Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-304

130 304. országos ülés november 23. 1880. eltekintve a telepítvényi ügytől, melyről később leszek bátor nyilatkozni, a becslésre, a másik a fizetési megállapodásokra vonatkozik. Hogy vagyunk a kormány előterjesztésével és hogy vagyunk az ellenzék követelményével. A becslésre nézve azt mondja a határozati javaslat s még inkább az indokolás, hogy ennek alapelveit kell egy törvényjavaslatban megállapítani. Mit mond a kormány előterjesztése ? Azt mondja: nem beszélek elvekről tüzetesen, nem mondok átalános sokfelé magyarázható elvi nyilatkozatokat, hanem itt van a eoncrét dolog az első parcellától kezdve az utolsó birtokrészig, mely eladásra kijelöltetett, tüzetesen megbecsülve, becsárával együtt felvéve e jegyzékben: méltóztassanak hozzászólani akár egyenkint, akár összesen tüzetes bírálat alá venni, van-e kifogás ? Concrét esetekre kéretik a kritika és minden egyes képviselő saját kerülete vagy azon vidék irányában, nielylyel ismerős, gyakorolhatja a kritikát. S ezzel szemben mit mond az ellenzék? Azt, hogy nincs garantiája, nem tudja, hogy a kormány mily alapon járt el s milyen becslést követett. S milyen garantiát követelnek ők ezzel szemben ? Egy átalános semmit mondó elvi nyilatkozatot, mert a törvényjavaslatban nem képzelek olyan részletes határozatokat, melyeknek keresztülvitele több biztosítékot adna, mint -maga a concrét eset benyújtása. — Ha minden egyes birtoktest tüzetes becslése nyujtatik nekünk nyomtatásban, hogy ennél akár az adókataster, akár más értékbecslés vétetik fel, több biztosítékkal járjon a kormány ellenőrzése tekintetében, én azt meg nem foghatom. Hogy állunk a másik kérdésre, a fizetésre nézve? En áttekintettem a törvényhozásokat, melyek a külföldön ilyen, úgynevezett holt kézen levő birtokrészeknek, állami és községi javaknak eladása iránt intézkedtek s megnéztem, hogy azok mily eljárást követtek; s e tekintetben pro- j vocálok Helfy t. képviselőtársamra, a ki bizonyosan rectificálni fog, ha alaptalan dolgot mondok. A fizetésre nézve akár az Enclosure Actot és az irlandi Church Actot veszem fel, akár a spanyol egyházi javak eladását, akár az olasz egyházi birtokok értékesítését veszem szemügyre, én a kormánynak adandó felhatalmazásra nézve ugyan mindenütt, de a fizetési feltételekre nézve kizárólag egy helyütt, Spanyolországban találtam törvényes intézkedéseket. A spanyol törvényben is csak átalánosságban az van mondva, ' hogy 15 éren át fizetendő a vételár és hogy vigyázni kell, hogy a birtok el ne értéktelenedjék. És mi volt az eredmény? Az, hogy a birtok elértéktelenült nem Irlandban, a hol ily garantiák nem voltak, hanem Spanyolországban, hol ez törvényben volt kimondva. Ezért voltam bátor azt mondani, hogy ez üzlet és ha Vidliczkay képviselő ur ettől megijed és ebben sértést lát, elfogadom az általa használt kifejezést, hogy ez művelet. De akár üzlet, akár művelet is ez, hogy e tekintetben a törvényben miképen lehessen komoly garantiákat nyújtani, tekintve a külföldi tapasztalatot, sem pedig az üzlet természeténél fogva felfogni nem tudom. Mikor a pénzügyi bizottság jelentésében e szót, használta, a világért sem akarta az elvi elhatározást és a törvénynek e tekintetben való jogkörét érinteni. — Igen, ha a törvényhozás jónak látja, hogy részletes, tüzetes intézkedéseket foglaljon &gj törvény magában, természetes, hogy a törvényhozásnak ezen elvi álláspontját sem a mi jelentésünk nem vonta kétségbe, sem pedig a kormány eljárása nem változtatja meg. Azonban, miután gyakorlati üzletről van szó és ezt nem az elvi elhatározásra értette a pézügyi bizottság, hanem azon vagyonérték értékesítésére nézve, mely a concrét esetek combmátíója szerint határozandó el, ez csakugyan oly üzlet természetével bir, mint minden más üzlet; valamint azzal nem tudtunk semmire sem menni, hogy ha egy megkötendő kölcsönnek cursusát előre megállapítottuk, mert mikor ezt tértük, kénytelenek voltunk attól eltérni és a törvényt megváltoztatni, éppen ugy a gyakorlati üzletben a feltételeket tüzetesen előre kikötni egyátalában nem lehet. Erre vonatkozik azou igénytelen szó a jelentésben és erre fektettem én súlyt. A biztosítékok tekintetébea bátor vagyok hangsúlyozni, hogy miután a bizottság követeli a kormánytól, hogy minden évben külön előterjesztést tegyen; hogy miután az interpellátió joga a törvényhozásnak minden egyes tagját minden áldott nap megilleti, a törvényhozásnak módjában van az ellenőrzést minden egyes tervezett, létesített, vagy létesítendő üzlet tekintetében gyakorolni. Erre azt mondja Mocsáry Lajos t. képviselő ur, hogy ez magában véve nem ellenőrzés. Bocsánatot kérek, miképpen állunk, a két álláspontot tekintve, az ellenőrzéssel. Az egyik álláspont azt mondja: mondjuk ki az előfeltételeket, jelentsünk ki a becslésre és fizetésre nézve elvi határozásokat; a másik álláspont pedig azt mondja : itt vannak a concrét birtokok, meg vannak állapítva ezeknek becsértékei és meg vannak határozva a fizetési módozatok. Mi a különbség? Itten ellenőrzünk concrét biztosítékokat és azok létesítését, ott pedig ellenőrzüak elvi határozatok valósítását. Melyik zárja ki és teszi feleslegessé az utólagos ellenőrzést? Egyik sem. De melyik nyújt több biztosítékot az utólagos ellenőrzésre? Bizonyára az, a mely concrét alapot nyújt és nem az, a mely elvi határozatokat tartalmaz, mert az elvi határozatokat különbözőleg lehet magyarázni, de a concrét esetek keresztülvitelét : máskép magyarázni nem lehet; azonban Mocsáry