Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-297
366 97. országos ülés november 15. 18SÖ. Ügyek rendezését átvette, együttvéve következőleg : Áföldadó 36.689,461 frtot, aházadó 8.631,644 frtot, a jövedelmiadó 13.675,345 frtot, a személykeresetiadó 9.018,950 frtot, a malom-adó 40,021 frtot, kereskedelmi-, ipar- és védelmiadó 327,672 frtot, összesen 68.388,093 frtot. Ez volt az összes egyenes adó. 1879. végén az adónemek hatról már tizenkettőre emelkedtek s ha hozzá számítom az 1880-ban behozott hadmentességi adót, megvan a fatális szám, a tizenhárom. És ezen adatokat csakis az egyenes adókról voltam képes ily pontosan összeállítani. Ezen adók, a nélkül, hogy elősorolnám, felrúgnak most 82.860,069 frtra szemben az 1875. év elején volt 68 millióval. így tehát hat év alatt csak az egyenes adók 14.471,976 frttal emelkedtek. És most kérdem a ministerelnök úrtól, hogy vájjon akkor, mikor ő hires februári beszédét elmondotta és midőn megtámadta az akkor vele szemben ülő kormányt, bebizonyítván, hogy azon az utón tovább haladni nem lehet, vájjon ha azon kormánynak akkor megadatott volna a 14 és fél milliónyi szaporulat, nem vezethette volna-e az éppen annyi sikerrel az ügyeket, mint a jelen kormány? {ügy van! a szélső baloldalon.) Mi oka volt hát arra, hogy felbomlasson egy nagy pártot és követelje a nemzettől, hogy bizalmát és a kormányt reá ruházza át. {Ügy van! Ugy van! a, szélső baloldalon?) A pénzügyminister ur elfelejtette összehasonlítani, hogy 1874-ben nagy volt a deficit, de 14 és fél millióval volt kevesebb az egyenes adó. Nem is szólok most a fogyasztási adókról. Méltóztatnak emlékezni, hogy azóta emeltük a dohány árát. Ezeket most összegekben kifejezni nem bírom, de mindent összevéve, ha a hadmeutességi adót 3 millióban hozzászámítom, 18-—19 millió plussal rendelkezik a jelen kormány, mint az, a melytől a kormányt átvette. Tehát, mondom, ennyivel szaporodtak az adók s erre a pénzügymhnster ur válasza természetszerűleg az lehetne, hogy igenis szaporodott ugyan az adó, de kimutatom, hogy hová tettük, adósságot törlesztettünk. Igen, de lássuk, miképpen állunk az adósságokkal. {Halljuk!) Lássuk mennyi adóssággal vette át a kormány az ügyek vezetését ég mennyi adósságot csinált ezen hat év alatt? Összeállitottam ezt is. 1875-ben volt földtehermentességi adósság 245,214,649 frt, 1868-ik évi vasúti kölcsön 81,597,600 frt, a gömöri záloglevélkölcsöu 6.392,850 frt, 1871-ik évi 30 milliós kölcsön 28.283,000 frt, az 54 milliós kölcsön 53.188,000 frt; a 767* milliós kölcsön 76.500,000 frt; másik 767* milliós kölcsön 76.500,000 frt; szőlődézsmaváltság 21.640,840 frt; a maradvány- és írtványföldek váltságai 3.800,000 frt; 1870-ik évi sorsolási kölcsön 28.505,000 frt; a lánczhid elsőbbségi adóssága 1.280,500 frt; a lánczhidjogmegváltása 394,232 frt; losonczi vasút elsőbbségi adósság 13,500 frt. Ezek tettek összesen 619.544,029 frtot. Ma, miután hat éven át a t. kormány folytonosan fáradhatlanul rendezte Magyarország pénzügyeit, felmennek az adósságok 909.365,329 frtra, úgy, hogy leszámítva azon összegeket, melyeket új adósságokkal törlesztettünk, tehát a 153 milliós kölcsönt, még akkor is új adósságot csinált a t. kormány 289-824,300 frtot. Tehát szaporítottuk az adókat, különösen pedig az egyenes adókat, úgy, hogy ma maga a t. kormány, mint tette a t. pénzügyminister ur exposéjában s maga a tisztelt pénzüg}d bizottság általános jelentésében elismeri, hogy az egyenes adókat még inkább emelni merő lehetetlenség volna, tehát ezt a véghatárig már megtették éB ezenkívül még csináltak körülbelől 300 milliónyi adósságot. Tehát én kérdem a t. kormánytól, miként lehet azt állítani, hogy ma a helyzet jobb az 1874- és 75-nél. Én ellenkezőleg azt látom, hogy sokkal rosszabb. Rosszabb először azért, mert akkor még rendelkezésünkre állott először is egy nagy birtoktest, melyről még nem volt kimondva, hogy azt most dobra fogjuk ütni s hátra volt még az Ausztriával való kiegyezés, melyre nézve nemcsak Magyarország, hanem a pénzpiac/, is remélte, hogy lesz Magyarországnak annyi esze, ezen kiegyezést akként kötni meg, hogy legalább megélhessen és e remény egyik szilárd alapját képezte hitelünknek. És volt 1875-ben még egy más nagy kincse is a nemzetnek ; volt egy nagy embere, volt egy Tisza Kálmánja, a ki azt hirdette a világnak, hogy ő majd rendezni fogja ezen ország ügyeit; azt, a mit nem tudott eddig senki, ő tudja, csak csoportosuljanak körülötte, menjenek zászlaja alá. {Derültség szélső' balfelöl.) Most ezen reményét is elvesztette a nemzet. Most már Tisza Kálmán nem nagy ember; most már senki sem hiszi és ő maga sem, hogy képes az ország ügyeit rendezni. A helyzet tehát ma komolyabb, mint volt akkor és a pénzügyi bizottság mégis oly rózsás színben tünteti föl a 25 milliónyi hiányt és oly nyugodtan beszél a jövendőről, mintha nem látná ezen számokat, mintha nem emlékeznék azon jaj-felkiáltásra, a mely végig járta néhány évvel ezelőtt az országot, egyik végétől a másikig, mikor a helyzet nem volt annyira pénzügyileg megrontva, mint van ma. Nem akarom most vitatni, hogy a pénzügyi bizottság által megállapított hiány mennyiben reális, mennyiben nem. Én a multak tapasztalatai alapján azt hiszem, hogy nem túlzok, midőn azt állítom, hogy a zárszámadások eredménye a jövő év végén legalább 32—33 milliónyi
