Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-297

297. országos tlés november 15 1180 565 jük, hogy a t. ház a benyújtott államköltségvetést visszautasítsa, illetőleg a jelen kormánynak meg ne szavazza és igy a részletes tárgyalás alapjául se méltóztassék elfrgadni. {Helyeslés a szűsb' baloldalon.) Igyekezni fogok ezen határozati javaslatot a lehető legnyugodtabban s leghiggadtabban indokolni, mert magam is abban a meggyőződésben vagyok, a melyben volt a jelenlegi ministerelnök ur 1875. februárban, hogy t. i. nekünk a mai helyzetben nem a kedélyek ingatagságára, hanem mindnyájunk nyugodtságára és higgadtságára van szükségünk azért, hogy módot találjunk rettenetesen megzilált, megingatott államháztartásunkat rendbeszedni. Mondom, én ma azt érzem, mert meggyőződésem és komoly tanulmányozás alapján, éppen a pénzügyi bizottság kebelében, én azt állítom, hogy a helyzet 1874 végétől, vagyis 1875-től, a mióta a jelen kormány a kormányzatot elvállalta, összehasonlítva a maival, semmi okot nem látok arra, hogy miért nézhessük mai helyzetünket nyugodtabban, mint néztük akkor, {ügy van! a baloldalon.) Mielőtt ennek bebizonyítására áttérnék, én beismerem azt, a mit a t. előadó ur bevezetőleg megjegyzett, hogy a jelen költségvetés alakilag új a ház előtt, a belső beosztásra igen sok újítás történt. Nem akarom ezeket az újításokat ismételni, felemlítette maga a t. előadó ur s benn vannak a jelentésben is. Nem tagadom, hogy van sok ezen beosztás köztt, a mit én is helyeslek, a mit e helyről több izben magam is kívántam. De tény az is, hogy ez csakis alaki eredmény, pénzügyileg ennek a legkisebb eredménye sincs. {Igaz! a szélső baloldalon.) A t. pénzügyminister ur exposéja alkalmával azt állította, hogy igenis, van valami kis pénzügyi eredmény, 80,000 frt; de a pénzügyi bizottság tárgyalásai folyamán világosan kiderült, hogy még e kis nyereség sincs meg. Tehát tisztán alaki az eredmény. Miután fel említtetett a budget alaki része, lehetetlen elhallgatnom, hogy ezen újítással, a melynek egyrészét magam is helyeslem, szemben áll egy másik alaki rész, a mely rendkívül megingatja a mi költségvetésünknek budgetszerüségét és ez az átruházási jog, a mely minden tárczánál előfordul, kezdve a honvédelmi ministerium tárczájától, a mely csaknem kizárólag virement, egész a belügyministeriumi tárczáig, a melyben a legkevésbé van kifejezve az átruházási jog, de mégis kis mértékben abban is megvan. Budgetünk tulajdonképen a budgetszerőség jellegét immár elvesztette; hisz akár bátran mondhatjuk azt is: kormány, itt van 220, vagy 230 milliónyi jövedelem, tessék ezt elkölteni belátásod szerint. Tehát mondom, nem a költségvetés alaki oldaláról vau itt szó, hanem szó van magáról a lényegről, szó van arról, hogy meggyőződésem szerint nagy szerencsétlenség az, midőn a nemzet ezen 6 esztendő alatt, mintegy elkábítva, megszokva az adósságcsinálást, észre sem veszi, hogy az a veszély, mely annyira felriasztotta volt a nemzetet az 1874. év végén, ezen hat esztendő alatt nemcsak, hogy el nem múlt, de lépésről lépésre még inkább és aggasztóbb alakban közéig felénk {Igaz! a szélső balon) és lehetetlen, hogy a magyar hazafi mély aggodalommal ne nézzen, nem mondom a messze, de a közel jövő felé és minekünk, a nemzet képviselőinek, kötelességünk idejekorán figyelmeztetni a nemzetet erre a veszélyre. Nem tesszük mi ezt pártszempontból. Vannak e kormánynak és vannak e rendszernek ezenkívül is annyiféle hibái, hogy talál az ember elegendő okot az oppositióra még akkor is, ha pénzügyeink rendezve volnának. Tehát nem pártszempont, hanem a hazafiúi érzet, hazafiúi kötelesség parancsolja, hogy erre a rendkívüli helyzetre felhívjuk a nemzet figyelmét annyival inkább, miután éppen azon időben, midőn a jelenlegi kormány vette kezébe a kormány gyeplőit, ő Felsége trónbeszédében különösen felhívta a nemzet képviselőinek figyelmét az állam pénzügyi helyzetére s maga a korona kimondta azt a szót: hogy ha az ország nem képes a maga pénzügyeit rendezni, még az állam létele is veszélyeztetve van. Én ezen állami léteit ma sokkal inkább veszélyeztetve látom, mint volt 1875-ben. Ennek bebizonyítására vállalkozom a lehető legrövidebben. {Halljuk!) A pénzügyminister nr exposéjában általános képet igyekezett nyújtani az államháztartásról. Ezen átalános képnek kifestésében ő azt állította, hogy 1875 óta 1879. év végéig összes bevételeink 30 millióval szaporodtak, hogy ezen 30 millióban az adók összesen 12 millió erejéig szerepelnek, a többi mind a természetes fejlődés eredménye. Ennek most újból kifejezést adott a t előadó ur is. Hát engedje meg nekem a minister ur, hogy sok beszéd helyett számokkal feleljek erre, a melyekkel meg lesz felelve egyszersmind a t. előadó urnak is. Hogy mennyivel szaporodtak az adók a jelen cabinet létezése óta, összeállítottam a zárszámadások alapján és remélem, hogy azok helyességét senki kétségbe vonni nem fogja. {Halljuk!) 1874. végén, illetőleg 1875. elején egész Magyarországon 6-fcle adónem volt: a földadó, házadó, jövedelmi adó, személykereseti adó, malom-, kereskedelmi-, ipar- és védelmi adó, ezek jövedelmeztek akkor, mikor a jelen kabinet az 46*