Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-307

204 307. országes ülés november 26. 1SSÖ. előkészültség teljes legyen, ugy az ifjak is ezen intézetben oly oktatást nyerjenek, hogy jeles tanárokká képeztessenek ki. Ezen szempontból kiindulva, •— nem tettem javaslatot sehol sem, — hanem igen kívánatos* dolognak tartanám, ha ezen tanárképezde internátussal volna összekötve, ugy a mint az a párisi ecole-normalenál van. Ugron Gábor t. képviselő ur szememre vetette, hogy bizonyos eszméket nem vagyok képes felfogni. En meg vagyok elégedve az én erkölcsi és tudományos athmosphärámmal és nem vágyódom^ azou magaslatok után, melyeken ő repdes. {Élénk derültség a jobboldalon.) A t. képviselő ur megtámadott engem az erdélyi kath. autonómia miatt. Erről tudomásom nincsen. Méltóztassék szemrehányást tenni azoknak, a kik kötelesek volnának, ha ily ülések tartatnak, azokon megjelenni. Ha csakugyan az a panasz létezik, hogy nem hivatik össze ezen autOLoaiicus átalános gyűlés, most, miután figyelmeztetve lettem reá, Ígérem, hogy az illető testület elnökét ez irányban fel fogom szólítani. (Helyeslés.) Egyéb észrevételem nincs. Kérem még egyszer, méltóztassék az első tételt a központi közigazgatás költségeit megszavazni. (Helyeslés jobbfeWl) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Elfoglalíatásoai miatt nem lehetvén jelen a vita folyamában, nem vehettem a vitában részt. Most, midőn a vita bezárva van, nem is kívánok az itt megvitatott tárgyhoz szólni, mert visszaélésnek tartanám a miodenesetre meglevő joggal, hogy ha ezen tárgyban a vita bezárása után annak minden részére kiterjeszkedni akarnék. De szólásra késztet még is az és mozogni fogok csakis azon keretben, a melyben a szólásra magamat minden viszonyok közti jogosítva érezhetem, hogy a mini értesültem és magamnak meggyőződést is szereztem, Irányi Dániel képviselő ur indítványa beadása alkalmával én reám its hivatkozni méltóztatott. Én, í. ház, több izben voltam szerencsés már e házban elmondani, hogy meggyőződésem szerint Magyarországon a lelkiismeret szabadságában hiány nincs, sokszor bátor voltam elmondani, hogy Magyarországon hite miatt a politikai jogokból kizárva senki sincs. Elismertem mindannyiszor, hogy vannak törvényeinknek egyes hibái, a melyek nem a lelkiismereti szabadság, de a felekezetek közötti viszonosság szempontjából megoldást igényelnek, de sohasem ismerhettem, nem ismerem el ma sem, hogy Magyarországon oly vallási üldözés, vagy vallás miatt politikai jogoktól megfosztás léteznék, mely éppen ezen kérdésnek átalános törvény nyel való mielőbbi megoldását szükségesnek mutatná s éppen azért ma is azon nézetem van, hogy a hiányokat, a \ hibákat különösen, mert vannak egyes tételek^ j melyek csakugyan az élet szüksége által megI oldást követelnek, meg kell oldani, de nem szükj séges a vallási kérdést egész ätalánosságban felvetni ég átalánosságban tárgyalásra kitűzni. (H&lyedés a jobboldalon.) Bátor vagyok emlékeztetni még arra, mert a mai napon is felemlíttetett, részint, ha jól emlékszem, Irányi képviselő ur által, részint már azóta, hogy szerencsém van itt lenni, saját füleimmel is hallottam, mondom, ismétlem, a mit ezen helyről egy alkalommal a naplóval kezemben volt szerencsém elmoudaoi, hogy midőn azon örökké emlékezetes beszédében Deák Ferencz a vallásszabadság és főleg a polgári házasság kérdését tárgyalta, akkor sem mondotta azt olyannak, melynek azonnal, egyszerre meg kell oldatnia f de igenis benne van, hogy fokozatosan, úgy, a mint a szükség kívánja, (ügy van! a jobb oldalon. Mozgás a szélső baloldalon?) Én, t. ház, ha ma volna valaki Magyarországon politikai jogaitól hite miatt megfosztva, ha valakinek nem volna szabad azt hinnie, a mii akar ; ha ez irányban volna üldözés, inquísitió vagy jogmegfosztás, azt mondanám, hogy bármennyire sürgős ügyeink vannak, tegyünk félre mindent és orvosoljuk azt. De elismerem és nem csak én, hanem önmaguk a képviselő urak is mind elismerték, hogy tényleg a lelkiismereti és vallásszabadság megvan, — éppen csak most az imént is hallottam 0 túlsó oldalról; és, 1. ház, ha tényleg, valóban nincs baj, akkor én azt hiszem, hogy sokkal sürgetősebb törvényt ott csinálni, a hol valósággal az életben is baj van és ott orvosolni, mintsem csak azért, mert theoretice tán nem helyes a mi vallási törvényünk, ezen szempontból ezt a kérdést tolni előtérbe. Ismétlem, nem akarok félreértetni, vannak egyes poatozatok törvényeinkben a melyeknek az élet megoldásukat kívánja, ezeknek, azt hiszem, legalább egynémelyikére nézve leszünk azon helyzetben, hogy javaslatot terjeszthetünk elő; akkor méltóztassanak azt megbírálni, de az általános vallási kérdés előtérbe helyezését én a viszonyok által igényeltnek nem tartom s éppen azért helyesnek és czélszerünek nem vélem. A rám történt hivatkozás után kötelességemnek ismertem ezekre nézve nézeteimet elmondani. A mi a határozati javaslatot illeti, ha az angol praxis volna nálunk szokásban, arra hívnám fel a képviselő urat, hogy miután czélját minden esetre elérte az által, hogy e kérdés vita tárgyává tétetett, vonja vissza javaslatát. Tenném pedig ezt, megmondom miért; azért, a mi másfelől indokom arra, hogy még, ha elfogadtatnék is a határozati javaslat, súlyt helyezni rá nem tudnék. És elmondom egészen őszintén az indoi kot is. (Halljuk!) Mindenki igen jól tudja, hogy