Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-297

378 297. ©rszágros ülés november 15. 1I8#. vette volna? Soha! Hanem igenis tesz olyan dol­gokat, a melyek az előbbi minister urak idejében még nem történtek soha és páratlanul állanak. Én csak a legutóbbi idők eseményeit hozom fel. Midőn a király Pécsett volt, hát a fogadtatás alkalmával, miután maga a ministerelnök ur nem korteskedhetett, korteskedett a király száján át, igy p. o a somogymegyei küldöttségnek azt mondatta a király ő Felsége által, hogy nevelje a népet trón iránti hűségben. Már bocsánatot kérek, én nem látom át, hogy mi szükség volt erre, mert én, mint képviselő itt nyilatkoztam, ebből nem következik az, hogy k Somogy megye antidynasztikus érzelmű volna, itt van egy másik eset. Tudjuk mindnyájan, hogy Kanizsán, a kormánypártnak egyik fészkében oly rés üttetett, hogy azon kerület, a melyben azelőtt a szélső balnak még kezdetleges elemei sem voltak meg, most nngy többséggel egy szélső baloldali kép­viselőt választott. És mi történik erre Pécsett? Tisza Kálmán a cabinet- titkárság által, a király által azt intézteié Zala megye küldöttségéhez, hogy reményiem, Zala megye egy részének kí­vánalmait hozzák ide. Micsoda joga volt Tisza Kálmánnak ezt mondani? Azért, hogy Nagy­Kanizsán képviselőnek választották Unger Alajos t. barátomat, ebből nem következik, hogy az a megye a loyalitásban egyszerre hátra esett volna. Tehát mondom, ily szalmaszálak-féle dolgok­hoz kapkod a ministerelnök ur számtalan eset­ben és hogy ezen esetekre hivatkozom, teszem azt leginkább azért, mert ebből is látszik, hogy noha a kormány mindent elkövet, hogy azon népszerűséget fenntartsa, melylyel í875-ben birt, most ez annyira szétfoszlott, hogy ily inroicus szerekkel kell fenntartására törekednie. Előbbi szavaim kapcsában áttérek a minis­te-rium azon törekvésére, hogy a deficit csökkenését az állambiríokok eladásával akarja előidézni. Hogy mily kezekben volt ezen állambirtokok kezelése, azt a ministerium maga legjobban tudja; ha magán ember kezében lettek volna, három négyszer annyi jövedelmet hozott volna ki belőlük. E tekintetből helyesnek tartanám a roszul szerelt birtokok eladását; de ahhoz nem kívánok segéd kezet nyújtani, hogy a jelen kormány hatalmaztassék fel erre, mely ígéretét igy tudta beváltam. Hogy ha megtekintjük adózási rendszerünket, nem lehet figyelmen kivül hagynunk azt sem, hogy az nem annyira a polgárok nyugalmának, mintegy megóvásával hajtatik be, hanem ellen­kezőleg minden elkövettetik, hogy azok a leg­nagyobb seeatmáknak tétessenek ki. Ezt nem­csak ellenzéki emberek mondják, mert ha a mi­nister ur kíváncsi volna rá, megmondhat ám, hogy éppen egyik hivatalnoka kért fel, hogy hoznám elé az országgyűlésen, a mit ezennel szívesen meg is teszek, hogy midőn az örökületeknél az örökség folyó lesz, oszlott légyen bár a birtok 4—5 részre az örökösödési illeték mégis nem 4—5 részre, hanem csak egyre vettetik ki, arra, kit az illető hivatalnok tetszése kijelöl. És ennek az a rossz következése van, hogy miután az illetékek néha három év múlva hajtatnak be, az örökösök némelyike csőd, vagy más ok miatt fizetésképtelenné válik, nem fizet, hanem a kire kirótták, az hordozza a terhet. Ez oly anomália, mely megérdemli a pénzügyminister ur figyelmét és orvoslást kíván. A kereskedelmi ministerium költségvetésé­ben egy- új tételt látok felvéve a fiiloxera kiir­tására. (Derültség.) 30,000 frt van felvéve. Hosz­szabb idő óta áll fenn e kérdés nemcsak az egész országban, hanem egész Európában és a tudományos világ még mindig nem jutott, biztos megállapodásra, melynek alapján kimutatható volna, hogy ez állat kiirtható e vagy nem. En részemről már négy év előtt megmondtam s most ismétlem, hogy minden krajezárt, mely a kiirtásra adatik, kidobott pénznek tartok, mert a kiirtás nem használt semmit. Aradon, hol a kormány elrendelte a philioxera kiirtását, há­romszor foganatosíttatott az irtás és mi történt? A gazdasági egyesület egy emlékiratot terjesztett a ininisíerhez fel, melyben kimondja, hogy hiába irtottak, hogy philioxera csak annyi van, mint ezelőtt, sőt több, minthogy az új generatio a nyáron kikelt. Az irtás, a hol a philloxera mu­tatkozott, sehol sem használt semmit. Emlékez­hetik a tisztelt minister ur, hogy Panesován 81,000 forintot költöttek az irtásra és nem hasz­nált sommit. Mindezek daczára itt 30,000 frtot látok e ezélra előirányozva. Ha pénzügyeink jobban állanának, ha nem kellene deficitekkel küzdeni, azt mondanám, kísérletekre megszavazom ez összeget. De miután pénzügyeink roszul álla­nak, én e tételt, valamint az egész költség­vetést nem fogadom el, hanem csatlakozom Helfy tisztelt képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: Tisztelt ház ! Exposéjában a t. péazügyminister ur következőket mondta, miket bátor leszek a t. háznak s a t. ház t. elnökének becses figyelmébe ajánlani, mielőtt a napirend berekesztéséről lenne szó : „midőn ezen államköltségvetést szerencsém van benyújtani, véleményem szerint nem volna helyén levő, hogy most tegyek hosszabb és tüzetesebb előterjesz­tést az állam összes pénzügyi helyzetéről; nem volna helyén levő azért, mert még most nagy időköz választ el bennünket azon időponttól, mi­kor ezen költségvetés itt a házban tárgyalható lesz, azon távolabb eső időpontig sok körülmény fordulhat elő," és itt elősorolja a körülményeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom