Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.

Ülésnapok - 1878-283

283. országos ülés jnnins 14. 1880. 269 egy megjegyzést fogok termi Mocsáry képviselő [ ur beszédére, mely megjegyzésem a nemzetiség, j vagy nyelv kérdését illeti. Azt kérdezte a tisz- I telt képviselő ur, hogy vájjon lehetett volna e magyar embernek mondani gr. Batthyány Lajost? Erre egész határozottsággal azt felelem, hogy igenis lehetett; mert senki más nem illetékes e tekintetben megfelelni arra, hogy mit tart valaki anyanyelvének, mint éppen ő maga, úgyszintén abban, hogy Id tartja magát németnek, tótnak. És ez esetben, ha ezt a kérdést intézték volna Battyányhoz, azt felelte volna, hogy anyanyelve magyar. Ebben a tekintetben az egyik a másiknál nagyobb garautiát nem nyújt és megvallom, sokkal helyesebbnek tartón), hanem csinálunk nemzetiségi kérdést ebből is, ha nem ezen egyszerű kérdést intézve az ország lakóihoz, tisztába jövünk a felől, hogy hányan nevezik magokat magyar anyanyelvüeknek. A dolog egyébiránt sürgős, mint előadó ur megjegyezte; mert jelentékeny előkészületeket kell tenni ezen eljárásmód mellett is, mely mindazon eljárások között, melyeknek én tudomásával birok, a legolcsóbb, vagy legalább a legolcsóbbak közé tartozik és ennek következtében kérem magam is, méltóz assék a t. képviselőház nemcsak belemenni a törvényjavaslat tárgyalásába, hanem azt el is fogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Orbán Balázs : T. képviselőház! Az előadó ur utóiadokolásában igyekezett kimutatni ezen törvényjavaslatnak fontosságát. Hiszen mi ennek fontosságát nem is tagadjuk; de éppen azért, mert fontos, nem akarjuk elhamarkodni és nem akarjuk oly modorban keresztül vinni, hogy az nem a czélnak megfelelőleg történjék, sot azzal ellentétes eredményt idézzen elő. Én magam is azon véleményben vagyok, miszerint az, hogy a nyelv tudását tegyük itt egyik tételnek, hibás intézmény és ennek az eredménye az lesz, hogy talán egy, vagy két millióval fogjuk nemzetünk számát kevesbíteni; mert igenis jól tudjuk azt, hogy vannak, fájdalom! — a múlt idők nevelési rendszeréből és rósz szokásaiból ered ez — vannak igen sokan, kik magukat lelkestül magyarnak vallják, de nem tudnak magyarul. Ha a nyelvkérdést fogják felvenni, annak rovatát fogják betölteni, az ilyenek nem fogják anyanyelvüknek vallhatni a magyart és annak daczára, hogy magukat magyaroknak vallják, nem fognak népünk számába bejutni. T. ház! Én valóban abban nem tudok megbízni, azt is hibás intézkedésnek tartom, hogy a községi elöljárókra bizatik ezen rovatos ivek betöltése; mert fájdalom! tudjuk, hogy igen sok helyen a községi elöljáróságok bizonyos agitatiók, irányzatok befolyása alatt vannak és | nem hiszem, hogy ezek, ha nem lesznek vala| mely más közegtől ellenőrizve, e feladatot ponI tosan és hűségesen teljesítenék s attól főlek, hogy lesznek majd községi jegyzők, kik be fogják majd irni azt az embert, a ki magyarnak vallja magát, de irni nem tud, az ő saját ízlésük szerint más nemzetiségűnek és ugy fogják nemzetiségünk létszámát apasztani. Én, valójában tisztelt ház, azon 150,000 forintot, mely a költség fejében előirán)

r

ozva van, soknak tartom, pedig félek attól, hogy ezen összeget is felül fogja haladni a tényleges költség. A nevelés ügyétől megtagadtuk ennek kétszeresét, a melynek segítségével pedig bizonyosan nagyobb mérvben fogtuk volna nemzetiségünk létszámát emelni, mintha ez összeget ezen hiányos és czélra nem vezető összeírásra fogjuk vesztegetni. Továbbá, t. ház, én azt hiszem, hogy szükséges lett volna ezen rovathoz felvenni még egy más rovatot is, pld. én szükségesnek tartottam volna, hogy felvegyünk oda egy rovatot, a melyből kitűnt volna, hogy Magyarországon az adóvégrehajtások száma mennyire megy. Szükségesnek tartottam volna, felvenni egy másik rovatot, annak megtudására, hogy mennyire megy az ezen adóvégrehajtások által tönkre sújtottak és kivándoroltak száma, hogy a többségnek számos tagja visszariadt volna a mindent megszavazástól. Szóval, t. ház, ez egy oly fontos kérdés, melyet igy rögtönözve, megvitatás nélkül keresztül vinni annyit tenne, mint roszul végezni; a népszámlálásnál pedig a rósz munka annyi, mint semmi. Annálfogva én csatlakozom Mocsáry Lajos t. képviselőtársam elhalasztási indítványához. (Helyeslés a szélső balon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat, de miután azzal élni nem kivan, szavazásra teszem fel a kérdést. (Halljuk!) Minthogy pedig a Mocsáry Lajos képviselő ur által beadott határozati javaslat nem a törvényjavaslat ellen van irányozva, hanem csak a törvényjavaslat tárgyalásának elhalasztását kívánja, mindenekelőtt azt a kérdést fogom feltenni: Elfogadja-e a t. ház Mocsáry Lajos képviselő ur határozati javaslatát? Ha azt a t. ház el nem fogadja, akkor felteszem a kérdést, elfogadja-e a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, igen, vagy nem ? Mielőtt a kérdést feltenném, méltóztassanak még egyszer meghallgatni a beadott határozati javaslatot. (Halljuk í) B. Mednyánszky Árpád jegyző' (olvassa). Elnök: "Kérem azon képviselő urakat, kik Mocsáry Lajos képviselő ur határozati javaslatát elfogadják, méltóztassanak feláílani. (Meg-