Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-290

290. országos ülés október 2. 1880. 303 mely oly ténykedés van folyamatban, mely több hatalomnak egyetértése utján eszközöltetik, és midőn az ezen ténykedés közben felmerülő újabb jelenségek ezen hatalmak közt mindig újabb és újabb tárgyalásokat tesznek szükségesekké: ezeknek részleteiről sehol a világon — ott sem, a hol mint Madarász József képviselő úr mondta, a képviselet a külügyekre nézve teljes jogkörrel bir — nem szoktak nyilatkozatokat tenni. Azt hiszem, bogy ezt helyesen és alaposan kívánni tőlem nem lehet. Különben a dolog, a melyről szó van, egy nemzetközi szerződés végrehajtására vonatkozik. Vonatkozik pedig olyas valamire —- értvéa a területnek megválasztását, melyről szó van, — a melyet, mint magára nézve legczélszerübbet, Törökország is elismert, s melyhez beleegyezését maga Törökország ünnepélyesen megadta. A végrehajtásra nézve Törökország a hatalmasságok részéről, mint talán ez is köztudomású dolog, mindig újabban és újabban haladékot nyert, előbb 2 hétre, összesen pedig már több mint 6 hétre, a mi azt hiszem, világosan kitünteti, bogy a nagyhatalmasságok közül egyik is Törökország elleni háború megindításának szándékát nem mutatta. A mi különben az osztrák-magyar monarchia külügyeinek vezetését illeti, biztosíthatom róla a t. házat, hogy külügyi hivatalunk feladatául azt tekintette eddig, azt tekinti ezentúl is, hogy az európai egyetértést épen a béke fentartásának érdekében igyekezzék — a meddig csak lehetséges — biztosítani s ebben e magyar kormány részéről természetesen egész erővel támogattatik. Különben, — mielőtt a képviselő ur kérdéseinek utolsó pontjára térnék át, ámbár nem mondhatom meg, mi fog ezen alkalomból még történni, s ámbár ép oly kevéssé határozhatom meg a jövőben történendőket, a mint nem tudta azokat előre meghatározni az angol parlamentben Gladstone: annyit mégis mondhatok, hogy csapatoknak kiszállítása a parancsnokoknak adott utasításokban határozottan ki van zárva az eshetőségek sorából. (Helyeslés.) Ennek nyilvánítása után engedjen meg a képviselő ur, ha azt mondom, hogy az, a mi interpellatiója végén foglaltatik — hogy a magyar kormány álljon jót arról, hogy ha actióba menne is a magyar-osztrák hadsereg, magyar haderő nem fog alkalmaztatni — oly követelés, melyet fennálló törvényeink és alkotmányunk szerint emelni nem lehet. Lehet követelni a kormánytól és a kormány kötelessége reá ügyelni, hogy a magyar-osztrák monarchia hadserege semmi egyébért, mint a magyar-osztrák monarchia érdekeiért ne vitessék harczba, de ha egyszer a magyarosztrák monarchia érdekei miatt harczba vitetik, azt a különbséget tenni, hogy a monarchia egyik államának fiai verekedjenek és a másikéi nem, — lehetetlen. (Elénk tetszés a jobboldalon.) Ennek megjegyzése után kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Madarász József: T. ház! A ininisterelnök úrnak most adott válaszára néhány szerény észrevételem van. A tisztelt ministerelnök ur azt mondta, hogy legkevésbbé sem szokás a részletekben kérni a KI misterektől felvilágosítást, midőn még tárgyalás alatt vannak bizonyos ügyek, még oly államokban sem, hol a külügyek ministere a törvényhozás termében jelen van. Szabad legyen megjegyeznem, hogy én a t. ministerelnök úrtól legkevésbbé sem kértem részletes felvilágosítást egy bizonyos tárgyalás alatt lévő pontban. Csak majd midőn a minisíerebök ur legutolsó kifejezésére rájövök, meg fogja látni, hogy az én kérdésem nem részletes és nem még tárgyalás alatt lévő kérdés. A második, a mit a ministerelnök ur szives volt előterjeszteni, az, hog}^ az ő meggyőződése, az ő befolyása szerint Törökország ellenében a hatalmak nem fognak háborút indítani. Hát a nélkül, hogy én ezt a t. ministerelnök úrtól kérdeztem volna — noha megjegyzem, hogy közvetve arra is vezethető vissza e kérdés, — a ministerelnök ur válasza oly válasz, melyet én a t. ministerelnök úrtól nem kérdeztem, de reménylem, hogy a ministerelnök ur e tekintetben a magyar nemzetnek azon érzületéhez fog ragaszkodni és valósítani fogja ez érzület szerint annak kijelentését, hogy a magyar nemzet a török nemzetben mindig természetes szövetségesét találta (Zaj!) Bocsánatot kérek, a mint képviselőtársaimtól hallom — igen, „az újabb időkben", — de hozzá teszem: a múltban is. Méltóztassék megengedni, ne feszegessük ezt! — Hát én meghagyom azok hitét, a kik azt vélik, hogy Magyarország boldogabb az osztrák szövetséggel, de egyúttal nem késem kijelenteni a ház előtt azt, hogy én Magyarországot sokkal boldogabbnak vélném, hogy ha az osztrák szövetség helyett a török szövetség állana oldalán. (Nagy derültség jobbfelb'l.) Tehát eltekintve e meggyőződésem kifejezésétől, a minek ellenkezője önöknek szintén szabad, engedjék meg kijelenteni, hogy én a mellett, hogy a magyar nemzet szövetségesének találom Törökországot, nem elleneztem soha azt, hogy a keleti népeknek természetszerű, igazságos és jogos követeléseik támogattassanak; s ezt bárki barátaim közül sem ellenezte. Azért tehát ministerelnök urnak ezen megkérdezésem nélküli feleletét, hogy az valósuljon, óhajtom. A mi azt illeti a ministerelnök ur feleletének harmadik részében, hogy ő befolyását arra