Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-294

294. országos ülés november 8. 1SS8. 337 Horvátországban a Magyarország és a magyar kormány ellen való ellenszenv sokkal nagyobb, sokkal mélyebb, a kedélyek ellenünk sokkal ingerültebbek, mint újkori történelmünk bármely korszakában; sőt vannak emberek, kik még közelebbről ismervén a viszonyokat Horvátországban mint én, állítják, hogy ott sokkal mélyebb az elégedetlenség és sokkal nagyobb az elkeseredés ezen szó, vagy ezen fogalom ellenében „magyar állam", mint volt az 1848/49-iki napokban. Akkor a társadalom bizonyos rétegeit csak kényszererővel és hatalommal tudták Magyarország ellen felizgatni, vagy Magyarország elleni tényleges fellépésre birni és ma a társadalom minden rétegében a legmélyebb elkeseredés, hogy úgy mondjam, gyűlölet tenyész. Én, t. ház, nem hiszem azt, hogy ez a gyűlölet éppen mesterségesen szittatott volna fel ellenünk; én nem hiszem még azt sem, hogy ez a faj, vagy nemzetiségi különbözetre volna visszavezethető kizárólagosan; sőt nem hiszem, hogy e nagy szakadásnak, a mely a kedélyekben ott és itt közttünk van, pusztán faji és nemzetiségi indokai legyenek; hanem tudok egy dolgot, a mit tud mindenki: a közgazdasági helyzet, az anyagi helyzet Horvátországban is ugyanaz, a mi nálunk, ugyanaz a politikai és ugyanaz a pénzügyi rendszer áll fenn ott is, a mi nálunk, a társadalomtól ugyanoly óriási mérvű terhek követeltetnek az ország nevében ott is, mint nálunk és a pénzügyi kezelés épp oly lehetetlen, épp oly qualificálhatlan ott is, mint nálunk, mert az a pénzügyi kezelés, mert az a kiszivattyuzási politika, mert az az ország koldussá tételére törekvő rendszer, a magyar állam nevében, a magyar királyi kormány által és annak közegei által űzetik, folytattatik Horvátországban és igenis ez idézi elő azt a nagy elkeseredést (ügy van! balfelöl) és hozzáteszem, az nem fiktív, nem képzelt, nem mesterkélt, hanem igenis mély és valódi és a körülményekben, hogy úgy mondjam, okát is találja. De t. ház, ne ringassuk magunkat illusiókban. Ez az elkeseredés ugyanezen rendszer közegei, hívei és fenntartói ellenében meg van Magyarországon is, {ügy van! bal/elöl) SÍZ a horvát nép, a melyet elemi csapások épúgy bántanak, mint minket s a mely velünk szemközti, mint ők hiszik s mint az intézmények is mutatják, csakugyan nem bir azon önállósággal, a melyet talán vérmesebb politikusai már most óhajtanának, az a horvát nép vegye tudomásul, hogy a magyar nemzetnek jogosult érdekei szintén nem tapasztalnak kíméletet a kormányzó hatalom és annak közegei részéről és hogy, a miről a közelebbi horvát országgyűlésen egyik képviselő, a ki e háznak is tagja, panaszkodott, hogy Horvátországban a pauperismus naponkint rohamosan nő és nő s vele együtt a demoralisatió, — hát ez nálunk is éppen úgy történik. (Igaz! a, szélső baloldalon^) És vegyék tudomásul a horvátok, Polyt képviselőtársam is, valamint azok, a kik otthon vannak és nem jöttek el ez egyezmény tárgyalására, vegyék tudomásul azt: hogy ezen rendSEernek a magyar nemzet, legalább összességében egyáltalában nem híve; a magyar nemzet megszüntetni törekszik e rendszert nálunk is és meg is fogja szüntetni, ha hatalmában lesz, nálunk is. Vegyék tudomásul a horvátok azt, hogy ámbár magyar adresse alatt megy hozzájuk ezen rendszer és annak minden átka, de ezt nem a magyar nemzet csinálta magának és ha egy szerencsétlen pillanatban ez a rendszer reánk bekövetkezett, nem a nemzeten, legalább nem annak összességén múlik, hogy ez ma még mindig fennáll. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem fogadhatom el ezen egyezményt mindenekelőtt azért sem, mert ezen egyezmény szintén ideiglenes, szintén néhány évre szól; bizonyos periodicus, időnkint mindig megújuló válságokkal fenyegető viszonyt állapít meg Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között és mert lehetővé teszi azt, hogy mi sohase jöjjünk tisztába az előttünk álló éveknek egy hosszú sorára, hogy vájjon minő áldozatokat kívánhat még tőlünk a Horvátországgal mindig újból és újból megkötendő egyezmény; másrészről pedig ezen rövid időlejárattal biró egyezményi politika Horvátországnak és Horvátországban időnkint fel-felmerülő pártoknak, mindig módot és alkalmat nyújt arra, hogy az ottani társadalmat gyakran alaptalan, csak képzelt követelések támasztásával, a valódi követelések felesigázásával mindig Magyarország ellen izgassák és a horvát társadalmat felhasználják arra, hogy az egyezkedések újabb és újabb idejének bekövetkeztével Magyarországgal szemközti mindig mintegy ellenséges állást foglaljon el. Egy oly viszony, a melynek leglényegesebb — mert közigazgatási és pénzügyi —• oldala bizonyos határidő múlva folyton elenyészik és újabb és újabb egyezményt követel, még pedig oly egyezményt, a melyre vezető alkut akként jellemezte a t. előadó ur, hogy voltak pillanatok néha az alkudozások közepette, mikor a két fél köztt a viszony teljes elszakítással fenyegetődzött , egy ily egyezmény elfogadása már elvileg sem lehet helyes. Ha bizonyos stabilitást akarunk Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátország köztt, még pénzügyi kérdésekben is oly egyezményt kell keresnünk, a melynek alapján nem egy, vagy két, vagy tíz évre, hanem hosszabb időre biztosíttassák Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátország köztt a békés egyetértés; mert Polyt t. képviselőtársunk legalább a múlt évek történe-