Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-309
'ÍÜ9. orsxáges ülés állampolgárok ilyen a magyar alkotmánynyal, a honpolgári hűséggel ellenkező büntető törvénykönyv uralma alatt álljanak. [Helyeslés baloldalon^) De még sajnálatosabb azon állapot, mely a bűnvádi eljárás terén létezik. Ezt szabályozza az 1860-ban kibocsátott szolgálati szabályzat, mely megújítva s ideiglenesen érvénybe tartva lett az 1873-ik évi szeptember 20-án kibocsátott legfelsőbb rendelettel. Foglalkozzunk közelebb s valamivel részletesebben az érvényben álló katonai bűnvádi eljárással. Ez eijárás a büntető hatalmat és kegyelmezési jogot a legabsolutabb módon összpontosítja a vezénylő katonai tábornok kezében, kinek engedélye nélkül katona ellen bűnvádi eljárás nem indítható. E tábornok souveraine úton határozza el, vájjon az illető közeg letartóztatásával, vagy a nélkül eszközöltessék-e a vizsgálat. Az ő helybenhagyása nélkül a katonai büntetőtörvényszék által hozott ítéletek végre nem hajthatók. A büntetést ugyan fel nem emelheti, de szelídítheti, vagy az egészet kegyelem útján elengedheti. Ha a vezénylő katonai tábornok, ki elég jellemzőleg deriehtsherrnek neveztetik, engedélyezte a vizsgálatot, akkor azt átveszi a hadbíró, ki úgy a vizsgálat, mint a vád- és védelem minden szálait a maga kezében pontosítja Össze. A katonai hadbíró referál, az összegyűlt katonai bíróságnak előterjeszti a tényállást és az elmarasztalásra, valamint felmentésre szolgáló támpontokat. Most vegyük figyelembe a katonai bíróság összeállítását. Ha a vádlott nem tiszt, áll az egy közlegényből, egy tizedesből, egy őrmesterből, hadnagyból, főhadnagyból és törzstisztből, mint elnökből. Ha pedig a vádlott tiszt, akkor mindig tisztekből alakul a bíróság, úgy hogy az elnöknek mindég magasabb rangú tisztnek kell lenni, mint a vádlottnak. E katonai bíróság meghallgatván a auditor előterjesztését, önálló vélemény alkotása végett visszavonul. Minő lehet ez önálló vélemény alkotása, azt bővebben ecsetelni nem akarom. A ki ismeri a katonai fegyelem vasszigorát, ki tudja, miként függ ott az alárendelt a felebbvalótói, az nem fogja tagadni, hogy vagy az elnöknek, vagy a hadbírónak véleménye többnyire döntő lesz. [Igaz! bálfelöl.) Ha a katonai bíróság tanácskozásából visszatér, megszavaztatik a legalsóbb rendfokozattól kezdve felfelé és az ekkép hozott ítélet megerősítés végett a Gerichtsherr, a vezénylő tábornok elé terjesztetik, a ki azt sauctionálja, vagy a büntetést leszállítja, vagy egészen el is engedheti. A tőle visszaérkezett Ítélet, mint azt az igazságügyminister ur egy alkalommal a házban KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XV. KÖTET. ovemíier 29. 1886. ej^í felemlíté, trombita-szóval szokott kihirdettetni. (Derültség.) Ezen eljárás részleteinek ismertetése után azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy az ekkép szervezett és összeállított katonai bíróság sem a függetlenség, sem pedig a szakképzettség tekintetében nem nyújtja a szükséges biztosítékot sem. (ügy van! balfelöl.) Ugy a katonaság, mint a polgári közönségnek érdekében van, hogy ezen tűrhetetlen állapotnak vége vettessék és ezért okvetetlenül szükséges az, hogy a katonai parancsnok kezében összpontosuló és a jelen kor szellemével tovább össze nem férő büntető igazságszolgáltatási hatalom eltöröltessék; hogy a vizsgálat elkülönittessék a vádtól, hogy a sértett fél képviseletének, a szabad védelemnek tér engedtessék, hogy állandó és szakképzett birákból alakított katonai törvényszék állittassék fel. Ha pedig a sérelem katona által a polgárokon követtetik el, akkor szükséges, hogy vegyes bíróság gondoskodjék a sértésnek igazságos megtorlásáért. {Ugy van! bal/elől.) Ezen eljárásnak módosítása, mint mondám, úgy a katonaságnak, mint a polgároknak érdeben áll. Én, t. ház, azok közé tartozom, a kik melegen óhajtják a jó egyetértést a közös hadsereg és a polgárok köztt. Nem szabad felejtenünk, hogy az osztrák-magyar hadseregben ez országnak fiai is szolgálnak, hogy a katonaság hivatása aránytalanul csekély díj mellett az ország közbiztonságának védelméről gondoskodni. De annak, a ki ezen egyetértést óhajtja, múlhatatlanul oda kell törekednie, hogy mindazon okok eltávolíttassanak, a melyek ezen jó egyetértést megzavarhatják. Ezek közé tartozik azon mély bizalmatlanság, a mely a polgárokban a katonai bíróság iránt létezik és azon szomorú tapasztalat, hogy a katonák által a polgárokon elkövetett sérelem soha sem részesül a megérdemelt megtorlásban. (Ugy van! halfelöl) Csakis az általam jelzeit eljárás meghonosítása fogja megszüntetni azon nagy bizalmatlanságot, a mely a katonai bíráskodás iránt az országban el van terjedve és azon hitet, hogy polgár a katona által rajta elkövetett sérelem ellen orvoslást ez országban nem talál. Szívesen ismerem el, hogy az osztrák-magyar hadseregben szolgáló tisztek általában művelt és lovagias emberek és hogy a kihágást elkövetők nagy kisebbségben vannak. Ha ennek daczára is, előforduló visszaélések alkalmával, az ingerültség nem csak a tettesek ellen, hanem az intézmény ellen irányul, ennek főindoka abban rejlik, hogy a katonai bíróságok ezen visszaéléseket palástolni, pártfogolni látszanak. (Ügy van! bál felöl.) Az 1868: XL. t. ez., a mely a véderőről rendelkezik, utasította az akkori kor31