Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-290

304 290. országos ülés október 2. 1380. érvényesítendi és majdnem biztosít, hogy csapatok a nagyhatalmasságok által kiszállíttatni nem fognak, ez azután azon kérdésem, melynek velejére a ministerelnök ur észleletében adta meg a választ. De rá megyek most itt, hogy én nem kértem a t. ministerelnök úrtól a részletekre nézve felvilágosítást, de kértem arra, hogy a magyar haderő nem fog erőszak esetében alkalmaztatni, s mert a t. ministerelnök ur a házat és a ház által a nemzetet feleletében biztosította a felől, hogy a csapatok kiszállíttatni nem fognak : ime ez a t. ministerelnök ur felelete azon kérdésemre, hogy a magyar haderő nem fog-e a tettlegesség esetében alkalmaztatni; én tehát ezen részét válaszának tudomásul veszem és óhajtom, hogy ez igy történjék. Szabadságában van a t. ház bármely tagjának a választ tudomásul nem venni; én ezt tudomásul veszem ; tudomásul veszem a t. ministerelnök urnak itt kijelentett azon nyilatkozatát, hogy a csapatok partra szállíttatni nem fognak, tehát a magyar haderő nem fog tettlegesen részt venni. A mi azt illeti, hogy a t. ministerelnök ur rá ment válaszában arra is, hogy hiszen ha a mostani alkotmány szerint, pl. a delegatio belenyugszik abba, hogy tettlegesen is részvétessék egy vagy más esetben, az esetben a magyar haderő nem válhatnék külön, együtt kellene működni az osztrák haderővel. Bocsásson meg, én Magyarország parlamentjében nem kérdhetem azt, a mit a birodalmi tanácsban képviselt országok képviselői kérdezhetnek az osztrák kormánytól ; én Magyarország képviselő-testületében mindig csak azt kérdem, a mi Magyarország parlamentjének joga, mert Magyarország haderejével Magyarország parlamentje és Magyarország parlamentje szerint Magyarország kormánya rendelkezik. Tehát ezen kijelentésem mellett én a t. ministerelnök ur válaszát tudomásul veszem. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak egy rövid szóval kívánok válaszolni főleg azon irányban, hogy a tisztelt képviselő ur, ugy látszik, azt találta, hogy én felesleges dologra is feleltem. Igaz, a kérdőpontokban nem emlékezik meg róla a képviselő ur, de talán maga is fog emlékezni reá, hogy bevezető beszédében, a „magas kapu" érdekeit hangsúlyozta s erre szolgált feleletemnek idézett része válaszul. Különben azon nézete felett, hogy a törökök mindig szövetségeseink voltak, határozzon a történelem és határozzanak az országban itt-ott most is heverő romok. A mi pedig azt illeti, hogy jobb sorsunk lenne most, ha a törökökkel maradtunk volna, csak arra kérem a t. képviselő urat, menjen el Albániába és kérdezze meg a megszavaztatni akart albánokat, van-e csak egy is, a ki a Törökország alatt való maradásra fogna szavazni. (Derültség és tetszés jobb/elől.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök urnak válaszát tudomásul venni. (Zaj.) Kérem azon képviselő urakat, a kik a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszik, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A t. ház a választ tudomásul veszi. Következnek az interpellátiók előterjesztése. Grünwald Béla: T. képviselőház! Ez év elején annak ment híre az országban, hogy a belügyminister ur megbízta a főispánokat, hogy vizsgálják meg a pénzkezelést a megyei hatóságoknál. Én ez alkalommal nem akarok ezen intézkedés bírálatába bocsátkozni és nem akarom kutatni, hogy mennyiben volt ezen intézkedésnek gyakorlati ^értéke. A bírálat inkább akkor lesz helyén, a mikor a belügyminister ur ezen intézkedés eredményeiből következtetéseket vonna oly értelemben, hogy a nyert adatokból hü képét lehet kapni a pénzkezelésnek a megyei hatóságoknál. A legérdekesebb azonban ez intézkedésben az, a mi nem foglaltatik benne. Tudva levő dolog ugyanis, hogy a belügyministerium által elrendelt vizsgálat a közpénzek bizonyos nemére szorítkozott, nevezetesen a közmunkaváltsági pénzekre, a betegápolási alapra és egyéb bírságpénzekre. Azonban tudvalevő dolog az is, hogy e vizsgálat az árvapénzek kezelésére ki nem terjeszkedett. Pedig ha volt ok arra, hogy egyéb közpénzek kezelésére vonatkozólag a vizsgálat elrendeltessék: ugy bizonyára még több ok volt arra, hogy az árvapénzek kezelésére nézve rendeltessék el a vizsgálat, mert alig van érték, melyet a hatóságok kevesebb lelkiismeretességgel, kevesebb gondossággal kezeltek volna, mint épen az árvapénzeket. A visszaéléseknek egész sorozatát ismerik azok, kik a gyakorlati életben mozognak és kik közelről szemlélik a kezelő hatóságok eljárását. Némely helyen a törvény rendelkezései a kölcsonadásoknál teljesen figyelmen kivül hagyatnak. Az árvaszék tagjai egymásnak, rokonaiknak és barátaiknak szavaznak meg kölcsönt a kellő biztosság nélkül; másutt ismét a nagykorúságra jutott árvák pénzüket nem tudják megkapni mind addig, mig ügyüknek gyors elintézését meg nem vásárolják; ismét másutt a kölcsönök adásánál a vesztegetések vannak napirenden és végtére itt vannak azok a nagymérvű sikkasztások, a melyek köztudomásra jutottak és megdöbbentették Magyarország lakosságát, látva azon óriási összegeket, a melyek elsikkasztattak és azon körülményeket, melyek köztt a sikkasztások történtek. T. képviselőház! Az árvák vagyonának épségben tartása és minden irányban való meg-