Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-303

303. országos ülés november 22. 1SS0. 10S Molnár Aladár jegyző {olvassa a határozati javaslatot). Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Ezen fontos kérdés, melyet Helfy t. képviselő ur érintett, a pénzügyi bizottság figyelmét sem kerülte ki és igen beható tanácskozás tárgya volt az államjószágok eladására vonatkozó előterjesztés. Azonban, hogy maga a kormány is nagy súlyt fektet erre, bizonyítja azoa előterjesztés, melyet e tárgyban benyújtott. És azon szempontok, melyeket Helfy t. képviselő ur határozati javaslatában ez alkalommal és beszédében a múltkor előhozott, ugy a kormány, mint a pénzügyi bizottság előterjesztésében kiemelve és hangsúlyozva vannak. így tehát csak az eljárás módozatára térnek el a nézetek. Éppen azért vagyok bátor némely észrevételt tenni azon határozati javaslatra, melyet Helfy t. képviselő ur benyújtott, hogy igyekezzem bebizonyítani, hogy a pénzügyi bizottság álláspontja, mely a kormány álláspontjával egyezik, sokkal helyesebb, kiemelve, hogy erre nézve külön törvény kell. A mi illeti, hogy maguknak az államjószágoknak értékesítésére a kormány felhatalmazandó, az természetes dolog, azonban azt hiszem, hogy erre akár egy külön törvény nyujtatik be, a mely egy paragraphusból állna, akár a költségvetési törvényben, a mely szintén törvény, hatalmaztatik fel ezen művelet keresztülvitelére, egyiránt a törvényhozás felhatalmazást ad a kormánynak. A mi pedig azon eszméket illeti, melyeket a képviselő ur ama külön törvényben az általános meghatalmazáson kivül felvenni akar, ha azok a törvényhozás tárgyalásainak gyakorlatilag tárgyát képezhetnék, akkor helyes volna álláspontja. Azonban a pénzügyi bizottság megvitatta ezen kérdést és azon meggyőződésre jutott, hogy az nem helyes. Mert miféle határozatokat proponál ama törvényjavaslat tárgyául a képviselő ur ? Először, hogy az árverésre, ha ez lesz az alap, egy kidolgozott terv létesíttessék ; ha pedig nem árveréssel jár el a kormány, hanem egy bankkal való üzlet utján, ez esetben az erre vonatkozó határozat vétessék fel a törvényjavaslatba. Már maga, hogy az árverés terve és az annak alapját képező becslés a törvényjavaslatba felvétessék, azt hiszem, hogy ez gyakorlatilag meg nem áll, mert elvileg itt akármilyen részletekbe megyünk, az üzlet és gyakorlati élet minden igényeinek megfelelni nem fogunk; ez oly admirdstrativ természetű dolog, hogy ezt törvényhozásilag megállapítani a legnagyobb óvatosság mellett is határozottan lehetetlen. A kormány igen tüzetesen nyilatkozott nemcsak ez alkalommal, hanem 1875. és 1876-tól kezdve, — mióta előterjesztések tétettek e tárgyban, igen sokszor volt a kormánynak erre alkalma — hogy milyen alapon vétetik fel a becslés. Felvétetik az adókataster és az adókönyv alapján, de hogy azok milyen combinátióba vétetnek egyik a másikkal a kiszámításnál, ez oly részletes administrativ természetű dolog, hogy ezt törvénybe iktatni egyáltalában nem lehet. De mi volna eredménye az ilyen törvényhozási intézkedésnek? Az, hogy egyoldalú elvi elhatározások alapján concret intézkedéseiben a kormány kötve lenne és gyakran éppen a czél érdekében hasznos és szükséges rendszabályokat nem tehetne meg. Azonban, hogy a pénzügyi bizottság sem akarta a törvényhozásnak ellenőrzését kézből kiadni, bizonyítja egyfelől azon határozati javaslat, melyet e tárgyban tesz s melyben felhívja a tisztelt ház figyelmét arra, hogy a kormányt utasítsa, miszerint évről érve külön jelentést tegyen ezen üzletekről; egyszersmind ezen jelentés alkalmával, (Egy hang a szélső baloldalon', „Esö után köpönyeg!") valamint minden interpellátió alkalmával terjes joga és alkalma van a képviselőháznak minden egyes concret esetben felhívni a kormány eljárásával szemben a netalán ellenkező meggyőződést és azt feltétlenül érvényesíteni, sőt előlegesen is, nem mint az előbb közbeszólott képviselő ur mondotta, utólagosan. Az a tüzetes előterjesztés, mely e tekintetben a legutolsó volna, holnapra vonatkozó jelentéseket tartalmazna a becsérték meghatározásával, részletesen kimutatván, hogy a kormány miképpen akarja árúba bocsátani és miféle birtoktesteket és mily eombinátiókkal. Ez az ellenőrzés tárgya, ez ellen méltóztassék a kritikát gyakorolni és ha netán helyes vagy helytelen lenne, a szerint intézkedni. í)e, hogy mindez elvi megoldást nyerhessen törvényben, azt kivihetőnek nem tartom. Igaz, hogy azon esetben, ha ugy tenne a kormány, mint t. Helfy képviselő ur felhozta Olaszországra nézve, hol egy nagy ba.ukoperatió vitetett keresztül, abban az esetben a pénzügyi bizottság is a törvényhozási intézkedést találná helyenlevőnek és azt ajánlaná, hogy erre nézve a kormánynak külön előterjesztést kell tenni; mert itt nemcsak a részletes értékesítésről, de egyszersmind egy Mteloperátióról van szó és erre igen természetesen a kormánynak a törvényhozástól felhatalmazást kellene nyernie. Azonban, mig az eddigi eljárás követtetik, erre nézve külön törvényhozási intézkedés szükségét a pénzügyi bizottság nem látja. Azt hangsúlyozta t. képviselőtársam, hogy az ellenőrzés érdekében történjék ez. Kérem alásan, akár mondatnak ki elvi határozatok egy törvényjavaslatban, akár nem, az ellenőrzés egész épségében egyaránt megvan s minden concret, valamint általános eljárással szemben feltétlenül, érvényben van, e végett külön törvényt hozni nem szükséges. De egy igen fontos szempontot emelt