Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-304

304. országos ülés november 23. 1880. 125 ezen eszme, nem akarja az államjavakat eladni, hanem csak azoknak egy részét s ezen részre kivan felhatalmazást a t. háztól. S ezen részt sem akarja minden áron eladni, hanem azon az áron, mely ennek a birtoknak nuú napon tényleges értékéhez képest megfelel. Én megnéztem ezen előterjesztést, nevezetesen azon részét, mely a tényleg eladás alá került javakat sorolja fel. Itt körülbelül 25 objectum van felsorolva, melyeknél a becsérték mindenütt az átlagos jövedelem alapján lévén megállapítva, azt látom, hogy egyetlenegy obieetum sem fordult elő, melynél a tényleges eladási ár nem lenne magasabb a becslési árnál. És hogyan adatott el azon 25 objectum körülbelül 10,000 holdnyi területtel? Eladatott 146 frtért holdanként. Igaz, ezek katastrális holdak, de ha magyar holdakra visszaviszem — hasonlítani így könnyebben esik — akkor 1*0 frt esik egy holdra. Méltóztassanak magukat megkérdezni, hiszen ismerik a magyar viszonyokat, lehet-e ezen árt alacsonynak mondani ? Ez igen szép ár s a mostani körülmények köztt inkább azt lehet mondani, hogy magas, — mindenesetre elfogadható. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Tehát azon kormánynak, mely ezen negotiatiót kezdetlegesen 25 esetben igy birta keresztül vinni, én részemről megszavazom a bizalmat, hogy többet is iparkodjék érvényesítni, ugyanazon elvek nyomán, ugyanannak szemmel tartásával, hogy becsáron alul sehol s a hol lehet, mindenesetre becsáron felül adja el ezen javakat. Igaz, hogy azon birtokterület, mely most contempláltatik a minister által és candidáltatik mintegy eladásra a nélkül, hogy terminus praeclusiv volna kitéve, — mert csak az mondatik, hogy a hol jól lehet eladni, adja el s a hol nem lehet eladni, ne adja el, — ha jól emlékszem, 246,000 hold. Igen nagy terület, de ez az egész most nem fog eladatni, mert hiszen 8l-re az eladásból csak 5 millió frt contempláltatik, holott az eladásra candidált terület értéke közel 40 millió frt. Már maga ez is bizonyítja, — hogy 7—8, vagy éppen 9—10 év fog lefolyni, a mig az értékesítés kellő módon megtörténhetik. En tehát részemről ezen eladásra nézve nem tagadom meg a ministertől a felhatalmazást. Elég garantiát nyújt nekem a jövőre nézve azon eredmény, mely az eddigi eladásokból kitűnik. A mi azt illeti, mit a képviselő ur mondott, hogy ezen összegek, melyek az eladandó birtokokból be fognak folyni, nem fognak fordíttatni melioratiókra és iuvestitiókra, hanem a budget deficitjének fedezésére. Ez téves felfogás, mert hiszen azon deficit, mely előttünk fekszik, magában foglalja a meliorátiókat is 14 millió frt erejéig. Ha tehát azon 5 milliót, melyet esetleg bevettünk, ezen deficit megszüntetésére fordítom, fordítattam azon helyre, a hol a meliorátiók foglaltatnak. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a deficitet akarom vele fedezni, hanem akarok vele meliorátiót eszközölni s igy ezen alap, mely a jószágok eladásából befoly, ha ily módon történik a felhasználása, a legolcsóbb az országra nézve. Hogy az állam ne gazdálkodjék, ebben egyetértek előttem szólóval. Nemcsak a magyar állam, de hogy az államok akármelyiké mezőgazdasággal foglalkozzék, azt nem tartom czélszerűnek — ha mindjárt az állami gazdálkodás complicált apparátusának kizárását kimondjak is. A gazdaság kezelése történhetik házilag, vagy bérletileg. A bérleti forma az igaz, alkalmas, de az államnak még ezzel sem lehet igazán foglalkoznia. A házi gazdálkodás igen nehéz. Sok investitió fogna kívántatni, ha az összes államjavak melioratióját contemplálnók , legalább 25—30 milliót kellene befektetnünk. Azután az administratiót egy magánember vezetheti sikerrel, de az állam nem. A másik mód a bérbeadás. Ez kétségkívül alkalmasabb. Bérbeadni lehet, a minthogy az állam most is bérletileg értékesíti jószágainak egy részét, de ennek is van bökkenője és ezen bökkenője azon viszonyból származik, melyben az állam kormánya a t. házzal szemben áll. Méltóztatik tudni, hogy a bérbeadásnál a legfontosabb kellék a garantia, melyet a bérlőnél szoktunk keresni. Hanem ezt állami kezelés mellett kellőleg megválasztani nem lehet; az államnak nem lehet azt mondani, hogyha bár valamivel kevesebbet ád egy jóravaló bérlő, de mivel jóravaló, inkább annak adja a minister; miután árverésen adatnak ki a bérletek, a ki az árverésen valamivel többet ad, az kapja meg a bérletet és sokszor ezen a réven a legkevésbbé alkalmas bérlő jön a bérletbe, a ki csak szerencsét akar próbálni; ha nyer jó, ha megbukik, elmegy, meit neki nincs veszteni valója. Azért helyes azon közgazdasági nézet, hogy az állam iparkodjék birtokait magánosoknak eladni, kétségkívül azok kezében nagyobb lesz a termelés, azonkívül megkapja az állam az adóját, a melyet most rendesen ő fizet, vagy ha a bérlő fizeti, levonja a bérletből, akkor pedig a magánbirtokos meg fogja fizetni. Én nem tehetek róla, figyelemmel néztem át azon nyilatkozatot, a mely ezen kimutatást megelőzi és azt látom, hogy a minister nagy lelkiismeretességgel, az ország körülményeire való tekintettel iparkodik ezen értéket annyira előnyösen értékesíteni, a mennyire lehetséges; azt látom, hogy a minister első sorban a községekre akar reflektálni; a hol csak akad elég vagyonos és elég garantiát