Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-273

36 273. országos iüé^ jtmius 2. 188*. kozatával ki vau mondva, hogy a központi igaz­gatás költségei, a pálya mai hosszához képest nagyok s ennél fogva le kell azokat szállítani. Engedelmet kérek t. ház, de én azt gondolom, hogy igen sokan lesznek e házban, a kik ha nem voltak is soha vasúti igazgatók, tudják azt, hogy bizonyos centrális költségre szükségük van a vasutaknak,- a kik tudják azt is, hogy bizo­nyos vonathosszon túl &gy igazgatóság nem igazgathat helyesen, de a kik azt is tudják, hogy azon vasútvonal hossza közti a melyre egy bizonyos centrális igazgatóság kell és azon vasútvonal hossza köztt, a melyen túl egy igaz­gatóság helyesen nem administrálhat, nagy latitude van és hogy egy berendezett, magában véve nem túlságos hosszú vasútvonal központi igaz­gatósága administrálhat még 20—25 mértíöldnyi vasutvonalat a nélkül, hogy ezért költségeit felemelnie kellene. Mihelyt tehát ug} r anazon költ­ség feloszlik egy hosszabb vaspályavonalra, természetes, hogy a központi költség aránylag kevesebb lesz. Boros Béni: Ez áll a magyar állam­vasútra is. Tisza Kálmán ministerelnök: Én ugyan a t. képviselő urnák beszédébe nem szóltam közbe, de azt hiszem, hogy a magyar állam­vaspálya és az északkeleti vasút hossza köztt mégis van egy kis különbség, kivált, ha bele­vesszük most egyfelől a tiszai vaspályát, tehát Brassótól kezdve az egész vonal hosszát, más­felől Oderberg felé és a dél felől jövő pálya­hosszat. Hogy ez a pályahossz nem ugyanaz, a mi az északkeleti vasúté és hogy talán már meg haladja azt a határt, a melyen belül egy igaz­gatóság helyesen intézkedhetik, kétségbe vonni nem lehet. Röviden megjegyezvén ezeket, csak azt ajánlom a t. ház figyelmébe, (Halljuk! Halljuk!) mit az előttem szólott is elmondott, hogy ha nem fogadtatik is el ez a tétel, azért a tiszavidéki vaspálya megvétele megtörtént s intézkedés fog történni a továbbira nézve később. S miben lesz a különbség? Nem ugyan abban, — hogy ha e paragraphus elfogadtatik, ebből haszna lesz az északkeleti vasútnak, vagy e vasutigazgatóságnak, mert abban igaza volt a képviselő urnák, hogy az északkeleti vasútnak és igazgatóságának ebből haszna egyáltalában nincsen, de igenis abban van a különbség, hogy egyfelől az általam most is érintett aránylag kisebb központi igazgatási költség egy garantirozott vaspályánál, a melynek garantiáját az állam nagy %>-okban fizeti, elő­nyére válik az államnak, holott ha e §. el nem fogadtatik, ez előny pro Inc et nunc elmarad. A második különbség, hogy e §. elfogadásával a forgalmi viszonyok egészségesebbekké tétetnek, és az átmeneteknél azon körülmények, melyek Hieronymi államtitkár ur által felhozattak és melyek a forgalom legnagyobb nehézségeit képe­zik, elmaradnak ugy az általános forgalom, mint azo.i vidék előnyére; holott ha e §. nem fogad­tatik el, természetesen pro hic et nunc ezen előnyök sem fognak eléretni. Ebben és csakis ebben van a különbség. Méltóztassék a t. ház bölcsessége a fölött hatá­rozni, hogy vájjon akkor, midőn semmiféle későbbi megoldás nem praejudikáltatik, helyese, hogy ne nyerje meg az ország közforgalmi érdeke ezen előnyöket csak azért, mert, mint a kép­viselő ur megjegyezte — bár miként maga elő­adta, ezt nem helyesli, — azon gyanú támasz­tatott, hogy ebből valakinek személyes haszna lesz. A gyanú elejtése, vagy az ország érdekének elejtése, e kettő köztt van a választás: tessék választani. (Élénk helyeslés is tetszés a középen) Ivánka Imre: T. ház! Teljes tárgyilagos­sággal csak két-három adatot vagyok bátor fel­hozni. Szolgálok Boros Béni igen t. képviselő ur és egy nagy vasút igazgatójának azon statistikai adatokkal, melyeket a kormány állított össze és a melyeknek megítélése mellett, látni fogja, hogy mind a személyes, mind a dologi kiadásokban a magyar északkeleti vasút a legolcsóbb, vagy leg­alább is a második az országban. Tehát nem a mi, hanem a kormány kezében lévő adatok nyomán állítottuk és állítjuk, hogy Magyar­országon sem magyarabb, sem olcsóbban admi­nistrált vasút, mint az északkeleti nem létezik. A második, a mit bátor vagyok mondaui, azon előnyök, a melyeket én a közforgalomra és az állampénztárra ebből a transacíióból várok. Mert azok után, miket a ministereínök ur el­mondott, szükségtelennek tartom, hogy a hangoz­tatott számításokra feleljek. En azt várom az állam, illetőleg az észak­keleti vasút üzletszámlájának előnyére, hogy azon vonatok, melyek Mármaros-Szigettől Piispök­Ladányig mennek, átkelhetnek minden költség­többlet nélkül, kivévén a mérföldpénz hozzá fizetését, ugyanazon személyzettel, ugyanazon mozdonyokkal, hasonlóképen Marmaros Szigettől Szerencsig, Miskolcz irányában és éppen ugy az ungvár-nyiregyházi vonalon Debreczeu irányá­ban ; és ezen forgalom által igen lényeges, éven­kinti 50—60 ezer frtra kalkulálható egyenes megtakarítás lesz lehetséges. A második az, hogy — nem ugy, a mint a t. képviselő ur felemlítette, hogy ez által drágábbak lesznek a szállítmányok, hanem még azon esetre is, hogy ha az észak­keleti vasút tarifái alkalmaztatnának ezen vonal­részen, — a miről azonban szó nincs — mert az állam részére administráltatik a vasút, tehát az államvasút tarifái fognak itt alkalmaztatni, de, mondom, még azoa esetre is, ha az észak­keleti vasútnak adatik át, minden vaggon szállí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom