Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-304

128 304. országos ülés novemoer 23. 1S80. t. képviselő ur és több elvbarátai által kifejtet­tek; különösen pedig és elvileg eltekinteni óhajtok a bizalmi kérdés belevegyítésétől, ezen tisztán czélszerüségi intézkedés ^megítélésénél. Azért ké­rem Koriznics László t. képviselő urat s azokat, kik vele együtt ezt a felhatalmazást a kormány iránti bizalomból megadni hajlandók volnának, ne méltóztassanak rólunk, a kik Helfy Ignácz t. képviselő ur határozati javaslatához járulunk, azt feltenni, hogy minket ebben politikai motí­vumok vezérelnek. Ha a bizalmi kérdés vezérelne engem ebben, megvallom, a t. pénzügyminister úrral szemben, én méltányosan nem tudnék a bizalmatlanság álláspontjára helyezkedni, mert én elismerem és igen nagyra becsülöm a t. pénz­ügyminister urnák több alkalommal tanúsított közgazdasági érzékét és hiszem, hogy ha az ál­lamjavak eladása 8 reája bizatik, az jó kezek­ben van. Engem tehát nemcsak elvileg, de az itt szóban forgó személyre való tekintetből is a bizalmatlanság motivumä egyáltalában nem ve­zérel, hanem tisztán közgazdasági, czélszerűségi motívumok, midőn Helfy Ignácz t. képviselő ur határozati javaslatához hozzájárulok. In abstracto, t. ház, elismerem azt, hogy az államj avak eladása — az erdőktől mindig eltekintve — közgazdaságilag hasznos. Az adott viszonyok köztt ennek gyors és nagy mérvű ke­resztülvitelét hasznosnak nem tekinthetem, hanem, megvallom egészen Őszintén, a telepítés eseteitől eltekintve, legfölebb malnm necessariamnak; mert ma nemcsak az ingatlan vagyon kényszereladásá­nak nagy számú esetei forognak fenn, melyekre Lukács Béla t. barátom czélzott, de miután a birtok értékének némely kedvező években tör­tént túlbecslése folytán a megterheltetés és a vagyon értéke közötti arány számos vidékein megzavartatott, a nagy kiterjedésű birtok csök­kentése és igy a birtokállomány és a teher köztti helyesebb arány elérése szempontjából az eladás igen sok birtokra nézve életkérdés. Ily körülmények köztt nem tekinthetem üd­vösnek és czélszerünek azt, ha az állam a ma­gán eladásnak concurrense gyanánt jelentkezik ilyen nagy kiterjedésű birtokokkal. Az az 5 mil­liónyi érték, a mely erre az évre előirányozva van, sem képez egy olj igen csekély mennyiséget, hogy annak cocurrentiája érezhető ne volna; de, t. ház, ugy kell vennünk a dolgot, hogy 40 milliónyi érték, a mint Korizmics László t. kép­viselő ur ma felemlítette, körülbelül 246,000 hold­nyi terület az, melyből szabad választásra van felhiva a földet venni akaró közönség. Az ezen szabad választás alá eső egész terület és annak értéke, mondható, hogy concurrensként jelent­kezik az eladásra kényszerült, vagy eladni óhajtó magán birtokosokkal szemben. Ily körülmények köztt, t. ház, egyátalában kívánatosnak közgazdasági szempontból csak azon eladásokat tekinthetem, a melyek telepít­vények czéljából történnek. A t. pénzügyminis­ter ur előterjesztésében, de a pénzügyi bizottság is méltányolja a telepítési kérdésnek fontosságát. Méltányolja, de nem tehetek róla, reám azt a benyomást teszi, hogy inkább csak theoretice, mintsem oly értelemben, hogy a közvetlen in­tézkedésnek komoly szándékával, vagy legalább ezen szándék keresztülvitelére való minden esz­köz létesítésének akaratával, vagy legalább meg­érett akaratával birni látszanék. Mert, t. ház, — és ebben látom én Helfy t. képviselő ur indítványának egy fő érdemét — a telepítés, tör­vénybeli intézkedések nélkül, nagymérvben egy­átalában keresztül nem vihető. (Igaz! a szélső­bálon.) Hiszen, t. ház, itt nemcsak arról van szó, hogy egyes felvidéki tótoknak, vagy a haza határain kivüli vidékekről bevándorlóknak itt-ott egy parcella eladassák; itt új községek létesí­téséről van szó. Már most azon adózási köny­cyebbítéseket, a községi szervezet létesítése kö­riili könnyebbítéseket, melyek az ily új közsé­gek alakításánál okvetlenül megkívántatnának, rendeletileg, administrativ úton lehetetlen meg­tenni, ezekre nézve okvetetlenül törvényhozási intézkedés szükséges. Ha tehát ily törvényhozási intézkedések megtétele kilátásba nem tétetik, akkor kénytelen vagyok abban kételkedni, hogy a telepítési szándék a kormánynál annyira meg­érett legyen, hogy mi a pénzügyminister és a pénzügyi bizottság biztosítására építhetnők hitün­ket és szavazatunkat. Én a telepítés kérdésére különben bővebben kiterjeszkedni nem akarok, mert igen nagy rész­ben osztozom azokban, a miket arra nézve az előttem szólt Irányi Dániel t. képviselőtársam mondott; és mert a saját határainkon belül lakó véreinkről van szó, azokról, a kik legközelebb állanak hozzánk, osztozom különösen azokban, a miket a Kárpátok alatt lakókról és a kereset­hiányhoz képest túlnépességű felsőmagyarországi vidékekről mondott. Hogy azon elemekből mi válhatik, ha kedvező gazdasági viszonyok közé helyeztetnek, hogy belőlük mily becses közgaz­dasági és társadalmi erők válhatnak, arra nézve például szolgálhatnak azon tót telepek, a melyek Békésmegyében virágzó községeket és városokat alkottak. De azután itt van, a telepítés kérdésétől el­tekintve, az eladás azon neme, mely szerint egyes magánbirtokosoknak kezébe jutna az állambir­tokoknak erre rendeltetett része. Erre nézve már előbb mondottam, hogy én ezt a jelenlegi viszo­nyok köztt malum necessariumnál egyébnek nem tekintem. Kívánatosnak tartanám, hogy ha ily eladás egyátalában szükséges nem volna és a jelen viszonyok köztt teljesen mellőztetnék. De

Next

/
Oldalképek
Tartalom