Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-308

308. országos ülés november 27. 1880. 229 nyugdíjat és oly kedvező feltételek mellett, mint kaptak ennek előtte, midőn sem a községek, sem a tanítók nem fizettek a nyugdíjalapra semmit. Ez iránt lépéseket tettek az említett kerület tanítói a t minister urnái, természetesen saját egyházi felsőbb hatóságuk, az egri érsekség útján, hogy tekintetbe véve ezen rájuk nézve csakugyan visszás helyzetet, a mennyiben a törvény betűje nem engedné meg, hogy helyzetük javittassék, illetőleg, hogy az előbbi kedvező állapot rájuk nézve visszaállittassék, találjon a minister ur módot, hogy törvényhozási, vagy más Ö* általa választandó úton ezen rájuk nézve kedvezőtlen helyzetet megváltoztassa. Azonban a minister ur azon indokolásában, melynek másolata szintén az iratok köztt fekszik, azt mondja, hogy miután a ratio edneationis nyugdíj-alapot nem létesített, tehát az arra való hivatkozás nem alkalmazható és ők ezen- országos nyugdíjintézetbe, a mely az 1875-ik évi XXXII. törvény értelmében alapíttatott, belépni tartoznak és a szabályok rájuk is fognak alkalmaztatni, T. ház, én nem tudom — bocsánatot kérek a kifejezésért — hogy a t. minister ur ezen leiratában nem siette-e a dolgot; mert ha én azon törvénynek 31-ik szakaszát jól értelmezem, akkor igenis fel lehetett volna menteni azon községeket, a melyek azon kötelezettséget, mint ott az íratok köztt levő nyilatkozatból kitűnik, elvállalták — mondóra — fel lehetett volna menteni a százalékok fizetése alul és másrészről a tanítókat lehetett volna részesíteni azon kedvezményben, hogy először rövidebb szolgálat után juthassanak összes fizetésükkei nyugdíjba s megszabaduljanak azon tehertől, hogy bizonyos %-t fizessenek a nyugdíj-alapba. Fel lehetett volna pedig menteni annyival inkább, mert nézetem szerint a községnek, mint jogi személynek költségvetése a kellő biztosítékok fenntartása mellett, mindenkor elfogadható alapot nyújthat arra, hogy a nyugdíjak kiszolgáltatása teljesen biztosítva legyen. Én azt akartam ezélozni, t. ház, ezen igénytelen felszólalásommal, hogy reá mutassak, miszerint azon törvény, mely a néptanítók sorsának javítására törekedett, ezen tanítókra nézve éppen az ellenkező hatást idézte elő. Én alig hiszem, hogy ugy a törvényhozásra, mint a t. minister úrra közönyös dolog legyen, hogy egy olyan nagy számú testület, mint a jászvidéki néptanítók egylete, most látni kénytelen, miszerint sokkal rosszabb helyzetbe jutottak egy javítást ezélzó törvény által, mint amilyenben voltak 70—80 évvel ezelőtt. En a kérvényi bizottság véleménye ellenében nem akarok indítványt vagy határozati javaslatot benyújtani, nem pedig annál kevésbbé, mert ha ezt tenném, az taláu vagy legalább egy kis mértékben inpaflamentáris eljárás lenne, a mennyiben kénytelen volnék a t. házat arra kérni, hogy egy bizonyos fokig administrativ functiót végezzen; én pedig tudom, hogy a képviselőház nem az a hely, a hol administrativ kérdésekben határozat hozaíhatik, habár azok itt meg is beszéltethetnek. De ha jól fogom fel a bizottság véleményét, abban is találok megnyugvást, a menynyiben a kérvényt „figyelembe vétel végett" adja ki a minister urnak. Tudjuk ugyan, hogy e kifejezést streotipe szokta használni a kérvényi bizottság és minden attól függ, hogy a minister urak mikép értelmezik a figyelembe vételt. Én szeretem kecsegtetni magamat azon reménynyel, hogy a t. minister ur e tárgyba bővebben be fog tekinteni és meg fog győződni szavaim igazságáról, miszerint itt csakugyan azon visszás helyzet forog fenn, miszerint ezen tanítók ma sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint voltak azon törvény előtt; én hiszem, bogy a t. minister ur fog utat és módot találni arra, hogy helyzetükön javítás történjék. Én tehát concludálok azzal, hogy kérem a t. minister urai, miszerint méltóztassék ezen szegény emberekre és azon nagy vidékre mindenesetre fontos, hogy ne mondjam életkérdést képező dolgot ujabban tüzetesen megvizsgálni és ha a t. ministei ur, •—a miben nem kételkedem — arról fog meggyőződni, hogy itt csakugyan kell valamit tenni akár törvényhozási, akár administrativ utón, meg fogja tenni a szükséges lépéseket. Egyébiránt, miként már jeleztem is, elfogadom a kérvényi bizottság véleményét. Elnök : T. ház! A bizottság véleménye ellen kifogás nem lévén, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): a 39. sorjegyzék 20—31. számú kérvényét, melyekre vonatkozólag a kérvényi bizottság véleménye elfogadtatott. Elnök: Következik a napirend további tárgya, vagyis az interpellátió megtétele. Madarász József: T. képviselőház! Igen örülök, hogy legalább a pénzügyminister úrhoz van szerencsém; felette sajnálom és kívántam volna, hogy a belügyrainíster ur is jelen lehetett volna, — bizonyára elfoglalíatása nem engedi, hogy jelen legyen — mert a kérdés, melyet teszek, nem politikai, hanem emberiségi tekintetű, a mely emberiségi tekintet nem is azt követeli, hogy minél előbb, hanem hogy ha lehet, azonnal történjék intézkedés. Ma reggel kaptam toiontálmegye? Nbvoszello község elöljárósága által egy kérést, a mely szerint felhivattam, hogy itt az ország házában kérjem meg az illető minister urakat az irányukban törvény útján elkövetett, de végkövetkezetességében bizonyos emberiség elleni tényeknek enyhítésére. (Halljuk!) A tény az, hogy a törvény