Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-303

106 303. srszágos ülés november 22. 1880. kérek figyelmet fordítani — „a magyar korona területén fogyasztott czukor és sör után eső termelési adó nagy része nem a magyar állam pénztárába folyik." Azt hiszem, t. ház, hogy mi tudomásul vehetjük azt, hogy most már a minister ur ünnepélyesen beismeri és constatálja, hogy a magyar fogyasztók által fizetett czukor- és söradó nagy része nem a magyar, hanem az osztrák államkincstárba folyik; (Ugy van! a szélső baloldalon) de midőn ezt congtatáljuk, az ebből vont következtetést semmi szin alatt el nem fogadhatjuk. Mii következtet ugyanis a pénzügyminister ur? Azt mondja, mivel a magyar honpolgár megfizeti a fogyasztott czukor és sör után az adót, de nem a magyar, hanem az osztrák államkincstár számára, tehát a magyar kincstár számára fizessen külön új adót! Ezek azon alapelvek, melyekre a törvényjavaslat fektetve van és ezek alapján a minister ur csakugyan ki akarja vetni a magyar állampolgárokra az adót. De, uraim! ez még csak megjárná, ha találkoznék oly kivetési és beszedési mód, a mely egyáltalában közgazdasági szempontból lehetséges. Mi módon kívánja azonban a minister ur az új adót kivetni és beszedni ? Ha pártszempontból akarnók az általa javasolt kivetési módot tekinteni, akkor tulajdonképen örülnünk kellene azon, hogy a minister ur ezen törvényjavaslatot előterjesztette, mert ezen törvényjavaslat egy határozott lépést jelent azon irányban, a mely az ezen oldalon ülő képviselők politikájának czélját képezi, t. i. az önálló magyar vámterület felé. (Ugy van a szélső baloldalon.) Mit kivan a törvényjavaslat? Megadóztat, még pedig jelentékeny adóval néhány oly fogyasztási czikket, a melyek Ausztriában megadóztatva nincsenek, holott Ausztriával egy vámterületen élünk. Eddig, t. ház, mindig azon nézet volt uralkodó azon férfiak köztt, kik valaha pénzügyi politikával és közgazdasággal foglalkoztak, hogy indirect adókat lehetetlen úgy statuálni, hogy azok egy közös vámterület egy részében érvényben álljanak, a másikban pedig nem. (Wahrmann Mór tagadólag int.) A t. képviselő ur ezt tagadni látszik, de kérdem, nem ez volt-e a magyar törvényhozásnak fölfogása, midőn kimondotta, hogy miután vámterületünk közös, tehát az indirect adóknak is közöseknek kell íenniök ? Azt hiszem vagy áll az: hogy egy közös vámterületen különböző fogyasztási területek elkülönitetlenül nem létezhetnek, vagy nem áll. Ha áll, akkor nagyon természetes, ezen adótörvényjavaslatnak jogosultsága absolute nem lehet, akkor e törvényjavaslat képtelenség; ha pedig nem áll, ha lehetséges az, hogy egy vámterületen Leiül különböző fogyasztási területek lehetnek egymástól el nem különítve, akkor tökéletesen alaptalan azou indok, melyre az egész vámkiegyezésnek az indirect adókra vonatkozó intézkedése basirozvj. vau; mert indirect adóink csak azon okból tétethettek közösekké, mivel az mondatott, hogy egy vámterületen különböző fogyasztási területek elkülönítve nem létezhetnek. Hanem uraim, vegyük törvényjavaslatot úgy, a mint van. Én azon kérdést vetem fel, hogy miképen akarja a pénzügyminister ur ellenőrizni azt, hogy midőn Magyarországban a czukor, kávé és sör megadóztatik, Ausztriából meg nem adóztatott czukor, kávé és sör be ne hozassék? Én erre fogyasztási adóvonal nélkül semmiféle eszközt nem látok és nem képzelek. Egyetlen mód még az lehetne, hogyha minden vasúti állomáson, minden gőzhajózási állomáson, minden postahivatalon és minden országúton minden egyes szállítmány ellenőrzés alá vétetnék. No már azt, uraim, leheteíleu képzelni a mai forgalmi viszonyok köztt, hogy minden egyes szállítmány, mely Ausztriából érkezik Magyarországra, ellenőrzés alá vétessék a hajóknál, vasutaknál éa postáknál. De ha még ez lehetséges volna is, hogyan vegyük ellenőrzés alá azt, a mi tengelyen jön? Erre mód nincs, ha csak azt nem akarjuk, hogy minden vasúti, posta- és gőzhajózási állomás és az egész országban létező összes országutaknak egész hossza-széle vámhivatalra változtassák. Azonban, t. ház, ha kivihető volna is ezen adó, akkor sem lehetne ezt elfogadni azért, mert a mint a már eddig is köztudomásra jutott, illetékes szaknyilatkozatok constatálják, ezen adó a leghatározattahban rontaná a kereskedést. Én nem akarok ezen dolognak részleteibe menni; de azt hiszem, hogy ez kétséget nem is szenvedhet, mert hiszen, ha minden egyes fogyasztó abban a helyzetben van, hogy Ausztriából hozathatja magának az illető czikket fogyasztási adómentesen, nagyon természetesen,hogy nem fog a kereskedőtől venni, a kereskedő tehát bezárhatná boltját. Legalább a becsületes kereskedőnek tehát absolute lehetetlen, hogy kiállhassa a versenyt a csempészettel, midőn a csempészet meggáílására semmi alkalmas eszköz nem létesíttetik. De még nagyobb romlást okozna ez új adó az iparban és első sorban az ipar azon ágaiban, a melyeknek tárgya meg lenne adóztatva; különösen kárt okozna a sörgyártásnak, továbbá azon iparágaknak, a melyek a ezukornak feldolgozásával foglalkoznak. A mi a sörgyártást illeti, a t. ház előtt ismeretes tény az, hogy ezen gyártás éppen Ausztriának túlságos és egyenetlen versenye folytán évek óta hanyatlik. Képzel-