Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-296

296. országes ülés november 13. 1889. g5g t. i. a második §. első bekezdése helyett egy új szövegezés indítvány oztatik. Ennek következtében az első kérdés az lesz, elfogadja-e a ház a második |-t a bizottság szövegezése szerint? Ha ez elfogacltatik, akkor a stylaris módosítás elesik; ha pedig nem fogadtatik el, akkor fel fogom tenni azon kérdést: hogy elfogadja-e a ház a 2-ik §-í azon módosítással, melyet Ápáthy képviselő ur előterjesztett? Kérdem tehát, elfogadja-e a ház a 2. szakaszt a bizottság szövegezése szerint? (Nem fogadjuk !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy nem fogadtatott el. Ennek következtében kérdem, elfogadja-e a ház a 2-ik §-t azon irályi módosítással, melyet Apáthy képviselő ur beterjesztett? (Elfogadjuk!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez elfogadtatott. Baross Gábor jegyző (olvassa a 3-ik%-t). Cosma Paríliéa: T, ház! En azt gondolom, hogy ezen. §-nak czélja nem csak az, hogy a törvényeknek hivatalos kiadása kellő számban keljen el, hanem az is, hogy alkalom nyújtassák minden oly embernek, a ki köteles tudni a törvényt, hogy azt megkaphassa és vele megismerkedhessek. Eddig is panasz volt mindig a házban, hogy a törvények kellőkép nem hirdettetnek ki, illetőleg nincs elég alkalmas provisió, hogy a törvények kellőkép kihirdettessenek és tudomásra hozassanak. Erre az mondatott, hogy a törvények kinyomatnak minden nyelvben, de hát nem veszik. Én tudom, hogy igen kevés példányt vesznek meg a törvények azon kiadásából, mely nem az állam nyelvén van szerkesztve. De ennek főoka az, hogy különösen a községek nem is tudják, hogy ők a maguk előirányzatába beveheíik évenkint egy ilyen törvénynek az árát. En nem akarom ellenezni, hogy minden község bírja az állam nyelvén a törvények hivatalos szövegét; de szeretném bevenni a §-ba, hogy oly községek, melyeknek van jegyzőkönyvi nyelvük is, kötelesek legyenek venni azon kiadásból, a mely azon jegyzőkönyvi nyelven van szerkesztve. Ezzel ugyanazon ezél éretik el, a mely a §-ból kitetszik, hogy a törvények magyar kiadványa is elkeljen, de eléretik a törvénynek főczélja is, hogy annál inkább képesek legyenek az illetők megismerni és megérteni a törvényt. Vau igen sok oly község, a hol hiába lesz meg az állam nyelvén kiadott példánya a törvénynek, azért azt azok legnagyobb része, a kik hivatva vannak azt végrehajtani, nem fogja megérteni. Én tehát egy rövid módosítványt vagyok bátor beadni, hogy ezen szavak után „egy-egy az állam nyelvén" iktattassék be „és saját jegyzőkönyvi nyelvén." Ekként a község kénytelen lesz két példányt venni, egyet az állam nyelvén, másikat a jegyzőkönyvi nyelven. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): Módo KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XIV. KÖTET. sítvány a 'ó. §-hoz. A 2-ik sorban ezen szavak után „az állam nyelvén" tétessenek ezen szavak: „és saját jegyzőkönyvi nyelvén". Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! En igen röviden csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy azt gondolom, hogy törvényileg kötelezőleg kimondani nem volna helyes más kiadásnak, mint az állami hivatalos nyelven való kiadványnak megvételét. De azért a jogosultság e mellett azt más nyelven is megvenni, teljesen fennáll és fenn kell, hogy álljon s annak gátot vetni bizonyosan senki nem fog; de kötelezőleg, törvényileg mást kimondani, mint az állam nyelvén való kiadás megvételét, azt hiszem, ezélszerútlen volna. (Ugy van! Helyes! a jobboldalon.) ííocsáry Lajos: T. képviselőház ! Hamar méltóztatott átalánosságban elfogadni a Reiehsgeseízblatt-ról szóló intézkedést, kérném, hogy legalább ezt a harmadik §-t teljesen mellőzni méltóztassék. Az első alinea azt mondja: A törvényhatóságok, rendezett tanácsú városok, nagyközségek és körjegyzői szövetkezetek kötelesek a törvénygyűjtemény évi folyamának egy-egy, az állam nyelvén kiadott példányát megszerezni En azt hiszem, t. ház, hogy igen gyakran lesz olyan eset, hogy az állam nyelvén, a magyar nyelven kiadott törvényekre igen sok községnek nem lesz szüksége, hogy alig fogja annak hasznát venni; ellenben nagyon is szükséges, hogy más nyelveken, tehát az ő saját nyelvén kiadott törvényeket, vagy legalább egy részt azokból bírjon. Most már mi fog történni a törvénynek ezen intézkedése következtében? Az, hogy ha a törvényhatóság ezélszerűnek találja, hogy más nyelven kiadott törvényeket szerezzenek be, mert én megvallom, nem tartom, szükségesnek, hogy minden község minden törvényt bírjon, hanem csak némely törvényeket, a melyeknek közelebbről ismerése csakugyan szükséges — akkor a községek hivatkozni fognak a törvény azon rendelkezésére, mely őket a más nyelven való példány megszerzésére nem kötelezi. Ezt voltam bátor megjegyezni az első alineára. A második alinea azt mondja, hogy: „ A belligyminister rendeleti utón állapítja meg, hogy a törvényhatóságok tisztviselői közül, kik legyenek kötelezve ezen törvény-gyűjtemény megszerzésére" stb. En azt hiszem, hogy általában nem helyes eljárás az, bele avatkozni a tisztviselőknek —• valósággal mondhatom — magánügyeibe. Ez a túlságos rend szabályozás, a bürokratikus eljárásnak, bürokratikos szellemnek valóságos túltengése. A fellebbvalók követelhetik azt minden tisztviselőtől, hogy kötelességüket teljesítsék; de hogy ők mi módon qualificárjuk magukat arra, 45