Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-304
304. országos ülés novembar 23. 1SSO. Jg7 doljuk, hogy ott az utak járhatatlanok, részint ugyan a kőanyag hiánya, részint azonban a népesség gyér volta miatt; ha meggondoljuk, hogy ugyanez oknál fogva a gazdag talajnak bővebb kiaknázása lehetetlen, mert a munkabér rendkivül drága; ha fontolóra veszsziik, hogy azon terjedelmes síkságokon a közbiztonság fenntartása a legnehezebb feladatok egyike s ha nem felejtjük, hogy ugyan e miatt a népnevelés előmozdítása is mily nagy nehézségekbe ütközik, {ügy van! a szélső baloldalon) mert a tanyákon elszórt lakosok gyermekeit rendes oktatásban részesíteni rendkívül nehéz: akkor lehetetlen, hogy ne óhajtsuk, hogy e szomorú állapot fokonkint bár, de mielőbb véget érjen. {Helyeslés a széhö baloldalon.) S e czél elérése egyáltalán nem lehetetlen, habár nehéz is. A Kárpát alján, a felső vidéken tudjuk, hogy igen siírü népesség lakik, mely nagyrészt az iparvédelem hiánya miatt a megélhetés feltételeit nélkülözi; tudjuk, hogy e miatt tavaly és talán az idén is ezren és ezren már is elhagyták hazájukat. Minap olvastam egy hírlapban amerikai kutforrás után, hogy az 1879-ben Magyarországból kiköltözött emberek száma 4300-ra ment. Ha meggon doljuk, hogy ez ország határain kívül vannak véreink, kik visszakívánkoznak az anyaföldre, {ügy van! a szélső baloldalon) hogy Bukovinában öt magyar község van, melynek küldöttei néhány évvel ezelőtt azon óhajt fejezték ki, hogy vajha módot szolgáltatna nekik az anyaország, hogy ismét visszakerüljenek; székely atyánkfiai a talaj mostohasága miatt Romániába vándorolnak ki; Moldvában 60—70 ezer csángó magyar lakik talán századok óta s ha ezeknek csak egy része telepíttetnék is vissza Magyarországba, mily nagy előnyére válnék az úgy a közgazdaságnak és közvetve a kincstárnak is, mint különösen a nemzetiségnek, {ügy van! a széhö baloldalon.) S vájjon miért tartózkodnánk attól, a mit elődeink a múlt századokban tettek, még pedig nem siker nélkül s tettek e század elején is? Miért ne indítanók azon német kivándorlókat, kik most Amerikába tartanak, inkább ezen közelebb országba? Attól tartunk, hogy ez által a magyar nemzetiség, a magyar állam jövője veszélyeztetve lenne? T. ház! Valamint a tót, úgy a német elem is Magyarországhoz ragaszkodik. Bebizonyította azt tettleg 184 8 /9-ben és én legkevésbé sem félek attól, hogy azok, kiket behínánk, ha nekik biztos anyagi előnyök mellett a jogot, melyet egyéb polgáraink élveznek, biztosítjuk, ha őket a vallásszabadság mellett a jogegyenlőség minden áldásaiban részesítjük, hogy azok — mondom — szintoly hű fiai lennének a hazának, mint azok, kik a múlt századokban bevándoroltak. Avagy a hevesmegyei — Szederkényi t. barátom tanúságot tehet mellette — vagy a szatmármegyei németek nem tökéletesen azonosították-e már magukat a magyar elemmel és pedig annyira, hogy vannak községek, hol már nem is beszélnek másképp, mint magyarul. S a tótok, kik Szabolcs és Békés községeit benépesítették, nem mutatták-e meg, hogy szintúgy vonzódnak a hazához, de vonzódnak az állam nyelvéhez is, mint akármelyikünk. De hogy ily telepítés, hogy a pusztáknak ily nagymérvű benépesítése, habár fokonként is lehetséges legyen, szükséges, hogy a törvényhozás törvény utján szabja meg a feltételeket és biztosítsa az előnyöket, melyek nélkül az nem létesülhet. Ily előnynek tartom én először is, hogy a vételár visszafizetésére hosszú, 30— 32 esztendei idő engedtessék. Kívánom azon kívül, hogy a települők adóelengedésben is részesüljenek bizonyos időtartamra. Ha azoknak, kik házat építenek Pesten, esupán azért, hogy a főváros szépségben nyerjen, 15—20 évre adómentességet biztosítunk, lehetetlen, hogy visszariadjunk ugyanezen eszköztől akkor, midőn oly nagy és fontos ezél lebeg szemünk előtt. {Helyeslés a szélső balon.) És ha ily kedvezményekben részesíti a telepítvényeseket a törvény, akkor azt hiszem, hogy a magánosok is a maguk nagy kiterjedésű birtokait telepítvényesekkel fogják benépesíteni. S akkor és csakis akkor fogjuk Magyarország alföldjét valódi canaánnak nevezhetni. Ugyanazért t. ház, én újra felkérem a t. pénzügyminister urat, hogy főleg ezen czéít tartsa szeme előtt, hogy ezen czélt ne rendelje alá a financiális közvetlen haszonnak, hogy ne tekintse, miképp kaphat legközelebb 5 millió forintot a kincstár száraára, hanem, hogy az alföld benépesítése által biztosítsa Magyarország jövőjét. Igenis uraim, Magyarország jövőjéről van szó, mert én megvagyok győződve, hogy ott, a hol most báromnégy millió magyar ember lakik, ha a törvényhozás komolyan veszi kezébe a benépesítés ügyét, kétszer-háromszor annyi népség lakhatik, a nélkül, hogy az szííkölködésnek lenne kitéve; és ha a Tisza völgyét 10 millió magyar ember fogja lakni, akkor, uraim, bizton nézhetünk a jövő szemébe, mert új 100 és 100 ezer kar fogja megvédelmezni a hazát, mely szabadságban, mely jólétben részesíti népét. Ily törvényjavaslatot óhajtok én, t. ház, s minthogy Helfy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslata erre czéloz, ugyanazért kijelentem, hogy e határozati javaslatot elfogadom. {Elénk helyeslés a szélső balon.) Gr. Ápponyi Albert: T. ház! {Halljuk!) Ezen kérdés tárgyalásánál eltekinteni óhajtok azon pénzügyi momentumoktól, melyeket Lukács Béla t. barátom tegnap úgy is kimerítőleg kifejtett; de eltekinteni óhajtok azon alkotmányos aggályoktól is, melyek tegnap Mocsáry Lajos
