Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-273

271 országos ülés junins 2. 1880. 35 Tisza Kálmán ministerelnök . . . Majd erre is vissza térek ... és másfelől az ország ügyeinek ezélszerű vezetésére csakis hátrányosan hathat, (Ugy van! johbfdöl.) A mi az incompatibilitást illeti, mely nincs ugyan most napirenden, nincs is gyakorlati értéke róla ma szólani s éppen ezért kár is volt a képviselő urnák fölemlítenie, ki maga is elismerte, hogy nincs gyakorlati értéke szóba hozatalának; de ha már szóba hozatott, én ugy tudom, hogy az incompatibilitási törvény szerint, vasúti társulatok által szabadon választott tagokra nézve, incotnpatibilitfis nincs. Kezdődhetnék ez a törvény magyarázata folytán ott, a hol a kormány intézkedése következtében kormánytól függő, anyagi előnyökben részesülne az illető. De ez az eset itt csakugyan nem forog fenn és igen furcsa: vannak hasonlag választás folytán nyert fizetések és némely része még olyan, a melyhez a kormány jóváhagyása szükséges (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) és ez nem tekinthető incompatibilisnek; (Egy hang a jobboldalon : Pl. az aradi kereskedelmi kamara titkársága!') de ha más valakiről van szó, a nélkül, hogy ez a kormáüytól fizetést nyerne, vagy csak a kormány jóváhagyása kívántatnék is hozzá: ekkor már nagy hangon emlegetik az incompatibilitási törvényt. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ennyit az incornpatibilitás kérdéséről. A mi különben magát a dolgot illeti, megvallom t. ház, hogy mindazon adatok, melyek a tiszavidéki vasút forgalmára nézve felhozattak s melyeknek kivált bírálatába igy rögtönözve nem mehetek: előttem ezen kérdésben, a mondandó oknál fogva, súlylyal nem birnak. És ez az ok igen egyszerű. Ha a tiszai vaspálya forgalmi politikája, mely mellett a vasút azon része az emlegetett jövedelmet hozta, az állam s az általános közforgalmi érdekeknek megfelelő volt: miért panaszkodott az ellen az egész ország s miért jelölte ki, mint egyik első teendőt, hogy a tiszai vaspálya az álhim részére megszereztessék? (Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen akkor a vételnek nem volt indoka. De miben rejlik a megszerzés indoka? Éppen abban, hogy meg kell szűnnie az egyes vidékekre, az országra, a közforgalomra nézve egyformán káros azon eljárásnak, mely szerint az árúk a magyar államvaspályától, egyenes utjoktól eltereltetvén, nagy kerülő utón szállíttattak egyik főokképen azért, hogy a pályának azon része azon jövedelmezőséget felmutathassa, melyre most hivatkoznak. Hiszen, ha a tiszai vaspálya forgalmát ugy akarjuk hagyni, a mint volt; ha az jól van, hogy a Miskolczról a fővárosba szállított arák nem engedtettek ide egyenesen hozatni, hanem meg kellett nekik az utat Szerencs, Nyíregyháza s Debreezenen át tenni: akkor kár megvenni ezen vaspálya!. A. mely perezben pedig ez megszűnik, beáll az, a mit a t. pénztigyminister ur is elmondott, hogy azon pálya, azon jelzett kiviteli forgalomnak legnagyobb részét el fogja veszteni. Az állam nem veszti el, mert megkapja igen nagy részét az állampálya: de azon vonalrész igenis azon nagy forgalmat elveszti. Egyébiránt a mi azon vidéki érdeket illeti, a képviselő ur igyekezett bebizonyítani, hogy mennyivel drágább lesz ezentúl a szállítás. Megengedem, hogy következtetése helyes; igen, de miből volt a kiindulás ? Azt mondotta: ha ez a tarifa igy marad, ha az a tarifa ugy marad, ha amaz a tarifa meg ugy marad, akkor ez fog bekövetkezni. De én azt hiszem, hogy ha helyesebb forgalmi politikáról, a természetszerűleg összetartozó vonalak üzletbe egyesítéséről van szó, akkor nem szabad abból kiindulni, hogy minden ugy marad, a mint volt, ha helytelen volt is, ha a közforgalomra nézve hátrányos volt is. Egyáltalában régi dolog, hogy ha az ég leszakad, a pacsirtát mind agyonüti. A ki azonban „ba"-ra alapítja számítását, nem is homokra, hanem semmire alapítja. (Élénk tetszés jobbfelöl) Egyet hozott fel még a t. képviselő ur, például: a sóforgalmat. Azt mondta, hogy ha a debreczen-miskolczi pályarészt megnyeri az északkeleti vasút, akkor mesterséggel elfogja a sót vinni a maga vonalán, azon sót, mely talán azon az utón jön, — a mi még nagyon kérdéses dolog — Miskolez vidékére. Én ugyan nem hiszem, hogy a só azt a körutat csinálja, mert egyenesebb vasutat is lel, de, ha arra vitetnék, azon részt el fogná vinni a debreczen-miskolczi vaspályán, melyet kezelne, de külön számadás mellett kezelne. De, hogy azután a sónak azon nagyobb részét, mely az alföld számára vau szánva, hogyan vihesse el a maga utján: azt én belátni képes nem vagyok, mert az északkeleti vaspályának azon irányban pályavonalait én legalább nem ismerem. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezen indokolásban is tehát én legalább semmit, a mi nézetem megváltoztatására bírhatna, fellelni képes nem vagyok. De t. ház, én nem kívánom a t. képviselő urakat a különféle suppositiók terére követni. Csak egyet kell még megjegyeznem, a min annál inkább csudálkozom, mert a vasúti igazgatás terén gyakorlati ismeretekkel biró egyéntől származik. 0 ugyanis azt mondja, hogy ha áll az, a mit a pénzügyminister ur mondott, hogy az északkeleti vasút központi igazgatásának költségei aránylag olcsóbbak lesznek, ha ezen néhány mértföldnyi pályával a vonal meghosszabbittatik; akkor nem ezt kell tenni. hanem akkor a pénzügyminister ur ezen nyilat-