Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-297

S97. oruágoi Ülés november 15. Í880. 379 Ezután erre a conolusióra jön: . mindezen tények nagy befolyással levén a mérleg megállapítására, felfogásom szerint helyesebb lesz akkor mondani végleges véleményt bizonyos kérdésekről, midőn a ház tagjai abban a helyzetben lesznek, hogy ezen kérdésekhez azonnal hozzá is szólhassanak. Most szorítkozom csak erre." Tehát maga a pénzügyminister jelezte akkor ünnepélyesen és megígérte a háznak, hogy akkor, mikor a költség­vetés itt lesz, fog nyilatkozni az általános pénz­ügyi helyzetről. Most tehát én arra kérem fel a t. pénzügyminister urat, vagy méltóztassék be­váltani itten ünnepélyesen adott szavát, melytől minden képviselő igen természetesen, ki e tárgy­ban felszólalni szándékozik, függőre teszi fel­szólalását, vagy pedig, ha csakugyan nem tud mondani semmit, akkor méltóztassék kijelenteni, hogy csatlakozik az én határozati javaslatomhoz. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Szapáry Gyula gr. pénzügyminister: T. ház! Az 1848-iki törvények megadják ugyan a ministernek a jogot, hogy a vita folyamán bármikor felszólalhasson, de nem ismerem sem a házszabályok, sem a törvények azon rendelke­zését, mely a ministerre ráparancsolja, hogy bár­mikor szólaljon föl. Méltóztassék megengedni, hogy az időpontot, hogy mikor tartsam szüksé­gesnekfelszólalni, belátásom szerint válaszszam. Én e részben kötelességemet mindenesetre teljesíteni fogom s a t. ház meg fogja Ítélni, eleget tettem-e kötelességemnek, vagy nem. (Helyeslés a középen.) Madarász Jenő : Szomorú képe a mai vi­szonyoknak az, a mit éppen ma látunk előttünk, Mert midőn ma megnyílt Magyarország költség­vetési vitája, szomorú képét nyújtja a kormány­párt annak, hogy nem találkozik padjaiban fér­fiú, ki az ó politikájukat védeni merné. T. ház! Az azelőtti időkben a költség­vetési vita szép képét nyújtotta parlamenti életünk­nek, midőn az ellenzék részéről felszólaltak, a túloldalon jegyezték az ő érveiket, melyeket czáfolhalni véltek; ma nem találkozik az önök többsége közül egyetlen ember, a ki szavát emelni merné azon tettek mellett, melyeket Tisza Kál­mán kormánya elkövetett. (Derültség a jobb­oldalon.) Mit látunk ma? Az előadó ur megnyitotta a vitát az ő szokott modorában, hogy mi meg­teszünk mindent, a mit lehet; mondják meg önök, mit kellene tenni. Hát mi igenis megmondtuk régen, 1869 óta, hogy Magyarországon mit kellene tenni. Az előadó után felszólalt Helfy képviselő­társam, a ki benyújtott egy erős határozati javas­latot, melyben indokolja azt oly erős beszéddel, a minő költségvetési vitánál ritkítja párját. (Igaz! a szélső' baloldalon.) Utána szólott Lukács kép­viselő ur; elfogadja ugyan a költségvetést, de a kormány politikáját elitéli és önök közül mind­KÉPV. NAPLÓ 1878—81. XIV. KÖTET. amellett, hogy felhívjuk, hogy védjék politi­kájukat, ha tudják, nem szólt egyik sem. Mert önök politikáját védeni nem lehet, mert önök szégyellik magukat, (Nevetés a középen) hogy a nemzetnek, 1875-ben tett igéretökbőí hajszálnyit sem* teljesítettek. Nem szólnak azért, mert azon az v alapon, melyén" önök állanak, Magyarországot pénzügyileg boldogítani, anyagilag szabaddá tenni lehetetlenség, mert Magyarországot boldogítani arra más elv nincs, mint a melyet mi vallunk 1869 óta, a függetlenségi párt: Magyarország­állami önállósága, függetlensége. Mert Magyarország kormányán nem oly ministerek kellenek, mint önök, kik Ausztriának fiókministerei, hanem kellenek ministerek, kik ő Felségének a királynak meg merik mondani azt, mit Magyarország jogosan követei és érez, hogy Magyarország boldog mindaddig nem lehet, mig Ausztriának tartománya, hanem boldog, szabad virágzó csak akkor lesz, midőn a kor­mányát elfoglaló férfiak, kik a parlamentben évek óta hangoztatott elveket nem akasztják szegre, hanem azt mondják ki: Felséges uram, hajlandó vagyok elvállalni a ministerséget, de nem azért, hogy minister legyek, hanem azért, hogy elveimet, melyeket életemen át küzdöttem, megvalósítsam, En nem fogadom el a költségvetést és csatlako­zom Helfy képviselőtársam határozati javaslatá­hoz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József: T. ház ! A házszabályok ér­telmében kérek szót. Helfy t. képviselőtársam fel­hívására, hozy a költségvetés beterjesztésekor be­adott nyilatkozat szerint igéretét váltsa be a pénzügyminister ur, hivatkozva az 184 T /8-iki törvényekre, azt méltóztatott mondani, hogy en­gedje meg Helfy képviselő ur. hogy a minister önmaga határozza meg, mikor tartja szükséges­nek e házban nyilatkozni. Hát, t. minister ur és t. képviselőház, igaz, hogy a 48-ík törvények 28. §-a megadja a jogot a ministereknek, hogy akkor nyilatkozhatnak, a midőn nyilatkozni óhajtanak, hanem ugyanazon törvénynek 29. §-a meg azt rendeli, hogy a mi­nisterek az országgyűlés mindenik táblájánál, annak kívánatára megjelenni és a megkívántató felvilágosításokat előadni tartoznak. (Helyeslés a szélső baloldalon. Derültség a jobboldalon.) Én tehát támaszkodva az 1847—48. törvényekre és támaszkodva arra, a mit Helfy t. képviselő­társam mondott, hogy a minister ur tett igéreíe szerint kötelességének fogja tartani szavát beváltani: felhívom a t. házat, hogy a ministertől kívánja meg, hogy azon felvilágosításokat, melyeknek megadását a költségvetés beterjesztésekor meg­ígérte, holnap az ülés elején adja meg. Kérem az elnök urat, méltóztassék a pénzügymiuistert a törvények ezen rendeletének teljesítésére fel­48

Next

/
Oldalképek
Tartalom