Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-276
84 276. országos ülés június 5. 1880. már határozott, a házszabályok értelmében újabb határozatot e tárgyban hozni nem lehet. Ha a t. képviselő urak szóba akarják hozni a kérdést, van erre egyéb mód is; tehetnek indítványt, interpellálhatnak. Do minthogy specialiter ezen kérdésben a ház már határozott, most újabb határozatot hozni nem lehet, mert a házszabályok tiltják. (Helyeslés.) Gulner Gyula: T. ház! Az igen t. pénzíigyminister urnak imént elhangzott felszólalása után rövid lehetek nyilatkozatomban. Mindenekt lőtt csak annyit kivánok megjegyezni, hogy a mélyen tisztelt elnök urnak kijelentése, melyszerint ezen kérvény felett a tárgyalás nem folytattatik és újabb határozatot a ház nem hozhat, talán annyiban lehet téves, ha szabad ezen kifejezéssel élnem, hogy azon kérvény, melyre hivatkozás történt, legalább a kezeim köztt levő hiteles napló szerint, nem azonos azon kérvény tartalmával, mely most vau tárgyalás alatt. Ott is, igaz, az 1876: XV. t. ez. módosításáról volt szó; de úgy gondolom, hogy a lényeg a dologban az, hogy mily irányban és mily indokból kívánta a torontálmegyei kérvény a törvényt módosítani és mit tartalmaz a mostani kérvény. Ez határoz azon kérdésnél, hogy lehet-e újabb határozatot hozni, vagy nem. A torontálmegyei kérvény, melyre hivatkozás történt, az 1876: XV. t. ez., vagyis az adók kezeléséről szóló törvény módosítását kéri oly irányban, hogy az adóelengedés esetei közé vétessék fel a rozsda és a rendkívüli felhőszakadás által beállott elemi csapás. Azonban az úgynevezett földárja, melyről itt szó van, nincs érintve azon kérvényben; legalább az előadó ur akkori kérvény expositiójában erről szó nincs. Így tehát két különböző dolog forog fenn, melyek mindenike másról szól. Ezért azt hiszem, hogy ily körülmények köztt ezen kérvény tárgyalható volna és a háznak módjában állana, daczára a házszabályoknak, határozatot hozni. Én t. ház, a nélkül, hogy hosszasan kívánnék e tárgynál immorálni, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy örömmel hallottam a pénzügyminister ur iménti nyilatkozatát, melyből meggyőződtem arról, hogy ezentúl hasonló eseteknél nem ugy fogja saját közegei által elbiráltatni az adóelengedés iránti folyamodványokat, mint eddig elbíráltatta. Kezemben van egy leirat, a mely az adófelügyelő utján a pénzügyministeriumtól érkezett le egy községi elöljárósághoz, melyben szószerint a következők foglaltatnak: „Az 1876. évi XV. t. ez. 49. §-a c) pontjának rendelése szerint a fagy, tartós szárasság és a föld árja által okozott károk folytán csak akkor van helye az adóelengedésnek, ha az elemi kár a bevetett szántóföldek termését, egész határokat magukban foglaló területeken oly módon és időben semmisíti meg egészen, hogy az illető földek azon évben más újabb veteményezés által jövedelmezőkké nem tétethetnek — és miután egyedül a szántóföldeknél csak akkor van helye az adóelengedésnek , ha a bevetett földek termése egészen megsemmisül, oly esetben tehát, a midőn a felsorolt elemi csapás a bevetett föld termését csak részben háborítja, adóelengedés nem jár, adóleirás nem volt engedélyezhető." T. ház! Mondom, teljes megnyugvással hallottam a t. pénzögyminister ur kijelentését, mert az csakugyan tarthatlan magyarázat, melyet a pénzügyministerium közegei, főkép azon időben, a midőn a pénzügyi minister ur egészségi okok miatt gátolva volt a ministerium vezetésében, a törvény 49. §-ának adtak. Az 50-ik §. harmadik bekezdésében csakugyan az áll, hogy a kár mérvéhez képest, Vs, */», vagy egész adóelengedés történik s annak kell alkalmaztatni az elemi csapások esetében. Gondolom, a t. pénzügyminister ur erre állapítja felfogását. De még sem állhat a pénzügyministerium azon felfogása, hogy ott, a hol a termés nincs egészen megsemmisítve és a hol termésben kár nem történik, adóelengedés nem fordulhat elő, mert t. ház, éppen ezea és hasonló esetekben lehet mondani, hogy az illető nem vethetett, mert őszszel a föld vízzel boríttatott el s e miatt vetni nem lehetett; és most azt mondja a pénzügyministerium, hogy vetés nem lévén, kár nem fordul elő, tehát adóelengedésnek nincs helye. Már pedig az a vizzei borított föld épp oly terméketlen, mint a tar szikla, vagy mocsár és itt is kell állani azon analógiának, hogy az sem fizethet adót, mert jövedelmet nem hajt. Ezt csak azért voltam bátor felemlítni, hogy a t. pénzügyminister urnak és a t. háznak adattal szolgáljak arra, hogy mikor a t. pénzügyminister ur nem ügyel hasonló dolgok elintézésére, vagy pedig akadályozva van felügyelni, akkor mikép értelmezik a ministeriumban a törvény idézett §-át, és a jogérzettel ellenkező mily tények fordulnak elő az adókezelési törvény végrehajtásánál. Én különben teljesen megnyugszom a t. pénzügyminister ur nyilatkozatában és hiszem, hogy ily értelmezéssel és eljárással nem lesz szükség az adókezelési törvény ezen részének módosítására. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Azon adat, melyet Gullner Gyula t. képviselő ur felemlített, akkor birna értékkel, ha azon rendelet, a melyre hivatkozott^ későbbi keletű volna, mint az általam kiadott. Én láttam a rendeletet és merem mondani, hogy az korábbi, mert az általam kiadott rendelet mintegy három hét előtti keletű. (Helyeslés.) Pilissy László: T. ház! Indítványomat vissza veszem, nem azért, mintha az tárgyalható
