Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-305

305. országos ülés november 24. 1S$Ő. 153 hosszasága 5 kilométer, szélessége 5600 méter, képzelni lehet t. ház, hogy ha ily tengernyi víz meggyülenüik, mily rendkívüli ostrom alá veszi a sokszor gyenge védrnűveket főleg, ha vihar is dúl. Minden ily alkalommal, midőn a víz magas­ságát a vihar is fokozza, azok az emberek ott valósággal élethalál küzdelemre vannak kihiva s én elmondhatom, hogy az 1879-iki nagy catasztropba idejében, midőn Szentes városánál 3000 ember 22 napot és 2:2 éjét a gátakon viz­beu-fagyban töltött és ott küzdött vihar és hul­lámok ellen: ez az elemi csapások elleni oly csatának mondható, mely bátorságra és önfeláldo­zásra a harcz mezején, emberek ellen vívott diadalok akármelyikével felér. De hát ez drága dicső ég, t. uraim! mert utoljára is egy rendezett államban a honpolgá­rok érdeke nem az állandó küzdelem és bizony­talanság, hanem főkép a vagyon- és életbiztonság. Ebben pedig e vidékek lakossága nem részesül. Heteken át felduzzasztva van ott és néha hóna­pokig tart az árviz ezen öblözetben, miután az alatta levő 253 és 341 méternyi szélesség közit változó szorulaton lefolyni nem képes. A termé­szet maga 1855-ben, 1860-ban, 76-ban és 79-ben mindig megmutatta azt, hogy a Tisza nem éri be azon szűken mért ártérre], mely neki ezi-n öblözet alatt a mindszenti szorulatnál hagyatott, mert valahányszor igen nagy volt a víz, mind­annyiszor utat tört magának azon védgátakon és visszavette a tőle elvett ártér egy részét. A ter­mészet maga mutatta meg, miképen lenne a Ti­sza e helyen szabályozandó, mi La nem történik, igaza lesz Csongrád megye közönsége feliratá­nak, melyet a közlekedési ministerhez intézett és melyben az mondatik, hogy Magyarországnak ezen legmagyarabb s természeti adományokban leggazdagabb vidéke, mondhatni az ország szive, okvetlenül a Tisza-szabályozás martalékává té­tetik s a szabályozás előtt vízmentesen állott városok, helységek és gazdag szántóföldek he­lyébe előbb-utóbb mocsárok képződnek. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Ha meggondoljuk, t. képviselőház, hogy az 1879-iki árvíz még nem volt az utolsó és úgy a belföldi, mint a külföldi szaktekintélyek állítása szerint, a magasságnak, melyet a Tisza ottan esetleg elérni fog, a maximuma még meg sem határozható: valóban, t. ház, úgy az ország tör­vényhozásától, mint kormányától csak elvárható, hogy ezen annyira fenyegetett vidék biztonságát és érdekét komolyan szívére vegye és ezt anm feladatai közé sorozza, melyeket megoldani nem­csak szükséges, hanem sürgősen szükséges. (Helyes! (Jgy van! a szélső baloldalon.) Mi, t. képviselőház, a kik a kormánytól a költséget meg szoktuk tagadni, — akkor, midőn polgárainknak biztonságáról, nemcsak vagyon-, KÉPVH. NAPLÓ XIV. KÖTET. de mondhatni, életbiztonságáról is van szó, tá­nyéron hordjuk a kormány után a pénzt: ebben az egyben magunk kínáljuk s ebben a legna­gyobb áldozatokra is készek vagyunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen itt nemcsak nagy anyagi, itten nem­zeti nagy érdekek forognak koczkán. (Helyeslés balfelöl.) Midőn tehát, t. képviselőház, én felszólaltam e tárgyban, csak azt akartam elérni általa, hogy a t. közlekedési minister úr azon a nyomon, a melyen t. elődje haladt, vegye kezébe ezen dol­gok elintézését. Madarász József (közbeszól): Erélyesebb elintézését! Törs Kálmán: Elég lesz, hogy ha oly erélyesen és abban az irányban, mint elődje tette. És akkor azon földgáttal oly monu­mentumut emelend magának, melyre igazán büszke lehet, bármily keserű tapasztalatai legyenek is egyébként. (Tetszés bal/elől.) T. ház! Azon élethalál-küzdeletoben, a me­lyet ezen vidék lakossága vagyon- és élet­biztonsága érdekében kifejtett, állíthatom, kime­rített már minden eszközt. A petitióknak nagy halmaza fekszik részint a szakminioteriumnál, részint az egész ministertanács előtt. Volt is egy idő — éppen Madarász t. barátom közbeszólására reflectálok — midőn azon vidék lakossága már­már megtalálta azt, a mit 30 év óta nem birt elérni, t. i. a megnyugvást. A volt közlekedési minister ur, a ház jelenlegi igen tisztelt elnöke, 1879. november 21-én 12,195. szám alatt kibo­csátott rendeletében kimondotta, hogy a Szentes városa által beii3 T trjtott észrevételekhez csatolt műszaki véleményben felhozott indokoknál fogva részéről is szükségesnek tartja, hogy a hármas alsó-ányási töltések mentén 500 ölnyi belső ár­tér hagyassák, hogy az árviz lefolyása eléggé biztosi ttassék. A volt közlekedési mimster ur a vidék meg­nyugtatására és kívánságához képest kívánta megoldani ez életkérdéseket. Nehéz jellemeznem azon, mondhatnám, igazi lelkesedést, mely ama vidéket ezen rendelet megismerésekor eltöltőbe. De alig voltak e szegény emberek ez évtizedek óta soha nem tapasztalt jó érzés élvezetéhen, me­lyet a biztoülét tudata nyújt, midőn a mostani közlekedési minister ur egy másik rendeletben fölkérte az összes iratokat és a volt minister határozatát, mint ott magukat ugy a sajtóban, mint a közélet terén kifejezték, a minister hatá­rozatát „appellálta" a saját ministertanácsosa véleményéhez. Kirendelte ugyanis Kiszely Ká­roly ministeri tanácsos urat, hogy miután a Pallavicini-uradalom részéről ezen megállapított terv ellen kérvény nyújtatott be és ezen kér­vén vben kangsúlyoztatik az, hogy ama vonalon, 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom