Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-276
8C "76. országos ülés jnnius 5. 1880. és rendelet ment az illetőkhöz, hogy mig a törvényhozás intézkedése e tekintetben bekövetkezik, — mert a törvény magyarázatát nem tartom elégségesnek, hanem kívánatosnak tartom a törvény részheli módosítását — addig is a végrehajtások ne foganatosíttassanak. Arra nem emlékszem s nem is emlékezhetem, hogy általános körrendelet bocsáttatott-e ki, vagy csak azon speciális esetekre nézve, melyek előttem voltak, történt-e az intézkedés. De minthogy az intézkedés olyan értelemben történt, mint a házban nyilatkoztam, hogy t. i. addig is, mig a törvényhozás intézkedni fog, a végrehajtás függőben tartassék, a mennyiben ezen rendelet vagy nem foganatosíttatott, vagy máskép értelmeztetett, vagy nem lett volna általános, minden esetre lesz gondom arra, hogy alkalmaztassák ugy, mint kiterjesztetett az előttem volt esetekre, minden esetre nézve. Csak egyet vagyok bátor még megemlíteni, azt t. i., hogy nem illetéktelenül jártak el a közegek, mert az adót kivetni kötelességük volt, valamint rendeletemnél fogva szintén kötelességük a végrehajtást felfüggeszteni. [Helyeslés) Elnök: A kérvény kiadatik a pénzügyminister urnák. Következik a pénzügyminister ur válasza / Spóner képviselő ur interpellátiójára. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Mielőtt az interpellátióra válaszolnék, kötelességem nyilatkozni az iránt, hogy miért nem válaszoltam ez interpellátióra oly hosszú ideig. Méltóztatnak látni keletéből, hogy az interpellátió deczember 3-án adatott be, a midőn én akadályozva voltam a házban megjelenni. Midőn február elején megjelentem, már akkor két hónapja múlt el az interpellátió beadásának. Azt vártam tehát, hogy a t. képviselő ur akár magánúton, akár a házban tudomásomra hozza, hogy fenntartja-e interpellatióját, vagy nem ? Midőn kijelentette, hogy interpellátiójához ragaszkodik, azonnal nyilvánítottam, hogy kötelességszerűen megadandom rá a választ. Ez volt oka a késedelemnek. A mi magát az interpellátiót illeti, minthogy meglehetős régen adatolt be, felfogom azt a tisztelt ház engedelmével olvasni. {Olvassa.) „í. Mikép tartja a mim'ster ur összeegyeztethetőnek az 1875 : XXIV. t. ez. 26. §-ával folyó évi aug. 28-án 50250. sz. a. körrendeletének azon intézkedéseit, hogy a c) alatt fölemlített mezőgazdasági szeszfőzdék a törvényes 20, illetőleg 10%-nyi adóleengedésnek igénybe vétele esetében, a többiekkel közös föltételeknek teljesítésén kivül, még az ezen rendelet II. részének 6., 7. és 8. pontjaiban elősorolt körülményeket is kimutatni tartozzanak; továbbá, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék vállalkozói, a kedvezménynek különbeni elvesztése terhe alatt, adóleengedési igényüket legkésőbb négy héttel a szesztermelési idény megnyílta előtt, tehát minden év aug. 1-sejéig bejelenteni kötelesek legyenek. 2. Hajlandó-e a minister ur az idézett rendeletnek fönnjelzett pontjait minél előbb, mindenesetre pedig még oly időben hatályon kivül helyezni, hogy az általuk netalán már jelenleg is sújtott mezőgazdasági szesztermelők, még a jelen téli szeszégetési idény folyama alatt, az őket törvényesen megillető 20, illetve 10°/o-nyi adóleengedésben részesülhessenek'?" T. ház! Méltóztatnak tudni, hogy az 1878: XXIV. t. ez. 26. §-a állapítja meg azon kedvezményeket, melyek a mezőgazdasági szeszfőzdék nek megadandók. Ezen szakasz törvényes intézkedése nem állapítja meg azonban világosan azt, melyek azon mezőgazdasági szeszfőzdék, melyek a törvény által adott előnyökben részesítendők. És így az, hogy e törvénynek alkalmazása, mely mezőgazdasági szeszgyárakra legyen kiterjesztendő, több oldalról különféleképen magyaráztatott. Ezen kérdés felmerült már 1878. november havában és deezemberben; midőn e helyet elfoglaltam, kellett mindjárt ezen kérdés iránt intézkedni azért, mert magában az országban különböző magyarázat adatott ennek. Méltóztatik tudni azt is, hogy az 1878: XX. t. ez. Ilik szakasza folytán, a szeszadótörvény végrehajtása iránt kiadandó utasítási szabályzatot, a lajthántúli pénzügyministerei egyetértőleg kell kiadni, mert a szeszadóra vonatkozó törvénynek egyenlő szabályok értelmében kell intézkednie és igy, midőn a törvény ezen intézkedésének végrehajtására utasítást kellett kiadni, az általam az imént említett törvényes intézkedés folytán, ezen utasítást csak a lajthántúli pénzügyministerrel adhattam ki. Kérdést intéztem tehát hozzá s egyszersmind közöltem vele véleményemet, mikép gondolom ezen utasítást kiadandónak. A lajthántúli pénzügyminister ur, az én álláspontommal ellentétes állást foglalt el. 0 nevezetesen azt kivánta, hogy ezen kedvezmény csak oly szeszfőződéknek adassék, melyeknek tulajdonosa ugyanazon személy, a ki egyszersmind a gazdasági birtok tulajdonosa és hogy követeltessék egyszersmind az is, hogy a szeszgyár ugyanazon egy területen legyen, continuitásban a mezőgazdasági birtokkal. En, felfogásom szerint, nem osztottam a törvénynek ezen szíík értelmezését, hanem ugy magyaráztam a dolgot, hogy midőn a törvény a mezőgazdaságnak akart előnyt biztosítani, nem kötötte azt a tulajdonjoghoz, hanem magának a
