Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-304

304. ors«ágoi ülés november 23. 1880. J29 ha már a t. péuzügyminister ur azt mondja, hogy pénzügyi szempontból ily eladások nem tilthatók meg teljesen, a legkisebb, a mit kíván­hatunk a földbirtok érdekében, az, hogy absolute garantia nyújtassák arra nézve, hogy a helyesen megállapított becsár alatt semmi eladás ne tör­ténjék. Már a becsároni eladás is súlyos con­currentiát képez az eladásra szánt magánbirtok­kal szemben, de azon alul semmi esetre sem szabad menni. A mit erre a pontra vonatkozólag a pénz­ügyministeri előterjesztés és a pénzügyi bizott­ság jelentése tartalmaz, hogy az mennyire ki nem elégítő, az már a tegnapi napon kifejtetett. Mert „legritkább esetekben", — igy szól a pénz­ügyi bizottság — hát melyek e legritkább ese­tek? Én itt csak absolut kizárással tudok meg­elégedni. És erre nézve megvallom, hogy a t. pénzügyminister urnak ? tegnapi nyilatkozata en­gem ki nem elégített. 0 ugyanis körülbelül azt mondta, hogy semmi esetre sem fogja az eladásra kijelölt birtokot az előterjesztésben foglalt becs­áron alól eladni, ha azonban kitűnnék, hogy azon az áron eladni nem lehet, akkor ebből azt következtetné, hogy a becsár túlságos magas és ez esetben új becslés alá bocsáttatnak a bir­tokok. Ugyan kérem, t. ház, hiszen ez körülbelül felhívás a venni szándékozóknak arra, hogy a most kitűzött becsárat senki se adja meg, {Ügy van! a bal- és szélső baloldalon) mert hisz akkor új becslés fog eszközöltetni és természetesen ala­csonyabb becslési ár fog kimondatni, miután a végett eszközöltetik az új becslés, hogy az el­adhatás alacsonyabb áron eléressék. Én ezen eljárást czéíszerünek és garantiának nem látom. És ez újabb bizonyítása annak, hogy a becsár megállapításánál mily lelkiismeretesen és mily nagy scrupulosiíással kell eljárni, nehogy kény­telenek legyünk kimondani azt, hogy az egy­szer megállapított becsár csak provisorius és hogy lehet később olcsóbban is vásárolni 5 ez újabb bizonyítéka annak, hogy a parlament a becsárak kijelölését, bárminő bizalommal visel­tessék is a t. pénzügyminister iránt, miután az ország vagyonának tetemes és igen értékes ré­széről van szó, minden ellenőrzés nélkühnem hagyhatja. Én, t. ház, mindezeknél fogva azt hiszem, hogy az ügy komolyságának és az avval össze­függő kérdések nagy horderejének csak az felel meg, ha arra a térre lépünk, a melyet Helfy Ignácz t. képviselő ur határozati javaslata kije­lölt és a mely az egész ügynek külön törvény által való szabályozását óhajtja. Ennélfogva én pártolom a határozati javaslatot. (Helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, KÉPYH. NAPLÓ 1878 — 81 XV. KÖTET. a vitát berekesztem. Szó illeti még az előadó urat és a határozati javaslat előterjesztőjét. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Oly fontos a tárgy és annyi érdekes észrevétel téte­tett a jelentés ellenében, hogy bár igen röviden, kénytelen vagyok néhány perczig igénybe venni a ház becses figyelmét, (Halljuk!) mert a kérdés fontosságát sem a pénzügyi bizottság, sem a kormány kétségbe nem vonta, a miről az elő­terjesztés bizonyságot tesz. Azonban, hogy ezt a maga keretében tartotta és természetéből ki­vetkőztetni nem akarta, az még nem bizonyítja azt, bogy annak fontosságát fel ne fogta volna. Már pedig azt hiszem, hogy a kormány eljárása ellen felhozott kifogások egy része és pedig nem jelentéktelen része a kérdés természetének kivetkőztetéséből származik. Mert ha valaki az áilamjószágok értékesítésére vonatkozó törvénybe való felvétellel szemben azt mondja, hogy az a kormányformát változtatja meg, hogy az állam­hatalom megosztása köztt levő egyensúlyt rontja meg, ez az absolutismus megtestesülése: ez oly messzevitele a dolognak és oly nagy túlzásba esés, hogy komoly tüzetes czáfolása nem szük­séges. Azt hiszem, mindazon érvek, melyeket a t. ellenzék részéről hallottunk, nem az ellen irá­nyultak, hogy itt törvényjavaslat ne létezzék, mert törvényjavaslatot képez maga a költség­vetési törvény is, hanem oda irányultak, hogy azon javaslatban, a mennyiben csak egy tétel felvétele által adatik meg a felhatalmazás, a tör­vényhozás által éppen úgy, mint más esetben, nincs elég részletességgel kikötve azon garan­tia, melyet szükségesnek vélnek az ellenzék min­den oldalán, tekintve a czélt és a tárgy fontos­ságát. A különbséget a kormány és a pénzügyi bizottság álláspontja, valamint a t. ellenzék ál­láspontja köztt nem az elvi differentia képezi, hanem a részletes intézkedés minősége iránti felfogás. Mi is akarunk részletes intézkedéseket és találunk is részben a kormány előterjesztésé­ben, de ezeket administrativ természetűeknek hisz­szttk. Az ellenzék által felhozott argumentumok oda tendálnak, hogy ezeknek nagy része magába a törvénybe befoglalandó s ennek következté­ben ott határozandó el. De ne méltóztassék azt mondani, hogy az államhatalmak felosztása köztti egyensúlyt zavarjuk meg, vagy nem tudom mi­féle absolut tendentiáknak hódolunk, midőn ez eljárást követjük; mert a dolog lényegére nézve elvi differentia a két állás köztt nincs, hanem a részletes intézkedések hovátartozandósága iránt van differentia. Ezekre nézve bátor vagyok a következő megjegyzést tenni. Helfy t. képviselőtársam ha­tározati javaslata, valamint azon indokolás, mely­lyel az egy és más oldalról támogattatott, leg­inkább két pont körül forog. Egyik követelmény 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom