Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-308
308. országos ülés november 27. 1880. 219 0, maga Verordnuugsblattjában a kadet-vizsgákjiál szükséges tárgyul még ma is fenntartja a magyar történelem ismeretét a magyar államfélből valókra nézve. Innen van azon anomália, a iűit lírányi t. képviselőtársam említett. Ha tehát még az osztrákok is, kiknek gyakran gúnyosan szemökre vetik, hogy hol van osztrák hazafiság s az osztrák nép, az osztrák nyelv? szükségesnek tartják az osztrák történelem tanítását a 3-ik és 4-ik osztályban; miért vetjük el saját történetünket mi magyarok? Mi, a történelmi fejlődés népe? Ha valamely nemzetitek ápolnia kell a hazai történelmet: ugy az főkép a magyar nemzet. {ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Egész létünk multunkban gyökerezik; midőn összeköttetésünket a iniütfed megszakítjuk, megszűnünk rok lenni, megszűnünk nemzet lenni. Ezért pártolom én azt, hogy a magyar ifjúság a gymnasialis alsóbb osztályokban is, mint a régi rendszerben történt, — a maga zsengébb korához képest inkább emíékezíetőleg és buzdítólag előadandó hazai történelemmel imertessék meg és az érettebb korbeli 8-ik osztályban philosophiai szempontból tárgyaltassék a magyar történelem. Ezért pártolom, hogy a népiskolák 4-ik osztályába vétessék fel e tantárgy, úgy miut ezelőtt volt. Ezeket tartottam szükségesnek teljes tárgyilagossággal a t. minisíer nr figyelmébe ismételve ajánlani és fogom ezt tenni mindaddig, mig csak kivánatomat megvalósítva nem látom és én kötelességemnek tartom felszólalni ez ügyben mindaddig, a mig szerencsém lesz e parlament tagja lenni s mig ez az én történetírói kezem mozogni tud. Még egy körülményre akarom a t. minister ur figyelmét felhívni. Általános a panasz a szülőknél arra nézve, hogy ugy a középtanodákban, mint a népiskolákban is, a tankönyvek igen gyorsan változnak. Az eltérés sokszor igen csekély, kevés kivétellel, csak pár lappal vagy mondattal megtoldva és bővítve jelenik meg az újabb kiadás, minek következtében a fiu, a ki elvégzi az egyik osztályt, nem adhatja ár könyvét testvérének, {Ugy van! a szélső baloldalon.) barátjainak s a szegény szülők kénytelenek újabb tankönyvet vásárolói; elannyira, hogy sokaknál már-már azon — akarom hinni alaptalan — föltevés kezd gyökeret verni, hogy valóságos üzérkedés foly az újabb tankönyvekkel. {Ugy van! a szélső haloldalon.) Részemről nem akarom — ismétlem — ezt állítani, de a közvéleményben terjed e felfogás. Jelezni kívántam tehát ezen körülményt és kérem a minister urat, különösen a szegényebb osztályhoz tartozó tanulók érdekében kérem: méltóztassék gátat vetni annak, hogy holmi csekély, jelentéktelen igazítások miatt a tankönyvek a használatból kivétessenek; ellenkezőleg, gondoskodjék a minister ur arról, hogy a bizottságilag átvizsgált s jóknak talált tankönyvek hoszszabb ideig maradjanak használatban. Ez által jelentékeny összegeket fognak megtakarítani azon családok, melyeknél egy néhány forint is rubrikát képez a mai szűk világban. Nem kételkedem, hogy a minister ur, a ki, saját állítása szerint a tanügy terén oly sok érdemeket szerzett és a ki a cultura ügyét oly lelkiismeretesen veszi, figyelmére fogja méltatni jóakaratú felszólalásomat! Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister: Én mindenért, a mi megbízásomból történik, a felelősséget elvállalom és igy a szóban levő tantervért is. De ismétlem, valamint nem én készítettem azt, alig hiszem, hogy Európában volna közoktatási minister, a ki maga készítené a tantervet. Ha képes is volna erre, más teendők által annyira igénybe van véve, hogy erre nem jutna ideje. De bármily jó legyen is egy tanterv, hibái lehetnek és ha az élet meg fogja mutatni, hogy ezen tantervnek is vannak hibái, azon leszek, hogy javítsam azokat. A mi a történelem tanítását illeti, én igen nagy súlyt helyezek arra, daczára annak, hogy az alsóbb isii ólakban az olvasókönyvekben a legtöbb olvasmány éppen ä történelemből vetetik. En a történelemnek ekként tanítására szintén súlyt fektetek. Megengedem, hogy a tankönyvekkel visszaélések történnek, én mindenesetre ezen visszaélések megszüntetésére fogok törekedni. (Helyeslés) Orbán Balázs: T. ház! A vallás- és közoktatásügyi minister tegnap öndicsérö ömlengésekben tetszelgett önmagának s feldicsekedte, hogy oly sokat tett a nevelés ügyért, mint senki, e hazában. Nem akarok ezzel tüzetesebben foglalkozni, miután előttem felszólalt Thaly barátom megtette észrevételeit, valamint nem akarom én itt az öndieséretre vonatkozó német, illetőleg latin közmondást felhozni., az ugy is mindenkinek önkéntelenül eszébe ötlött; hanem szorítkozom a jelenleg tárgyalás alatt levő középiskoI íílrvo r» AIT. (,]>--»""' xr/\ T\ r, f Vn r? » , •*> rv K c\ -? i vr a^r/TiATfObi, leimre. Világszerte meg kezdenek győződni valláskülönbség nélkül az emberek, hogy a kolostori nevelés káros, hogy a családos életről fogalommal nem biró, rideg egyedüliségre utalt szerzetesek nem alkalmasak a nevelésügy czélszeríí vezetésére annyival inkább, mert kevés közöttük a tanképesített, gyakorlati erő, mivel a semínariumi elzárkózottság elzárja őket az élei követelményeitől. Azért látjuk, hogy minden állam igyekszik emancipálni nevelésügyét káros befotyásuk alól, ellenben a minister ur mindinkább terjeszti azt s kezeikre játsza nevelésügyünket. A tőlünk kitiltott s világszerte veszélyesnek tartott jezsuita szerzet becsempészését és
