Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-297
29 1 ?. országos ülés noveminir 15. 1889. Ól*!"} és ha másrészről támogatja azon mozgalmakat és törekvéseket, melyek gazdasági helyzetünk javítására nézve az országban megindultak. Nem ma mondom először, hogy a gazdasági viszonyok javítása Magyarország életkérdése s a mely kormány s a mely párt ez iránt közömbös, elveszti gyökereit a nemzet közérzületében. Ezek után, t. ház, bevégzem szerény felszólalásomat, bevégzem észrevételeimet, melyeket kénytelen voltam megtenni a pénzügyi bizottság jelentésével r szemben, a pénzügyi helyzetre vonatkozólag Én a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom ugyan, de a pénzügyi helyzetet komolyabbnak tartom, mint azt a pénzügyi bizottság a maga jelentésében feltüntette s a kibontakozásnak lehetőségét, de még csak a fokozatos javulást sem birom feltalálni sem a kormány pénzügyi politikájában, sem az ajánlott adófelemelésekben és kölesönökben s ezért, ugy ezek tekintetében, valamint az appropriatiónál fenntartom szavazatomat. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Molnár Aladár jegyző: Eötvös Károly! Madarász József: A házszabályokra hivatkozva kérek szót. Eötvös Károly képviselőtársam mulasethatatlan kötelességének teljesítése végett kénytelen volt eltávozni. Engem kért meg, hogy mint képviselő terjeszszem elő azt a kérést, hogy ha netalán a kormány részéről nyilatkozat óhajtatnék tétetni, vagy ha netalán a jobboldal részéről legalább egy képviselő kívánná támogatni a kormány politikáját, legyenek szívesek azon jóindulattal viseltetni irányában, hogy méltóztassanak azon oldalról felszólalni, vagy méltóztassék valamelyik minister ur felszólalni, hogy holnap aztán a képviselő ur megfelelhessen azon kötelességének, hogy nyilatkozhassak. Legyenek meggyőződve t. képviselő urak, hogy önmagam nem helyeslem azt, hogy midőn egynegyed kettőre az óra, valaki, a kire a sor jön, ezért és csak ezért kérje más napra áttétetni a tárgyalást; de midőn mulaszthatlan kötelessége miatt kénytelen valaki távozni, akkor kötelességemnek tartottam e házban felhívni ellenvéleménytí t. képviselőtársaimat arra. hogy ha netán valaki közülök védelmezni akarja a kormány politikáját, lenne szíves ma nyilatkozni, hogy t. barátom nyilatkozhassak holnap. {Helyeslés szélső baloldalon. Menjünk tovább!) Elnök: T. ház! Felírva többen nincsenek, de azért jogában áll a képviselő uraknak felszólalni. Ha azonban nem jelentkezik senki, a házszabályoknak értelmében a vitát be kell zárnom. (Ellenmondások a szélső baloldalon Helyeslés jobbról.) Szalay Imre: T. ház! Bocsánatot kérek, ha netán felszólamlásomban nagyon szakgatva fogok beszélni, de azért, hogy a vita be ne zárassék és t. barátomnak módjában legyen nézeteit előadni, kénytelenítve érzem magamat felszólalni. Én körülbelöl öt budgeívitát hallgattam végig e házban, ezek között nem volt egyetlenegy sem, a melyben a t. minister ur azt ne Ígérte volna, hogy ő a kibontakozást a deficitből, a menyire lehet, elősegíteni iparkodik és iparkodni fog azon is, hogy az országnak terhei, melyek annyira elviselhetlenek a mostani időszakban, megkönnyítessenek, hogy ezen változás által az ország deficitje évről évre kisebbedni fog. Azonban mit látok? Azt, hogy ezen öt év óta a helyett, hogy az adó kevesbedett volna, folytonosan növekedett és pedig oly roppant mennyiségben, hogy nem létezik maholnap fogyasztási czikk, melyre adó ne vettetnék. Hisz legutóbb beadta javaslatát a t. minister ur a czukor-, kávé- és sörfogyasztási adóra. A legsajátságosabb, hogy Magyarország képviselőtestületének háromnegyed része földbirtokos gazdákból áll s mégis a gazdák érdekeit veszi legkevésbé figyelembe. Feljegyeztem magamnak, későbbi felszólalás czéjlából,hogy mennyi adót fizet Magyarországon a birtokos gazdaember. Tizenöt adót. Méltóztassanak azokat meghallgatni. (Halljuk!) Fizet földadót, házosztályadót, házbéradót, személyes kereseti adót, fogyasztási adót, petroleumadót, iskolaadót, hadmeutességi adót, kórházadót, beszállásoíási adót, vadászati adót, fegyvéradót, községi adót, fényűzési adót és közmunka-adót. Méltóztassék felvenni, hogy ennyi adót fizetett Magyarországnak gazdaközönsége és oly roppant mértékben különösen az utóbbi idők óta, az új kataszter következtében, hogy már a gazdának nemcsak arra nem jut, a mi a maga megélhetésére szükséges, de még számtalan esetben cselédei fizetését sem képes teljesíteni. De én még bele nyugodnám az adóknak ilyen sokaságába, ha volna kibontakozási út; de az adóknak folytonos öregbítése daczára a deficit a költségvetésben mégis 30—40 millió között áll.Méltóztassanak megnézni a költségvetést, hogy nem igy változik-e az arány. Az előirányzat mindig kevesebb s a deficit a valóságban mindig több lesz. Azt hiszem, most a jelen költségvetésben az előirányzat ugyan több lesz, de a deficit is több. Mindezekből látható a kormány hibája, mert azon czélt, a melyet 75-ben kitűzöjt, midőn a kormányra jutott, hogy az ország pénzügyeit rendezze, öt éven át még ma sem valósította és még a közel jövőben sem látszik arra nézve kivezető út, hogy képes legyen e czélját valósítani. De nemcsak ezen szempontból kell megtátámadni a kormányt, van-e egyetlen dolog, akár a törvénykezés, akár a közéletnek egyik-másik kérdésében, a melyben a nemzet a kormánynyal együtt erezett volna és a nemzet akaratát kö-
