Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-298

298. országos ülés megállapításánál, ezt a politikát követte a hadmentességi díj megállapításánál, ezt a politikát követte — bár ez nem szorosan adótörvény — de még is, miután oly kedvezményekről van szó, melyek a nagy vagyonnak adatnak, a gőzmalmokról szóló törvény meghozatalánál. Ezt a politikát követi, úgy látszik s ez az egyik oka, a miért felszólalni kívánok, mert a multak felhányatásával és a multakból merített szemrehányásokkal nem szívesen foglalkozom — ezt látszik követni a katasteri törvény foganatosításánál. Egy másik hiba a politikában, a mit talán még nagyobb jelentőségűnek tartok az, hogy a szegény vagyontalan osztály nemcsak nagy adóval terheltetik, — a mi alig kerülhető ki, mert elismerem, olyanok az állapotok, hogy hát kell a szegény osztályt is terhelni, — hanem annak beszedési módját úgy intézi a kormány, hogy az tarthatatlan, elviselhetetlen és a legnagyobb elégületlenséget szüli. A mi illeti a nagy vagyonnak adott jogkedvezményeket, különösen az adóztatás terén, ezt én az egyenlő teherviselés elveivel ellenkezőnek, de egyúttal gyakorlatiatlannak és méltánytalannak is tartom, különösen azon oknál fogva is, mert a nagy vagyonnak adott kedvezményben részesül az illető csakis addig, míg a vagyon kezében van, míg rá nem szorul, mikor pedig reá szorul, akkor nem kapja meg azon kedvezményeket, mert úgy vannak stipulálva e kedvezmények a törvényben, hogy csak a nagy vagyont érheti. Ez helytelen. Az adókataszternél ez különösen kitűnik, ha figyelembe veszszük az eddig munkában levő azon tervezeteket, melyek e tekintetben felállíttattak az illető kataszteri közegek által a jövedelmi fokozatokra nézve, melyek járásonkint megállapitfattak a kormány utasítása szerint, mert hiszen tudjuk, hogy leglegfelsőbb fokban a jövedelem megállapítása is a kormány legnagyobb befolyásával történik és kell is, hogy történjék. De a kormány e befő lyást, úgy látszik, nem foganatosította kellő irányban eddig. — Röviden jelzem azt az aránytalanságot, a melyet az előmunkálatok már addig is feltüntetnek. Ha figyelembe vesszük azon munkálatokat, osztálytervezeteket, melyek kétségtelenül nagy szakavatottságot, jártasságot, készültséget árulnak el és elismerésre méltó azon osztálytervezet a földbirtok értékének és jövedelmének arányára nézve — de mit tapasztalunk. Míg ez a földbirtoknál úgy van, addig az erdőbirtoknál ä jövedelem, a valódi jövedelemnek Ve—

V" sőt V»o ad részére van reducálva, míg a szőlő és kertbiríoknál nem annyira a földre, mint éppen munka és szorgalomra vau előirányozva a valódinál magasabb jövedelem. Én azt hiszem, hogy, ha magas jövedelmek irányoztatuovewber 16. 1880. ogo nak elő általán véve a kormány által, még ebben nem volna nagy hiba, miután az csak előmunkálat és ha az arány helyes, azon jövedelmeket, általában lejebb is lehet szállítani és így az arány adóztatásnak mindig helyes kulcsául szolgálhat. Deákkor, midőn 100 forint értékű föld 7 — 8 frt jövedelemmel van felvéve, ugyanakkor egy ugyanoly értékű földre, a mely erdővel van beültetve és melyen 400—500 sőt esetleg 600 frt árú levágni való fa áll 1 frt 50 krral, 2 frttal, vagy sok helyütt annyival sem praelimináltatik a jövedelem. És ezen előirányzat megtartatik akkor is, ha levágatik a fa s a talaj szántóföldül használtatik, míg a szomszéd 4, 5 sőt 6 szór annyit fizet adóban hasonló föld után; ez az igazságos adózás követelményeivel meg nem egyeztethető. {Igaz! ügy van! a haloldalon) Tudom, ismerem nagyrészben azon nehézségeket, melyek itt az igazságosság elérése körül fennforognak. Nevezetesen a kincstárnak sok erdősége van s ezek nem szolgáltatják azon jövedelmet, melyet szolgáltatniuk kellene; tudom, ismerem azon körülményt, mely szerint vannak erdők, melyek bármennyi fa legyen rajtuk, csakugyan nem jövedelmeznek. Én oly erdőket, melyek nem jövedelmeznek nem kívánok a jövedelmezőkkel ugyanegy osztályba soroztatni, de annak ellene vagyok, hogy oly erdők, a melyek jövedelmezők, melyek gyakran a mellékes haszonvételekből több jövedelmet szolgáltatnak, mint a hason tiszta jövedelemmel előirányzott szántók, úgyszólván adómentességben részesüljenek. Ez azonban nem végleges munkálat és azt hiszem, hogy a végeredmény nem lesz ily kedvezőtlen; mindazonáltal elkerülhetlenül szükségesnek tartom, hogy ezen aránytalansíg orvosoltassék, mert különben az fogna bekövetkezni, hogy éppen a legnagyobb birtokosok, á kik nagy erdőterületeket bírnak, részesülnek kedvezményben, míg a közép- és kisbirtokosok, különösen a szőlők és kertek magas megadóztatása által túlságosan meg lesznek terhelve adóval. A szőlő- és kert-jövedelem magas volta ellen hosszasabban szólani nem kívánok azért, mert a szántóföldek jövedelme is min lenütt csaknem oly magasan van felvéve s lehet, hogy azon mindenesetre csekélyebb aránytalanság a részletes munkálatok foganatosításánál orvosoltatik, de ha az erdőbirtokokra előirányzott jövedelem előlegesen általában és tetemesen meg nem változtattatik, az arányosság az erdők és egyéb raívelési ágak köztt megközelítve sem lesz. A mi a másik kérdést illeti, a melyet bátorkodtam felemlíteni, hogy a szegény osztály nem csak nagy adóval van megterhelve, hanem annak behajtása is elviselhetetlen rá nézve, erre vonatkozólag észrevételeimnek főlényege az, hogy azon szegény osztály eddigi egyenes adóján