Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-276

276. ersi gos ülés junins 5. 1880. 87 mezőgazdaságnak akart előnyt adni s igy nem természetszerű következtetés az, hogy ugyanazon tulajdonosának kell lennie a szeszgyárnak és a gazdasági birtoknak is. Nem is szükséges, hogy azon viszony olvan legyen, hogy az összes terület az ő tulajdona legyen. Lehet részben tulajdona, részben bérelt föld és nom is természetszerű következménye a törvénynek, hogy a szeszgyárnak ugyanazon területen kell lennie, melyen a gazdasági birtok van. Különösen a mi viszonyaink köztt, igen sok helyen a gazdasági major a községben benn vanu és nem azon a területen, melyen a gazdaság vitetik s igy van a szeszfőzdével, Nagyon gyakran megtörténik, hogy a szeszfőzde benn van a községben , a gazdaság pedig a község határában bizonyos távolságban folytattatik. Én tehát a törvényt azon értelemben akartam vétetni, a mint bátor voltam most jelezni. S előbb előadott indokomhoz még csak azt csatolom, hogy még azon eset is állhat be, hogy nem ugyanazon egy egyén a kezelője a gyárnak és gazdaságnak, hanem meglehet, hogy a gazda, a ki a földet kezeli, a szeszfőzdét haszonbérbe adja ugyan, de azért mégis a szeszfőződének és a gazdaságnak egymáshoz való viszonya meg nem szűnik, mert a gazdasági termesztmények a szeszfőzdében értékesítettnek és a trágya ismét a gazdaságra használtatik fel. Hogy ezen felfogásomnak érvényt szerezzek, levelezésbe bocsátkoztam a lajtháutúli pénzügyminister úrral, személyesen érintkeztem vele s végre megállapodtam vele a követendő eljárásban. A lajtháuiúli pénzügyminister ur is ugyanezt az álláspontot foglalta el, melyet elébb bátorkodtam jelezni. Szükséges volt azonban, nehogy visszaélések támadjanak, ennek bizonyos korlátot szabni, nevezetesen arra, hogy bizonyos távolság állapíttassák meg, hogy mennyire feküdjék a szeszfőződé a gazdaság területétől s hogy mégis bizonyos korlát legyen a tulajdonjogi viszonyra, vagy a bérleti viszonyra nézve. Ezek azon korlátok, melyek a rendelet idézett §-aibaa foglaltatnak és mely ellen a t. képviselő urnak kifogása van. De éppen az általam jelzett szempontnál fogva azon igyekeztem, hogy a mezőgazdasági szeszgyártásnak mennél több és tágasabb kedvezmény adassék a törvény korlátain belül s ezen feltételeket nem is saját magam hatáskörében s nem is tisztán pénzügyi szempontból állapítottam meg, hanem felhívtam arra a leghivatottab szakközeg, a földmívelési minister közreműködését, a ki ismét meghallgatván szakértőket, ugy állapíttattak meg a feltételek, hogy azon a vidékeken, a hol e tekintetben a legkedvezőtlenebb viszonyok vannak, Magyarország felvidékén és Erdélyben is, ezen korlátozás által semmiféle hátrány a szeszgyártásra nem háromlotfe. Ezt legfényesebben tanúsítja az, hogy az augusztusbau kiadott rendelet és intézkedés ellen semmiféle felszólalás az országban nem történt. Ez képezi az intézkedés első részét és a választ a k épviselő ur első kérdésére. (Tetszés,) A másik kérdés arra vonatkozik, hogy az adóleengedési igényeket, a képviselő ur nézete szerint legkésőbb 4 héttel a szesztermelési idény megnyílta előtt, tehát minden év augusztus 1-éig be kell jelenteni, a mit a képviselő ur helytelennek tart. Ez a fölfogás, t. ház, a rendeletnek egy tévesen magyarázott idézéséből származik, a mint a képviselő ur maga is mondja, hogy ugy értelmezte e rendeletet, hogy a szeptember elsejét megelőző négy héttel, tehát akkor augusztus elejére tartozzanak jelentést tenni. A rendelet nem ugy szól, hanem akként, hogy a termelési időt megelőzőleg négy héttel, a mi nem ugyanazonos ezen határidővel, kivehetni ezt ebből is, hogy az idézett rendeletben hivatkozás van a törvén} 30. §-ára, melyben szintén a bejelentésre nézve ez a határidő van kiszabva. Ezen értelmezés, a melyet én voltam bátor előterjeszteni és nem az, melyet a képviselő ur adott a rendeletnek, a helyes. Ez ugy is fogatik fel a pénzügyigazgätóságok által és ily értelemben alkalmaztatik. Mindezek alapján arra kérem a t. házat, hogy a képviselő ur interpellátiójában foglalt mindkét kérdésére adott válaszomat méltóztassék tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Spóner Andor: T. ház! Az 1878-iki új szeszadó törvény keletkezése óta mindig azou nézetben voltam, hogy az abban a mezőgazdasági szeszfőzdéknek bizonyos feltételek alatt engedélyezett adókedvezmény nem alkalmas arra, hogy a magyar szesztermelésre oly kiválóan hivatott mezőgazdaság igényeinek kellő mértékben megfeleljen. Nem annyira azért, mintha az adóelengedés mértékét keveselném, habár azt hiszem, hogy annak százaléka is bátran meg lett volna kétszerezhető minden fiscalis hátrány és a már nemzetgazdászati állásánál fogva is sokkal előnyösebb feltételek alatt termelő nagyipar versenyképességének minden veszélyeztetése nélkül: mint sokkal inkább a feltételek ama szükkeblüsége miatt, mely által az adókedvezmény engedélyezhetése szerintem minden megengedhető mértéken túl korlátoztatik. Midőn a törvény 26. §-a az adókedvezményben részesülhető ürmének maximumát 35, illetve a 10 százaléknyi adóelengedést 45 hectoliterre teszi, felfogásom szerint nagyon indokolatlanul megvonja az adókedvezményt a nagy