Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-307
194 307. ortóges ülés noveasljer 28, 1880. Elnök : Megszavaztatik. Antal Gyula jegyző (olvassa)'. Együtt 313,465 frt. Elnök : Megszavaztatik. E szerint a földmivelés-, ipar- és kereskedeíor rainisterium költségvetése befejeztetvén, következik a vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetése. Antal Gyula jegyző (olvassa) : Központi igazgatás. Rendes kiadások. XIX. fejezet, í. czíra. líendes bevételek. IX. fejezet, 1. czíin. Személyi járandóságok 182,804 frt. Irányi Dániel: T. ház! Egy indítványt vagyok bátor tenni, melyet 1869 óta minden évben, — fájdalom a mai nanig siker nélkül, — előterjeszteni kötelességemnek tartottam. Tisztelt tagtársaim alkalmasint már is kitalálták, hogy a vallás szabad gyakorlata iránti indítványt értem. Több ízben elfogadta már azt a képviselőház, kétszer egyhangú akarattal utasítva hol az illető ministert, hol egy külön bizottságot, egy e végett kidolgozandó törvényjavaslat benyújtására. Be is nyújtott ilyent előbb, még 1869-ben néhai br. Eötvös József, később 1874-ben a kiküldött bizottság és az óhajtott törvény mindekkoráig megalkotva nincsen. ígérte pedig egy ilyen törvény előterjesztését a mostani vallás- és közoktatási minister, valamint a kormányelnök ur is ; Ígérték ismételve a ház szine előtt, anélkül, hogy igéretök a mai napig valósittatott volna. Hát meddig akar még a kormány ünnepélyesen adoít szavával játékot űzni; meddig akarja a nemzetnek hő óhajtását teljesítetlenül hagyni; meddig akar a nemzetnek a nélkül is hosszú béketúvésével visszaélni ?! A lelkiismereti szabadság', az emberi és polgári jogok legeslegelseje, azon jogok egyike, melyeket minden szabad állam alkotmányában hirdet, melyet az európai nagy hatalmasságok a gyámságok alá vett török birodalom népeinek is biztosítottak és az mégis Magyarországon nemcsak biztosítva, de még elismerve sincsen. (Igazi szélső balfelŐl.) Boszniában és Herczegovinában magukat a mohamedánokat oltalomban részesítjük, azoknak a keresztyénekkel való egyenjogúságát elismerjük: minálunk még a keresztyén vallás követői sem örvendenek mindannyian hitök szabad gyakorlatának. A törvény csak a bevett vallások számára biztosít egyenjogúságot. A mózeshit még nem részesül ezen kedvezményben; a többiek pedig törvényen kívül állanak, zaklatásnak, itt ott üldözésnek kitéve. Nem csupán ég nem annyira a nazarenusokat értem, a kik, mivel még az ország védelmére sem akarnak fegyvert fogni a hazafiak rokonszenvére nem tarthatnak számot, értem a baptistákat, a kik az ország törvényeinek engedelmeskednek és eleget tesznek, és értem mindazokat, a kiknek vallási meggyőződésük & bevett vallások keretébe be nem illik s akik a mellett polgári kötelességeiket híven, pontosan teljesítik. Hát mi okon, mi jognál fogva tagadják meg ezektől hitüknek szabad gyakorlatát? Nem kiáltó igazságtalanság-e, kizárni a polgári jogok teljes élvezetéből azokat, a kik polgári kötelességeiknek teljesei).és mindenben megfelelnek? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem önkény, nem zsarnokság, nem vakmerőség-e gyarló és csalatkozható emberek részéről közéje állani istennek és az ő teremtményének és azt mondani ennek: ezt hiheted, mást nem szabad hinned!? (Ugy van! A szélső baloldalon.) Á Deák-párt uralma alatt, t. képviselőház, nem vonták kétségbe ezen igazságokat, k párt vezére maga fennen hirdette azokat. A magát szabadelvűnek nevező párt feje hol elismeri, hol megtagadja azokat (ügy van! a szélső baloldalon.) és a párt — a pártnak legalább többsége — követi mesterét. A t. ministerelnök ur, mondom t hol elismeri a vallásszabadság szükségét és megígéri annak behozatalát; hol ismét szükségtelennek állítja azt, mondván, hogy az tényleg ugy is létezik; hol végre — mint tavaly tette — arra kér, ne őt, ne a kormányt okoljuk, hanem keressük az akadályt máshol. Létezik a vallásszabadság Magyarországon ? Hát a baptistáknak nevezett keresztények szabadon gyakorolhatják hitöket, azon hitet, mely tisztán keresztény, orthodox protestáns hit? Hát azok, a kiknek ^állási meggyőződésűk a bevett vallások keretébe be nem fér, azonban a törvényekkel ellenkezőt nem tanítanak, szabadon egyesülhetnek-e hitük gyakorlatára, mindamellett hogy polgári kötelességeiket becsületesen teljesítik? Hát nem köteles-e az 1868-ki törvény értelmében minden ember valamely bevett vallásfelekezethez tartozni ? s ha abból kilép, ismét máshoz, de saiutén törvényesen elismert, vallásfelekezethez csatlakozni? Ezt nevezik önök lelkiismereti szabadságnak?! De ha léteznék vallásszabadság , miért kellett akkor a törvényhozás nak 1869-ben utasítani a ministert, hogy ez iránt íövényjavaslatot készítsen? Miért kellett Deák Ferencznek ily törvény alkotását sürgetni ? Miért nyújtott be b. Eötvös József a képviselőház határozata következtében a vallás szabad gyakorlása iránt javaslatot? Miéit terjesztett elő ilyet a képviselőház által kiküldött bizottság? Miért ígért maga a vallás- és közoktatásügyi minister ur, miért a ministerelnök ur ismételve a háznak egy ily törvényjavaslatot? A magyar nép, mondják, türelmes a más hitűek iránt, nem üldözi azokat. Igenis! és ez egyik nemes vonása a magyar jellemnek. De éppen azért annál hibásabb a kormányhatalom, hogy késik törvény által is biztosítani azt • a mit a nemzet zöme már is eliamert (Élénk
