Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-308
218 308. orszigosülés mrember 27. IS 80. ideje ül már ugyanis a minister ur azon a szé- i ken, hogy a történelem által az a kilencz év, már akár fény-, akár árny oldalképen reá nézve, de, azt hiszem, mindenesetre tárgyaltatni fog. ! Kern azért mondom ezt, mintha recriminatiókat akarnék tenni e téren, nem irigylem a minister ur boldogságát és csak jó szerencsét kívánok hozzá. A t. minister ur arra hivatkozott — s ehhez már van szavam — hogy a középtanodai tanrendszer, melynek egy részét megtámadtam, nem az ő műve, úgymond, hanem Í.Z ország egybehívott jeles tanerői munkája. Hát, t. minister nr, én ezt megengedem, noha nem tudom, kiket méltóztatott azon enouéte-be egybehívni? volt-e közttük nevezetesen egy magyar történetíró? Lehet, hogy volt, lehet, hogy mind a legjelesebb, szemenszedett, kitűnő szakember volt. De, az én felfogásom szerint, egy alkotmányos ministernek sohasem szabad a felelősséget magáról elhárítani nem szabad egy enquéte háta mögé bújni. Én nekem csak a minister urat kell és lehet okolnom, a minister ur hagyta jóvá a tanrendszert, azért tehát akár jó, akár rósz legyen az, kell, hogy ő feleljen érte. Alkotmányos szempontból ezt constatálnom kellett. A t. minister ur majdnem hibátlannak tartja a középtanodai tanrendszert. Én, annak általános tárgyalásába, habár legjobb alkalom, volna erre most, nem akarok bocsátkozni. Megmondom, hogy miért nem. (Halljuk!) Hozzám a legközelebbi országgyűlési szünidő alatt is egy jeles kir. főgymnasium tanárai közül többen és pedig igen kitűnően képzett tanárok fordultak a végből, hogy a szerintök absurd tanrendszert támadjam meg itt a parlamentben. Felvilágosításokkal szívesen szolgáltak ; a mi azonban kívánságukat illeti, kijelentettem, hogy én képviselői kötelességemet nagyon szigorúan szoktam venni. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Felszólalási jogommal — ugyanis én e részben hivatkozom a ház t. tagjaira — csak oly tárgyaknál élek, melyeket szakszerűen tanulmányoztam s melyek közül egyben-másban talán szakember is vagyok. Ezzel azonban magamnak hízelegni nem akarok. Tehát mondom, a középtanodai íamendszerre nézve általánosságban épp ez okért nem kívánok észrevételt tenni és azon hozzám fordult kir. gymnasiumbeli tanároknak is azon választ adtam, hogy nem tartom magamat minden ágazatni nézve beavatottnak. Egy téren azonban, t. i. a hazai történelem terén, melyen húsz év óta foglalkozom, talán a t. minister ur sem fogja kétségbe, vonni azt, hogy talán némi kis jártassággal birok. A minister ur válaszában, melyet tegnap e tekintetben tett felszólalásomra adott, azt méltóztatott mondani, hogy hiszen nincs kizárva a hazai történelem a hazai tanodákból. Szomoní nyilatkozat ez, t. ház, nincs kizárva az, a minek szerintem, a legfőbbnek, vagy legalább egyik legfőbbnek kellene lenni. A hazai történelem a r-yolüzadik osztályban kegyesen inegtfíretik. Vegyük a dolgot gyakorlatilag. A nyolezadik osztályba felvergődött ifjú az érettségi vizsgálat előtt állván, kénytelen mindazt ismételni, a mit hét éven át tanult és akkor adnak neki egy új tantárgyat, a hazai történetet, mely mint teljesen új jelenik meg az ifjú szemei előtt, ki hét évi összes tanulmáuyainak recapitulatiójával foglalkozván, ezen merőben új, idegen tárgy elsajátítására kellő idővel és lelki nyugalommal nem rendelkezik. Azt hiszem, ha a tanférfiak komolyan gondolkoznak e tárgyról, nem fogják ezt oly könnyen elvetni. Nem tudom, hogy ama bizonyos enquete-ben minő számaránynyal intéztetett el e kérdés ? és tekintélyes száma volt-e azoknak, a kik a hazai történelem tanítását a harmadik és negyedik osztályból kiküszöbölték ? de hogy ezt helytelenül tette, mutatja az eredmény. Fölhoztam tegnap s ma részletesebben emiithetem, hogy azon ifjak száma, a kik csak négy, illetőleg hat gymnáziális osztályt végeznek, sokkal nagyobb azokénál, a kik a nyolez osztályt elvégzik; részint azért, mert a szülők nagyobb része csekélyebb vagyonossága folytán kénytelen a fiúkat gyakorlati és rövidebb idő alatt bevégezhető pályákra adni; részint pedig, mert az egyeseknek szellemileg kevésbbé megáldott volta túiszámúvá teszi azokar, a kik a negyedik, illetőleg a hatodik gymn. osztály bevégzésével megelégedvén, átmennek a katonai, a gyógyszerészeti, a gazdasági vagy más pályára. A ki a gymnasiumok statistikájával foglalkozik, tudja, hogy az alsó négy osztályban 60—80-ra megy a tanulók száma, a hetedik és nyolezadik osztályban pedig már csak 20—40-re, a többi lassanként elkallódik. Ezek azután a magyar történelemből egy betűt sem hallottak és igy aa ősök példáinak felsorolása által felkölthető nemes érzések, melyek az ifjú lélekre oly képzőleg. oly buzdítólag hatnak s melyek a hazaszeretetet ébresztik, — nem fejlesztettek ki bennök. A t. minister ur hivatkozott a külföldre Nekünk egyáltalán bajunk, hogy számos közéleti ágazatnál, még az igazságügyinél is, nagyon majmoljuk a külföldet; bár sokszor a gyakorlati élet keserű tapasztalatai felnyitják szemeinket és sürgetőleg utalnak speciális viszonyainkra. Ezt csak zárjel közit. A tisztelt minister úrral szemben én is hivatkozom a legszomszédabb külföldre: Ausztriára. Ott a középtanodákban az osztrák történelem tanítása a 3-ik és 4-ik osztályban ma is megvan s ezért a hadügyministerium az analógiánál fogva
