Képviselőházi napló, 1878. XIV. kötet • 1880. május 31–november 16.
Ülésnapok - 1878-283
§66 283. erszégos Ülés jnnms 14. 1880. másfelől a díjjak megállapítása által mégis meg- j lesz a lehetősége annak, hogy ott, a hol a köz- | igazgatási hivatalnokok nem lennének képesek a hagyatékokat —• pedig ily eset van — a dologhalmaz miatt, kellő gyorsasággal és pontossággal letárgyalni, az IS77: XX. t. ez. 22. §-ának azon rendelkezése lépjen életbe, mely szerint a gyámhatóságnak joga van, ott, a hol szükségesnek, czélszerűnek tartja, egyes hagyatékok tárgyalásával a közjegyzőket is megbízni. Azt hiszem, hogy az adott viszonyok között ez a leghelyesebb és legczélszerűbb megoldása a kérdésnek és azért a magam részéről az általam benyújtott törvényjavaslat visszavonása mellett, kérem a t. házat, hogy a 22-ik szakaszt méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatik-e a t. ház a j .vaslatot általánosságban a részletes ^ tárgyalás alapjául elfogadni ? (Elfogadjuk!) Általánosságban elfogadtatott. Következik a pontonki.iti tárgyalás. Baross Gábor jegyző (olvassa a 22., 23. és 24. §§-O/Í'7.:', melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: A törvényjavaslat többi szakaszai már korábban elfogadva lévén, most az egész törvényjavaslat elfogadva van s annak harmadszori felolvasása és végleges megszavazása a holnapi ülésben fog megtörténni. Következik a napirend további tárgya: a közgazdasági bizottság 480. számú jelentése és törvényjavaslat a népszámlálásról. Ha a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni, akkor az első szó az előadó urat illeti. Baross Gábor eló'adó: A népszámlálásról szóló a közgazdasági bizottság által bemutatott törvényjavaslatot van szerencsém a jelentésben foglalt indokok alapján elfogadás végett ajánlani. (Helyeslés.) Mocsáry Lajos: A népszámlálásról szóló szőnyegen levő törvényjavaslatot sokkal fontosubbnak tartom, mint a t. előadó ur, ki, mint látom, igen könnyen, minden indokolás nélkül, gondolja ezen ügyet előterjeszthetni. A népszámlálásra vonatkozólag itt általában nem látom át, hogy arra most absolute szükség lenne, mert tíz évi időközt a népszámlálások keresztülvitelére én általában igen rövidnek tartok. Tiz év alatt nem fordulnak elő' oly nevezetes változások, hogy azokat a népszámlálás fáradságos és költséges művelete utján consíatálni érdemes lenne. Az, hogy Ausztriában is elő fog vétetni a népszámlálás, rám nézve egyáltaláa nem ok, mert nem tartom szükségesnek, hogy mindenben egyenlően járjunk el Ausztriával. Az sem ok, hogy külföldön most akarnak népszámlálást eszközölni. Mert nem az a kérdés reánk nézve, hogy külföldön mit csinálnak, hanem hogy Magyarországnak fcajái szempontjából érdemes-e azt tenni? E ezélra 150,000 frt vaa praelimináíva s ez nem megvetendő Összeg. De ez nem az egyedüli tekintet, hanem azonkívül figyelembe veendő az, hogy e művelet mindenfokú hatóságnak kétségtelenül igen sok dolgot fog adni, mely hatóságok ez idő alatt hasznosabb dolgot is művelhetnének. De mindezektől eltekintve sem fogadhatnám el a törvényjavaslatot ugy, a miut előterjesztve van, egy más oknál fogva. Nem fogadhatom el azért, mivel abban hiányoz ni látok egy lényeges részt. Miért lényeges, azt bátor leszek megmondani. Hiányzik belőle az összeirási lajstrom. A múltkori összeírás alkalmával sem volt, igaz ez felvéve, de akkor nem is volt oly fontosságú, mint most. Tudva levő ugyanis, hogy a múlt alkalommal az összeírásoknak egy igen fontos része t. i. a nyelvkérdés mellőztetett, mert az mondatott, hogy e kérdésiek a népszámlálás utján való felbolygatása igen kényes és igen kellemetlen dolog, 'dóst nem ugy van. Most, mint tudjuk, a nyelvrovatot tel akarják venni az aláírási lajstromokba. Előttem van a számláló lapok egyik mintája. Az igen tisztelt kereskedelmi miuister ur szives volt ezt velünk közölni a bizottságban. Ezen rovatok a következőképpen szólauak: L Mi a vezeték és keresztnév ? 2. Mely évben született? 3. Hol született? 4. Hová való illetőségű, honosságú? 5. Mi a vallásfelekezete? 6. Mi az anyanyelve ? 7. Anyanyelvén kivül mely nyelvet beszél még? E szerint tehát a nyelv tekintetében, melyre nézve szintén szándékoltatik az összeírás végrehajtatni, nagy különbség van a mostani és az akkori eliárás köztt. És ha ez már felvétetik t. ház, akkor azt liiszem, hogy ezen kérdéseken igen könnyen kérésziül menni, azt egyszerűen a ministerre bízni, törvényben nem intézkedni arról, hogy miért vétessék fel ezen nyelvkérdés, ezélszerű nem lenne. Mert általába"! az, hogy mi az anyanyelv, nem oly könnyen állapítható meg. Mert az, hogy gyerekkorában az ember micsoda nyelven kezdett gagyogni, az nem oly érdekes és oly fontosságú dolog, hanem igenis nagyfontosságú az azután, hogy hány magyar, tót és más nemzetiségű van ezen országban. De ezt ezen úton, ezen rovatoknak betöltése utján kellőleg megtudni nem fogjuk, sőt ki vagyunk téve annak, hogy hibás, hamis összeírások fognak létrejönni. Ha ezt a kérdést tették volna fel boldogult Széchenyi Istvánnak, Batthyány Lajosnak, azok alig soroztattak volna a magyarok közé, mert anyauyelvök nem volt a magyar. És az as
