Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-273

273. országos ülés június l. 1880. 29 csak veszthet, midőn ki van mutatva, hogy egy- ! átalán nem indokolható, miként az állam áldozatokat hozzon egy vasút megvételéért, mégis e vasutat ismét más magántársulat kezelése alá akarja a kormány adni, akkor nagyon természetes, hogy kénytelen az ember kutatni, mi lehet annak az oka, hogy erre a megfoghatatlan útra tért a kormány. Én nem kívánom a dolgot oly színben tüntetni fel, mint azt a tiszt, pénzügyminister ur magyarázta, csakis a ház figyelmét kívántam felhívni azon rendkívüli ellenmondásra, mely a törvényjavaslat ezen §-ában s a viszonyok által indokolt helyzetben létezik. {Helyeslések.) Hieronymi Károly: T. ház! Az előttem szólt t. képv. ur álláspontja röviden azzal jellemezhető, hogy ő, különböző okokból, az északkeleti vasutat szintén az állam által me.>váltandónak tartja. Természetes, hogy a ki ezen álláspontból indul ki, nem helyeselheti a törvényjavaslat azon pontját, mely szerint a most beváltandó tiszai vasútnak bizonyos része az észak-keleti vasútnak adassék át. Mert a ki az észak-keleti vasutat meg akarja váltani, természetes, hogy a tiszai vasút minden részét az állam kezében megakarja tartani. Azonban nem hiszem, hogy ez helyes álláspont lenne, nem pedig azért, mert minden vasútnak ily rohamos államosítása, mint a milyen bekövetkeznék, ha rövid idő múlva k-keleti vasút is be váltatnék, sem az államvasutak helyes admiuistratiójáuak, sem forgalmi érdekeinknek érdekében egyáltalában nem áll. Én tehát a t. előttem szólott beszédével, ki oly álláspontból indul ki, melyet én el nem fogadok, tovább nem akarok foglalkozni, hanem áttérek György képviselőtársam felszólalására. 0 legelőször azt mondja, kitűnik abból mily fontos a szőnyegen levő kérdés, hogy három ipar- és kereskedelmi kamara adott be kérvényt a t. házhoz. Én nagy figyelemmel hallgattam végig e beadványokat és igyekeztem azokból megtanulni, miféle nagy országos fontossággal bir az, vájjon átadatik-e a vasút az észak-keletinek, vagy megtartatik az állam kezében ; és röviden e kérvényekből azt tanultam, hogy azért nem szabad az észak-keleti vasútnak átadni e vonalszakaszt, mert ez a tiszavidéki vasútnak legjövedelmezőbb szakasza. Azt hiszem t. hág, hogy azon kereskedelmi és iparkamarák e tekintetben roszul vannak értesülve. Igenis, a tiszavidéki vasút e szakaszai addig, a mig a tiszavidéki vasútnak kezelése önálló és mig a tiszavidéki vasat folytatja azt a forgalmi politikát, a mely természetellenes irányú hálózatának megfelel, lehetnek jövedelmezők, mert köztudomású dolog, hogy a tiszavidéki vasút mindazon szállítmányokat, a melyeket akár Kassa vidékéről, akár Miskolcz - Debreczen felől irányoz Budapestre, vagyis oly pontokról, melyek Miskolcz felé érték volna közelebb Budapestet, saját érdekében és helyesen, nem a rövidebb vonalon Miskolcz felé irányozza, hanem Debreczen felé. Csak ezen természetellenes forgalom irányítás folytán következett az be, hogy a szóban forgó miskolcz-debreczeni szakasz, a tiszavidéki vasút kezelésében jövedelmezőnek bizonyult. Ez azonban t. ház, abban a perezben, a melyben az állam veszi át e vasutat, megszűnik a következő okoknál fogva. Az államvasutnak nincsen érdekében a forgalmat természetellenes irányba terelni, hanem a Kassáról és azon vidékről feladott árúkat a legrövidebb úton, Miskolczon át fogja Budapestnek irányozni, más felől a Szatmár felé irányuló forgalmat Debreczen felé fogja indítani. A miskolcz-debreczeni szakasznak tehát, a mint az állam a tiszavidéki vasutat átveszi, átmeneti forgalma nem lesz, hanem lesz helyi forgalom, a mely ezen vidéken érvényre jut. Ez ellen, t. ház, azt mondják a kérvényezők, hogy van ezen vonalon is átmeneti forgalom és ez a miskolcz-brassói. Ez átmeneti forgalom lehet ugyan fontos Miskolcz és Brassóra nézve, de hogy ez a pályát jövedelmezővé tenni nem fogja, arról én meg vagyok győződve és meg van győződve mindenki, a ki a viszonyokat ismeri. Az első argumentum tehát, melyet az ipar- és kereskedelmi kamara felhoz, t. i. ho<iy jövedelmező pálya adatik ki az állam kezébői, nem áll. Hallottam azután azt a második argumentumot, hogy nagyon fontos pálya ez, mert északi Magyarországot déllel köti ös-ze. Én, t. ház, nem tudok oly vasutat, mely északot déllel, vagy keletet-nyugottal ne kötné össze és a mely e szempontból bizonyos fontossággal ne birna. Azonban, t. ház, az ország közforgalma szempontjából csak azok a vonalak bírnak fontossággal, a melyek nevezetes emporiumokat, az ország nevezetes forgalmi, vagy export helyeivel kötnek össze. A miskolcz-debreczeni vonalakat pedig, a melyek nem egyenes irányban haladnak, ilyenekül elismerni nem lehet. György Endre t. képviselő ur a lupkovi irányról is beszélt és erről azt mondták, hogy ezen forgalom transversalis irányban fog eítereltetni. Lehet, hogy a t. képviselő ur ezen forgalomnak nagy fontosságot tulajdonít, de ez csak azért van, mert nincs tájékozva a tényleges körülmények felől. A magyar államvasutak kötelességüknél és a dolog természeténél fugva feladatuknak tekintették a galiczai forgalmat lehetőleg cultiválni. Azonban minden igyekezetük hajótörést szenvedett, mert ily forgalom nem létezett, szomorú dolog ugyan ez t. ház, de ez igy van. Ennélfogva György Endre t. barátom ezen érve sem bir rám nézve nagy nyomatékkal. Azonban legfurcsább azon érve, hogy ha a kér-