Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-303
303 országos ülés november 22. 1880. 105 hogy napirendre kerüljön. A magam részéről azt hiszem, hogy ez nem fogmegtörténni. Éu^nem hihetem, hogy e törvényjavaslatból valaha törvény legyen. Alig néhány napja, t. ház, hogy a új fogyasztási adókról szóló törvényjavaslat a közvélemény Ítélőszéke elé került s már is azt látjuk, hogy országszerte a kereskedelmi kamarák, az iparé gyesületek és egyáltalán a közvéleménynek, különösen pedig a kereskedelmi és iparos közvéleménynek minden orgánumai úgyszólván egyhangúlag felemelték tiltakozó szavukat e törvényjavaslat ellen. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én azon helyzetben vagyok, hogy a kereskedelmi és iparos közvélemény orgánumaival folytonos érintkezésben álljak és számos éven át figyelemmel kisértem az e téren való mozgalmakat; de mondhatom, hogy nem emlékszem törvényjavaslatra, mely oly rögtön, oly általánosan és egyhangúlag felköltötte volna a közvélemény tiltakozását, mint a szóban levő. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) És most a dolognak még csak kezdetén vagyunk. Okvetlenül be fog következni, hogy a t. házat el fogják özönölni kérvényekkel, melyek a törvényjavaslat ellen tiltakoznak. Ha a közvélemény nyilatkozatainak a kormány és a törvényhozás előtt még esak a legkisebb nyomatéka van is, lehetetlen, hogy ily tiltakozásokkal szemben a törvényhozás indíttatva érezhesse magát arra, hogy e törvényjavaslatot törvényerőre emelje. De, habár ez nem hihető, e törvényjavaslat annyira jellemző a kormány pénzügyi politikájára nézve, hogy nem lehet ezt szó nélkül hagynom éppen a jelen alkalommal, midőn a kormány pénzügyi politikájáról van szó. Mondom, nem akarom részletesen taglalni a törvényjavaslat határozatait. De legyen szabad az e törvényjavaslat által követett irányt és annak bekövetkezendő hatásait röviden ecsetelnem. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A mi legelőször is azon elveket illeti, melyek e törvényjavaslatban kifejezést nyernek, ha ezen elveket keressük, mit találunk? A kormány a törvényjavaslat indokolásában azt mondja, hogy az. államháztartás folyton növekedő szükségleteinek fedezése új jövedelmi forrásokról való gondoskodást igényel. Kimondja, hogy e czélból a szállítási adó iránti törvényjavaslatot szintén fenntartja, valamint a második osztályú kereseti adóra vonatkozó törvényjavaslatot is. Kimondja továbbá: „Uj jövedelmi forrást azonban nemcsak az egyenes adóknál kívánok keresni, sőt inkább ezeknél csak kivételesen, hanem helyesebbnek látom az állam jövedelmeinek fokozását a közvetett adóknál keresni." Ezen elvek ellen nekem tulajdonkép kifogásom nincs, mert mindenki kénytelen beismerni azt, hogy különösen a mi az KSPVH. KAPLÓ 1878—81. XV. KÖTET. utóbb kiemelt elvet illeti, hogy t. i. az egyenes adók fokozatos emelésének mellőzésével a közvetett adókra fektettessék a súly, ezen elv esak a kény szerűség folyománya, mert, minthogy az egyenes adók többé nem fokozhatok, ha egyáltalán jövedelmek fokozásáról van szó, a forrás, a melyből meríthe.ni, csak az indirect adóknál kereshető. Azonban, ha ezen elv ellen lényeges kifogásom nincs, van az indokolásban egy nagyon sajátságos elv, mely ellen határozottan tiltakoznom kell. Azt mondja itt a pénzügyminister ur — nem akarom szóról szóra idézni, csak röviden adom elő velejét — hogy ezen adók életbeléptethetők azon oknál fogva, mivel a megadóztatandó czikkek ára újabb időben alább szállt. És itt egy tabellát közöl, melyből kiderül, hogy a czukor ára újabb időben valóban leszállott. De ez már a kávéra nézve nem áll, mert világosan ki van tüntetve, hogy a hatvanas években 61—64 frt volt egy kilogramm kává, holott 1874-ben 107 frt, 1875-ben 104 frt, 1877-ben 96 frt, 1878-ban 99 frt s igy tovább, szóval a 60-as évekhez képest a kávé ára igen tetemes emelkedést mutat. De ettől eltekintve, én azt hiszem, hogy azon elv, melyet a pénzügyminister nr kifejezett, hogy tudniillik az illető áraknak csökkenése jogosulttá teszi az államot arra, hogy az állampolgárok által a csökkenés útján nyert hasznot magának elvegye, a legszerencsétlenebb és a legveszélyesebb elv. Mert az árak egyik árúnál emelkednek, másiknál a gazdasági alakulásoknál fogva csökkennek. S ha most azt mondjuk ki, hogy ott, a hol az ár csökken, annak fejében a czikket megadóztatjuk, ebből az követkézaék, hogy a hol emelkedik, ott az államnak rá kellene fizetni. Ez pedig képtelenség volna. Az állam nem léphet solidaritásba az üzleti conjuncturákkal. Ez oly fontos követelmény, hogy azt szem elől téveszteni soha sem volna szabad. Egyébiránt a pénzügyminister nemcsak ezen törvényjavaslatnál alkalmazza a jellemzett sajátságos elvet. Ugyanezt teszi a szállítási adónál is, hol abból indul ki, hogy miután az utóbbinál az ezelőtti ezüst-agio elenyészett, ezen oknál fogva a polgárokat a szállítási adóval bátran megterhelheti. De van még egy másik sajátságos elve is a t. péazügyminister urnák. Azt mondja az indokolás : „Hogy pedig a czukor métermázsánként 11 frt 55 kr., a sör hectoliterenként 12 czukorfokot tartalmazó sörlé után 2 frt 4 A°o kr. termelési adóval, a kávé métermázsánként és pedig: a nyers kávé 24 frt, a pörkölt kávé 80 frt, a kávépótolmány pedig 6 frt beviteli vámmal terhelve van, ez nem akadályozza ezen czikkeknek külön fogyasztási adó alá vonását, mivel ezen két irányú adóztatás teljesen különböző alapokra van fektetve és mert" — és erre 14
