Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-273

2M 273. országos ülés június 2, 1880. szólt t. pénzügyminister ur észrevételére vagyok bátor — hasonlóan — néhány észrevételt tenni és csakis ezekre szorítkozom azért, mert a törvényjavaslat ezen határozatára nézve már az általános vita alkalmával elmondtam nézetemet. Az igen t. pénzügyminister ur előadásában, mindenekelőtt egy igen éles ellentétre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. {Halljuk balfelöl) Ez ellentét azon motiválásában foglaltatik, a mely által bebizonyítani igyekezett azt, hogy a tiszavidéki vasútnak kérdéses vonalait azért kell az északkeleti vasút kezelése alá bocsátani, mert ezen vasutvonalak csak másodrendű vonalak, illetőleg azok csak másodrendű forgalommal birnak és igy természetesen egy elsőrendű vasút forgalmával együttesen nem elég czélszerűeu kezelhetők, hanem az északdceleti vasútnak adandók át azért, mert e vasút is — legalább, a mint előadását értelmezni lehet — csak másodrendű forgalom közvetítésével foglalkozik. No már, t. ház, én részemről e felfogás helyességét elfogadni egyáltalán nem tudom, először azért, mert mindazok, a kik eddig éppen a garantirozott vasutak államosítását kívánják, azon érvet használják leginkább, hogy ezen garantirozott vasutaknak legnagyobb része, nem mint másodrendű, hanem mint elsőrendű vasút van berendezve, daczára annak, hogy csak másodrendű forgalmat közvetítenek. Nézetem szerint tehát akkor, midőn elismerjük, hogy a tiszai vasút ezen vonalai csak másodrendű forgalmat közvetítenek, ebből korántsem az következik, hogy azokat az északkeleti vasuttársulat kezelésébe adjuk át, a mely szintén nem másodrendű, hanem ellenkezőleg elsőrendű forgalomra van berendezve — bár csak másodrendű forgalmat közvetít; — ennélfogva ettől egészen eltérő nézetem az: tartsa meg az állam a kérdéses tiszai vonalak kezelését, kezelje azokat, mint másodrendű eket, de kövessen el egyszersmind arra is mindent, hogy az északkeleti vasút is minél előbb állami kezelés alá vétessék és ugy kezeltessék, mint másodrendű vasutakat kezelni kell. A pénzügyminister urnák azon kijelentését, hogy az északkeleti vasút igazgatási költségei az által, ha nagyobb hatáskörre fognak terjesztetni, minden esetre kisebb fokra szállanak, indokoltnak nem találom; pedig azért nem, mert ha az északkeleti vasútnak jelen igazgatási költségei jelen hatásköre mellett túlságos nagyok, akkor ezeket, felfogásom szerint, az által nepa kevesbítjük, hogy ugyanazon igazgatóság hatásköre alá még nagyobb kiterjedésű vonalakat teszünk, hanem apasztani fogjuk az által, hogy ha a csekély szállítási forgalomnak megfelelően, kisebbítjük a nagy igazgatási költségeket, ha ennélfogva a jelen igazgatóságot feloszlatjuk és e vasutat államivá tesszük. {Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Kijelentette továbbá a pénzügyminister ur azt is, hogy azon ellenvetés, hogy az északkeleti vasút sorsa még nincs eldöntve, azért ideiglenes intézkedés nem történhetik, nem alapos, mert nem sürgős tárgy az és ma még nem lehet a felett szólani, hogy mi történjék e vasúttal. Ellenkezőleg t. ház! sürgős és fontos azon kérdés, hogy mi történjék az északkeleti vasúttal; és én igen csodálkozom, hogy a minister ur nem találja a kérdést oly sürgősnek, holott mindnyájan tudjuk, hogy a költségvetési vita alkalmával mindig azon 15—20 millió képezi a főnehézséget, mely vasúti garantiákra adatik. Azt hiszem, hogy ez összegnek kisebb, vagy nagyobb mértékben történő csökkentése, igen sürgős és igen jelentékeny gondoskodása tárgyát képezi a törvényhozásnak. Azért úgy az északkeleti vasútnak, mint az állani garantiáját igénybe vevő más vasutak sorsának eldöntését én igen sürgősnek tartom és ez okból nem találom ezélszerűnek, hogy e kérdésnek praejudikáljunk az által, hogy az észak-keleti vasúttársaságnak még nagyobb hatáskört adjunk. Végre még csak egy megjegyzésre szorítkozom, minthogy a pénzügyminister ur felvetette azt a kérdést, hogy ki nyer az által, ha a kérdéses vonalak az észak-keleti vasúttársaság kezelése alá adatnak, azt állítván, hogy az államvasút fog nyerni, mert nem kell másodrendű vonal kezelésével foglalkozni, hanem e kezelése csak az elsőrendű forgalomra szorítkozhatik. Eu azon- . ban nem látok ebben oly indokot, mely e tekintetben elhatározásunkra befolyással bírhatna, mert a mint tudjuk, az állami vasutak ma is sok oly másodrendű vasútvonalat kezelnek, melyeknek forgalma is csak másodrendű; és igy tehát a magyar államvasút sokkal előnyösekben kezelhet ily módon oly vasutat, mely saját tulajdona, mint az észak-keleti vasút oly vasutat, mely másnak tulajdona, melynek kezelésében ennélfogva más vasútnak ellenőrködési jogot is kell adni. Arra nézve, hogy az észak-keleti vasút igazgatósága is nyer ez üzlet átvétele által, már a múltkor megmondtam a véleményemet, azonban azt hiszem, hogy ha az észak-keleti vasút nyerne ez által, csak az állam rovására nyerne. Végre t. ház! én nem engedhetem meg azon megjegyzés jogosultságát, melyet a t. pénzügyminister ur tett, midőn azt állította, hogy én e kérdésből személyes kérdést csináltam. Én azt nem tettem, de a viszonyok magok olyanok, hogy lehetetlen, ha valaki e kérdéssel foglalkozik, ne hogy érintsen oly vonatkozást, mely személyekkel hozható kapcsolatba. Mert midőn ki van mutatva, hogy a javaslat által senki nem nyer, az állam pedig