Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-308
230 '^* t > rS7 ^*" ^ s megengedi a birtokosoknak a volt telepközségek lakosainak kikebeleztetését, kifizetését és erőhatalommal kiűzetését. Novoszelio községben 85 család települt le régebben, hanem csakis haszonbérben birtak külső földeket az uraságtól, Meghozatván a települési törvény 1873-ban, az urasággal vagy a birtokosokkal, miután azok külsőséget nekik adni vonakodtak, nagy tömegben nem egyezhettek ki, kiegyezett csakis 15 család, 70 család pedig, miután nem kaptak semmi földet, de a házak az övéik voltak, a szomszéd határokban béreltek birtokokat 1873-tól. 1874-ben tudván azt, hogy a törvény az ő kibecsültetésüket elrendeli, •folyamodtak a m. kir. pénzügyministernrmhoz, hogy nekik bizonyos kincstári birtok telepítési helyül jelöltessék ki, 70 család összesen körülbelül 400—500 lélekkel. Eleinte a pénzügyministeriumban e részben kedvező végzést is kaptak, hogy a párdányi kincstári birtokban fognak helyet kapni: később azonban a pénzügy ministerium ezen igéretét visszavonta. Ez évben, áprilisban döntetett el ezen ügy. Akkor állapíttatott meg a váltságösszeg, mely már akkor közöltetett is velünk. És ennek következtében ők októberben megsürgették a főispán által a pénzügyministeriumnál azon kérésüket, hogy telepítési helyet kaphassanak. Azonban helyzetük. olyan, hogy még most sincs telepítési helyük. A birtokosok azonban a törvényre támaszkodva követelték, hogy miként azt a törvény megengedi, a mint kifizettetnek, kimenjenek házaikból. Ez év október elején 40 család ki is fizettetett. Lehetnek talán 300—400-an, nem tudom bizonyosan. Ezek, mondom, kifizettetvén, nyomban reá, t. i. e hó 22-én 23-án udvaraikból karhatalominal kiűzettek. Ok maguk elismerik, hogy a törvény szerint ez rajtuk elkövettethetett, De miután az emberiségi érzet azt követeli, hogy ilyenkor már ne űzessenek ki házaikból, azon szerencsétjenek azon reményben voltak, hogy legalább addig, mig nekik a kincstár által telepítési hely fog adatni, esetleg tavaszig a birtokosok által megtöretnek. E reményükben azonban csalatkoztok. A községi elöljáróság által hozzám intézett iratból csak néhány szót fogok felolvasni. (Halljuk!) „Nem hihették, hogy ily téli zordon időben fognak házaikból kitétetni. Szivet megrendítő jelenet volt, a mint a kisdedek anyástól kezeiket tördelve kegyelemért rimánkodtak, hogy legalább is eme téli időben ne lakoltassanak ki. De hasztalanul." Az elöljáróság azt mondja továbbá, hogy törvényesen ugyan meg kell ennek történni „de most. midőn udvaraik telve vannak szalmával és egyéb takarmánynyal, padlásaik pedig gabnanemfekkel, tehát hová legyenek ezekkel s hova s merre barangoljanak hontalanul ezen téli ivadban?" íme, t. képviselőház! a mint emlitettem, jól nOTembér 27. 1886. | tudom, hogy törvény szerint ezt teljesíteni lehet. ] Hanem általában engedjék meg,, hogy egy kérést intézzek a birtokosoknak emberiségszeretetéhez is. A törvény, belátják, majdnem helyesebben intézkedett volna, ha nem engedi betakarittatni azt, a mijök van ezen embereknek; hogy azután, mikor betakarítottak, november végen, vagy deczemberben, januárban a birtokos oda menjen és őket kitegye. Én tehát a birtokosokhoz is intézek egy kérést, jól tudom, hogy nem magok a birtokosok teszik azt, hanem teszik nevükben mások. Mégis azon kérést intézem hozzájok ha méltóztatnak a törvény szigorát alkalmazni, tegyék ezt legalább pl. augusztusban, szeptemberben, de ne téli időben, mert mondjuk ki, ez nem csak emberietlen, hanem egyúttal kegyetlen eljárás is. (Ügy van! a szélső' baloldalon.) Ezért fordulok a t. pénzügyminister urés a t. belügyinmister úrhoz, különben a mint szerencsém lesz a t. belügj^minister úrhoz, személyesen is fel fogom kérni, hogy ezen ügyet nem mielőbb, hanem azonnal, a mint csak lehet, megvizsgálja és intézkedni méltóztassék, a szerint, a mint az igazság és az eoiberi tekintetek ezt követelik. (Helyeslés.) Kérdésem a í. pénzügyminister úrhoz a következő; „Van-e minister urnak tudomása a felől, hogy torontálmegyei Novoszelio községbe!! volt telepítvéfy^stk, állítólag 70 család 400 lélekkel, már 1874-ík évben folyamodtak telepítvényi hely nyerése végett s eleinte ki is jelöltetett részökre a hely a párdányi kincstári birtokon, utóbb azonban valósítása a rendezés bevégzésére hala szíatott? Van-e tudomása a minister urnak a felől, hogy az illetők érdekében, ez évi október havában a telepítési hely kijelölése végett sürgetős ké"és terjesztetett elő a szolgabírói és főispáni hivatalok közvetítésével; s miután a jelölt 70 család közül 40 család nemrég kifizettet vén, e hó 2í és 22-én hajléktalanná lön ? Mindezeknek, mind a. még ki nem fizetett, de ily sorsra várható családoknak is csak az eszközölheti megnyugvásokat, ha részökre lehető mielőbb a telepítési hely kijelöltetik: Tisztelettel kérdem a minister urat: hajlandó-e ez ügyet azonnal megvizsgáltatni s az esetben, ha az előadottak valóságáról meggyőződik, az illető kérvényezők részére a telepítési helynek lehető minél előbbi kijelölésére nézve intézkedni ? K Meg vagyok győződve a t. pénzügyminister ur embsriségi szeretetérő! és arról, hogy ha a valóság olyannak bizonyul, a mint előadatik, ez iránt a lehető leghamarabb intézkedni fog. Kérdésem a belügyminister úrhoz ez: