Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-273

30 273. országos Més június 2. 1H80. déses vonalrész átadatik az éjszak-keleti vasútnak, akkor Máramaros-Sziget irányában három vonalon fog keresztül menni a forgalom. Hát ezt csakugyan mesterség volt kihozni. Most, a hogy állanak a viszonyok, Miskolez fele' aMáramarosSzigetre menő forgalom csakugyan három vonalon megy keresztül: keresztül megy a magyar államvasuton Miskolczig; tiszai vasúton Miskolcztól Szerencsig; és az éjszak-keleti vasúton Szerencstől Máramaros-Szigetig. Ha már most az állam beváltja a tiszai vasutat, azon forgalom, a dolog természete szerint, két vonalon fog keresztül menni és pedig két vonalon: akár átadatik, a miskolcz-debreczeni szakasz az északkeleti vasútnak, akár nem. Mert ha nem adatik át ezen szakasz, a hogy azt György képviselő ur kívánja, akkor a magyar államvasuton fog végig menni a forgalom Pestről Miskolczon át Szerencsig, ezen esetben a Miskolcz-szerencsi vasút államvonal lévén; és Szerencstől Máramaros-Szigetig az észak-keleti vasúton; ha pedig a szóban forgó vonalrész az észak-keleti vasútnak átadatik, akkor is két vasúton fog keresztül menni, mert akkor a budapestmiskokzi lesz az egyik és a miskolcz-szerencsszigeti vonal a második. De erre azt mondja György képviselő ur, azért fog menni három vonalon, mert az állam azt követeli az észak-keleti vasúttól, hogy külön számadást vezessen az átadandó tiszai vonalról. Szeretném tudni, vájjon György Endre a magyar államvasuton végig utazván, a coupéban megérezheti-e, hol van az a pont, a melytől kezdve külön számadás kezdődik ? (Derültség.) Mert a magyar államvasutak vonalairól két külön szakaszban vezettetnek a számadások és akárhányszor utazott t. barátom bizonyos pontokon keresztül, a hol külön számadás kezdődik, a nélkül, hogy azt valaha észre vette volna. Már én azt hiszem, hogy azon személy- és árúforgalom, mely keresetül fog menni a miskolcz-máramarosszigeti vonalon Szerencsbe, nem fogja észrevenni, hogy Szerencstől új számadás kezdődik. De nagyon is észrevehető lesz a kiadásokban és a kezelési kimutatásokban, ha nem adatik át azon vonalrész az észak-keleti vasútnak, a mint György Endre képviselő ur kívánja, a kezelésben nagyon is észrevehető lesz. Mert mi lesz akkor? Az, hogy a magyar államvasút elindul Budapesten, el fog menni Miskolczon Kassáig és ez a dolog természetében fekszik. Már most ha a Miskolczdebreczeni vonalrész nem adatik át az északkeleti vasútnak, akkor a magyar államvasutnak Miskolcztól Szeencsre külön vonatot kell berendezni, mert hiszen az az átmeneti vonat elmegy egészen Kassáig, ott aztán külön gép, külön gépész, vonatkísérő személyzet, külön expeditió szüköéges. De minthogy Szerencsen kezdődik az észak-keleti vasút, át kell adni újra külön vonatnak, külön géppel, külön gépészszel, külön vonatkísérő személyzet, külön új expeditióval. Azonban ha az történik, a mit a törvényjavaslat contemplál, akkor elmegy az államvasutak vonata Miskolczon keresztül Máramaros-Szigetre. Miskolczon ugyan új vonat alakittatik, az északkeleti vasút vonala és ezen egy és ugyanazon vonat, egyetlenegy expeditióval el fog érkezni Máramaros - szigetre. No már kérdeni, mi lesz aztán könnyebb, az-e, ha külön vonat-espeditiót kell berendezni a magyar államvasutak miskolczszerencsi szakaszán, vagy az észre nem vehető külön számadás áll be, mely, ismétlein, semmi nehézséget nem okoz. Nem akarom a t. háznak figyelmét hosszasan igénybe venni avval, hogy egészen hasonlóan felsoroljam a viszonyokat a másik irányra nézve, mert mutatis mutandis, áll a másik irányra is, a debreczen miskolczi szakaszra is. Kezelés szempontjából tehát akárhogy tekintsük a dolgot, akár az átalános szempontból, melyet t. i. a helyes csoportosítás alapelvéül kell felállítani, akár tisztán a kezelés czél szerűségét, egyszerűségét, folytonosságát tekintsük, a törvényjavaslatnak intentiója helyes. Azonban nem áíalom kijelenteni, hogy ezen egész intézkedés annyi szót, a mennyi már rá vesztegettetett, csakugyan nem ér, mert abból, ha a vonal nem adatik át a magyar észak-keleti vasút kezelése alá, valami nagy veszély nem származik, mert fogja kezelni, czélszerűtlenebbül ugyan, drágábban ugyan, de fogja kezelni az állam. De ha valakinek szivén fekszik, hogy a magyar vasutak czélszerüebben, olcsóbban, helyesebben kezeltessenek, akkor a törvényjavaslat ezen §-ának ellene lehetetlen szavaznia. (Helyeslés jobbfelÖl.) Gaál Jenő' (pécskai): T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavalat 4. §-a oly intézkedéseket tartalmaz, melyek szükséges voltát bebizonyítani, ha talán nem is éppen lehetetlen, mert hiszen a dialectica merész művészete sokszor rendkívüli dolgokra is képes, de az mindenesetre igen nehéz feladat, mert minden elfogadható érv ellene szól és az csupán félrendszabály levén, még közvetlen czéljának elérésére sem alkalmas. Az előttem szólott képviselő urak közül, különösen György Endre t. képviselőtársam, a tiszavidéki vaspálya miskolcz-debreczen-püspökiadányi vonalának az észak keleti vasút kezelése alá leendő adása ellen úgy érvelt s annyi fontos argumentumot hozott fel, hogy nekem ezen argumentumokkal szemben más feladatom alig marad, mint azokat más oldalról tüntetni fel és egy pár oly adatot hozni fel, melyek az 8 érveinek nyomósságát csak még világosabbá tenni vannak hivatva. (Halljuk!) A törvényjavaslat említett intézkedése, t. ház,