Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-296

356 296, országos ülés november 13. 1880. hogy kötelességüknek megfelelhessenek, — hogy ők magát a törvénynek kötelező ismeretét mi módon szerzik meg, maguk veszik-e meg a törvényeket, vagy a szomszédjuktól kérik kölcsön: ehhez, ugy hiszem, senkinek semmi köze nincsen és ebbe beleavatkozni tökéletesen felesleges. De ha már kell is bele avatkozni a tisztviselők magánügyeibe, ha kell is azokat rendszabályozni: akkor is azt hiszem, sokkal czélszerübb volna ezt magára a törvényhatóságra ruházni. Nem belügymiiiister intézkedjék a megyei tisztviselők efféle dolgaiban, hanem, ha már intézkedni kell, intézkedjék a megye; azt, hogy a minister olyan „minden lében kanál" módon efféle dolgokba ie bele avatkozzék, valósággal feleslegesnek tartom. Ezeknél az okoknál fogva én sem az első, sem a második alineához nem járulhatván, kérném ezen egész §. kihagyását és erre vonatkozólag bátorkodom módosítványomat benyújtani. Elnök: Méltóztassék meghallgatni a módosítványt. Baross Gábor jegyző (olvassd): „A 3. §. hagyassék ki.< Tisza Kálmán mmisterelnök: T. képviselőház ! Csak igen röviden a t. házat ismételten kérem, hogy ezen §-t elfogadni méltóztassék ; azt, hogy az állam nyelvén kiadandó példány megszerzése valamely községre, vagy tisztviselőre nézve fölösleges lenne, el nem ismerhetem, mert a hiteles kiadás utoljára is ez és a hiteles kiadás birtoka szükséges a közigazgatási testületeknek és tisztviselőknek; valamint engedje meg nekem az előttem szólott t. képviselő ur, de azt sem ismerhetem el, hogy magánügye legyen a tisztviselőnek az, hogy megvan-e a kezében a törvény, vagy nincsen. Én reménylem, hogy az országban igen kevés olyan tisztviselő van, a ki ezt nem közkötelességnek, de magánügynek tekintené, mert ha sok ilyen tisztviselő lenne, akkor okvetlenül mind igaz lenne mindaz, a mi a magyar administratió ellen felhozatik; mert a mely tisztviselő magánügynek tekinti, hogy megvan-e neki a törvény, vagy nincs, mely szerint eljárnia kell, az igazán tisztviselőnek nem is való. (Helyeslés a jobboldalon.) Zay Adolf: Én, tisztelt ház, azt hiszem, hogy a tisztelt mmisterelnök ur nem tesz különbséget a törvény])ek tudása és a törvénynek birtoka köztt. Hogy vájjon a tisztviselőnek ládájában megvan-e a törvény, az a tisztviselőnek magánügye, de a törvényt tudni és azt végrehajtani is tudni, az közkötelesség. De a t. mmisterelnök ur meg fogja engedni azt is, hogy azon tisztviselő képes lesz a törvényeket nem csupán a maga példányából is megismerni. Hogy honnan veszi a törvényt s mikép tanulja meg, az az ő saját ügye. Mi követeljük, hogy a tisztviselő ismerje a törvényt, mert azt követelhetjük is, de hogy meg is vegye az államtól a törvényeket, az az ő dolga. Miután pedig a törvényhatóságnak ugy is meglesz a példánya, feleslegesnek tartom, hogy a tisztviselők kényszeríttessenek a törvények megtételére. Ebből a szempontból elfogadom Mocsáry Lajos t. képviselő ur módosítványát. Rakovszky István előadó: T. ház! Legyen szabad csak nagyon röviden reflektálni azok miket Zay Adolf képviselő ur mondott. (Halljuk! hulljuk!) Először is bátor vagyok megjegyezni, hogy a dolog practicumát tekintve, a tisztviselőkre nézve csak előnyös lehet a törvénynek intézkedése, mert én nem képzelek tisztviselőt, a ki a törvényeket eddig meg ne szerezte volna s ezután a javaslat értelmében azon előnyben részesülend, hogy olcsóbban fogja megkapni. Hogy egyes tisztviselőktől ne legyen követelhető a törvények és rendeletek megszerzése, azt én nem vagyok képes megérteni és nem is fogadhatom el, mert az, hogy megvan a községben, vagy a törvényhatóságnál a törvény, még nem elég. Ha szüksége van ugyanis arra a tisztviselőnek, az nem járhat azután a központba a megyeházára, vagy saját hivatalából egy egészen más épületbe, a községházára; hanem szükséges, hogy az neki is meglegyen helyben és pedig nem azért, hogy azt megtanulja és tudja, hanem azért, hogy a közönség is megtalálja bizonyos pillanatban a hivatalos helyiségben azon hivatalos kiadványokat, a melyekre szüksége van. Más államokban, például Ausztriában, kötelezve vannak a tisztviselők és hivatalnokok, hogy a közönség számára bizonyos órákban készen tartsák a törvényeket és rendeleteket. Azt elvárjuk a tisztviselőktől, hogy neesak megtanulják, hanem birják is az eredeti törvényeket, kérem azért a tisztelt házat, méltóztassék az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, következik a szavazás. {(Halljuk!) És pedig az első kérdés az lesz: elfogadja-e a ház a harmadik §-t a bizottság szövegezése szerint, igen, vagy nem? Ha elfogadtatik, akkor Mocsáry Lajos képviselő ur indítványa, mely a §-t kihagyatni kívánja, elesik; ellenben Cosma Párthén képviselő ur módosítványát külön fogom szavazás alá bocsátani, minthogy az a szövegbe beilleszthető. Mielőtt ezen kérdéseket feltenném, méltóztassanak még egyszer meghallgatni a módosítványokat. Baross Gábor jegyző (olvassa Kosma Párthén és Mocsáry Lajos módosítványaii). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 3. §-t a bizottság szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a 3. §-t a bizottság szövegezése szerint elfogad-