Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-309

3ö:i. országos ülés no .ember 29. ISiO.Í 239 igazságszolgáltatásunk állapota azóta változást éppen nem szenvedett és azon bajok, a melyekre akkor, mint a létező visszásságok forrására utal­tam, fennállnak ma épp úgy, mint fennállottak akkor. Ma is az ország minden részében expo­nált bíróságok működése feletti ellenőrzés az igazságügyi admínistratió által nem gyakorol­tatik és elismerem, hogy az igazságügyminister által a rendelkezésére álló közegek elégtelensége folytán helyesen nem is gyakorolható. Az ürese­désbe jött birói állomások betöltése most is ké­sedelmesen és ckablonszerííleg történik; a leg­főbb ítélőszék a teendők halmaza alatt össze­roskad s ennek folytán képtelen az országot egy elvi alapon nyugvó judieaturával megajándékozni; határozatai egymással hasonjogi és tényleges ala­pon nyugvó kérdésekre nézve is ellentmondók, a mi a perlekedési ingert feléleszti, mert oly or­szágban, a hol az igazságszolgáltatás koezkajáték, a perek száma a dolog természetéből folyólag évről évre progressiv mértékben szaporodni fog. {Ugy vanl balfelöl.) Ma is az a meggyőződésem, a mi akkor volt, hogy ezen állopoton csak a per­jognak gyökeres átalakítása által lehet segíteni, hogy az Írásbeliség áthidalhatlan ürt létesít a nemzet közérzülete és az igazságszolgáltatás köztt, mert oly nemzet, a mely nem képes bíráinak és ügyvédeinek működését ellenőrizni, az a birói és ügyvédi kar iránt bizalommal viseltetni soha nem fog. Kétségtelen azonban, t. ház, hogy a létező bajokon csak éveken át folytatott következetes erélyes igazságügyi alkotások segíthetnek és el­ismerem azt, hogy a lefolyt rövid hónapok alatt a létező bajokat mind orvosolni a miníster ur hatalmában nem állott; de sajnálattal kell nekem is constatáinom azt, a mit az előttem felszólalt elvbarátom már kiemelt volt, hogy a t. miiűsíer ur a helyett, hogy a királyi táblán és a legfőbb itélöszékuél felhalmozott teendők feldolgozására az egj^edül helyes utat : a bíróság létszámának szaporítását választotta volna, oly törvényjavas­latot terjesztett be, mely ha törvényerőre emel­tetnék, áttörné az ország birói szervezetének egész rendszerét és megszüntetné a birói függetlenség azon magasztos elvét, a melynek létesítésére az ország annyi szellemi és anyagi áldozatot ho­zott. (ügy van! balfelöl.) Nem akarok, t. ház, most a beterjesztett javaslatnak részletezésébe bocsátkozni, hisz a ház foglalkozni fog e kérdéssel akkor, midőn a javaslat itt szőnyegre kerül, de miután a kér­désre utalás történt, én is kötelességemnek tar­tom ezen czélba vett intézkedés ellen szavamat felemelni és kijelentem, hogy azon terv, mely szerint az első fokú bíróságoknál a szellemileg vagy erkölcsileg disqualificált és nyugdíjba helyezett birák rendeltetnének be, az első fokú bíróság tagjai föltolatnának a királyi táblához, a királyi tábla bírái pedig a legfőbb itéiőszék­hez, nemcsak megsemmisítené az 1869: IV. tör­vényezikk minden alapelveit, hanem sokkal ro­szabb állapotba sülytöztené igazságszolgáltatásu­kat, mint a minőben az a nagy birói szervezés keresztülvitele ég életbeléptetése alatt van. (Igaz! a szélső baloldalon.) Az annyi millió frt feláldozásával oly aok erőmegfeszítésével szerve­zett bírósági szervezetét tönkre tenni 1—200 ezer frt megtakarítása miatt valóban a legna­gyobb pazarlás vclna, melyet ország valaha ma­gának megengedek Vissza térve a t. igazságügyminister urnak a lefolyt vita óta kifejtett tevékenységére, kész­séggel és örömmel ismerem el azt, hogy a eodi­ficatió némely ágában üdvös kezdeményezést tanúsított, kidolgozta az ügyvédi és közjegyzői rendszerről szóló törvényjavaslatokat és remé­lem, azon lesz, hogy ezen törvényjavaslatokból még ezen ülésszak lefolyása előtt törvények váljanak. A t. igazságügyi miníster ur, engedve a ház minden oldaláról hozzá intézett felszólítá­soknak, elejtette az írásbeliségre fektetett peres eljárás gyökeres átalakíttásának eszméjét és midőn egyrészt csak a legkirívóbb hiányokra fektet súlyt, a szóbeliség és közvetlenség tanul­mányozására szakférfiút küldött a külföldre. A midőn én egyrészről elismerem a t. igaz­ságügyminister ur jóakaratát és helyes kezde­ményezését e téren, ugy másrészről arra kérem, hogy az előkészületekre s tanulmányozásokra sok időt pazarolni ne méltóztassék. Hiszen végre is a szóbeliség és közvetlenség nem valami új intézmény, a melyet nekünk kell csak feltalálni, hanem olyan eljárás, a melyet évtizedek óta Európa minden államában meghonosítva találunk, a mely ugy elméleti, mint gyakorlati részletei­ben százakra menő tudományos munkákban, száz meg száz folyóiratban fel van dolgozva s bátran merem állítani, hogy széles ez országban nincsen szakértő, a ki néhány heti működés után készült rövid jelentésében csak parányi részét feldolgoz­hatná azon óriási adathalmaznak, a mely szá­zakra menő jogi munkákban felhalmozva talál­tató. Fogjon tehát hozzá a t. igazságügyminis­ter ur bátran és habozás nélkül a többé el nem odázható perjog gyökeres átalakításához és erre annyival inkább kell kérnem, mert hogy ha el is készül a szóbeliség- és közvetlenségre fektetett peres eljárásról szóió törvényjavaslat, annak életbe léptetése, a dolog természetéből kifolyólag még hosszabb időt fog igénybe venni. Ha elismerem is azt, a mint mondám, hogy a coditicatió némely terén örvendetes kezdemé­nyezést észlelhetünk, sajnálattal kell eonstatál­nom azt, bogy viszonyaink mellett kiváló fontos­sággal biró és már a tavayli budget-vita alkal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom