogonja a mi előleges bizonyításunknak, de a helyszínén arról győződik meg, hogy ez egyik főtényezője a franczia jogszolgáltatásnak, ez egy oly intézmény, mely először biztosítja a jogokat, melyek peresekké válnak, másrészt az által, hogy már előre tényleg megoldja a kérdést, elveszi a kedvet attól, hogy a per megindittassék, mert a ki érzi, hogy igaza nincs, hogy hiába költene a perre, az nem indítja aat meg. Mindezt a 806. és következő §§-ból kivenni nem lehet, csak akkor érti az ember, ha a helyszínén látja, milyen a népben a bizalom ez institutíóhoz. Csak akkor lehet azt megítélni s ugy szűnik meg a félénkség, mely annak behozatalára nézve egyátalában tapasztalható volna, ba egyebet nem tudnánk róla, mint azt az öt §-t, mely a eode de procedure-ben feltalálható. De nemcsak e szempontból vélem meggyőzhetni a t. házat arról, hogy helyesen cselekedtem, midőn elfogadtam a megbízást, hanem figyelmeztetni kívánom a házat, hogy más államok azon meggyőződésben vannak, hogy mig magánjogi kérdéseket könyvből szoaatudósság utján meg lehet tanulnijjáz eljárási dolgokat, melyeknél a rendszer a fődolog, hol a kiviteli expediensek lényegesek, azt száz és száz kötet elolvasásából elsajátítani nem lehet. (Helyeslés.) Ezért küldte ki Zürich eantonja magát az igazságügymmistert és a főtörvényszék elnökét, mikor a kereskedelmi eljárást készült reformálni, Hamburgba és Brémába, hogy tanulmányozzák az ottani eljárást. Azok nem tettek jelentést, egyszerűen felhasználták a kérdés tárgyalásánál a bizottságnál és a törvényhozásban tapasztalataikat. Belgium kormánya, mikor a bűnvádi eljárás reformjához fogott, kiküldötte Prince egyetemi tanárt Angliába hogy tanulmányozza aa ottani eljárást. Prince tanár tovább volt, mint én azon 8 törvényhozás tanulmányozásával voltam, elfoglalva. Jelentése sokkal rövidebb, mint &z én ideiglenes jelentésem s mindenki meg volt elégedve eljárásával. De nem is a terjedelem határoz, elismerem, hanem a tartalom. A mi azonban a végleges jelentést illeti, méltóztassék, t. ház, abban megnyugodni, hogy én nem fogom azt az eljárást követni: se fairé désirer, hanem sietni fogok azzal s oly gyorsan fogom keresztülvinni a munkát, a mint csak lehetséges. (Helyeslés.) Veszter t. képviselő társam azt mondja, a ki utazott, az mesélhet is valamit. Ezen német közmondás ez esetben csakugyan alkalmazható, mert habár én nem is mesélés végett mentem ki, ideiglenes jelentésemben mégis elmeséltem azt, amit hat hét alatt láttam. (Halljuk! Halljuk!) Veszter képviselő ur azonban bebizonyította azt, hogy az is tud mesélni, a ki nem utazott, hanem itthon maradt. (Elénk derültség.) Bebizonyította pedig ezt akképpen, hogy azt a szóbeliséget, melyet ő az utóbbi és korábbi budget-vita alkalmával értett, mesebeli szóbeliségnek nevezte. Én t. ház, nem mesebeli, hanem valóságos szóbeliséget tanulmányoztam és erről akarok jelentést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Egyébiránt eltérők a nézetek az iránt, hogy mily hamar lehet a szóbeliséget életbe léptetni nálunk, hogy mily hamar lehet törvényjavaslatot készíteni a szóbeli törvénykezési rendtartásról és hogy mily hamar lehet jelentést tenni. A t. háznak egyik tagja, a ki nagy barátja a szóbeliségnek, a múlt budgetvita alkalmával azt mondta nékem, hogy kár fáradni bárki másnak, én hozzá ülök és a jövő budget-vita alkalmával elő fogom terjeszteni a törvényjavaslatot. — En azért maradtam, t. ház, a szónokok sorában utolsónak, hogy megvárjam a törvényjavaslat előterjesztését. Talán sikerült volna egy pár reflexiót tenni és kívánni azt, hogy a korlátolt, vagy korlátlan szóbeliség rendszeréhez tartozik-e az. (Tetszés jobb/elöl.) A határozatnak azon részei lettek itt elemezve, melyek már végrehajtattak és alkalmaztattak. Az igazságügyminister urnak sohasem, volt alkalma & határozatnak azon passusát telje-